Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

119 Az országgyűlés 92. ülése 1948. is könnyebbé tettük. Zavarja azonban közokta­tásunk munkáját az a körülmény, bogy iskfo­Iáink jórészében még mindig- érvényedül a klerikális befolyás és bog-y tanítóiaík között solk a gyenge képzettségű. Anyagi viszonyaik sem kielégítőek, bár a státusrendezés sokat segített ezen a téren. A kultuszkormányzat fel­adata, bogy pedagógusainkat tanfolyamokon továbbképezze és bogy anyagi visizonyaik javí­tására is módot találjon az adott lehetőségek között. T. Országgyűlés,! Van még a magyar népi demokráciának, a magyar kormánynak egy nagy feladata, 's ep a Mindszenty kérdési gyöke­res és^ gyors megoldása. (Ügy van! Ügy van! a kormánypártokon.) Nem lebet, hogy ez a kérdés tovább mérgezze országunk légkörét. Mi nem akarunk Jharcot az egyházzal, de azt sem lebet tovább tűrlni, bogy a legnagyobb magyar egy­ház fej« aknamunkát folytasson a magyar népi demokrácia és az egész magyar dolgozó nép ellem,. (Ügy van Úgy van! a dolgozók pártján) A Nemzeti Parasztpárt biztosra veszi, bogy a fodtrmány ennek a kérdésinek a megoldiálsa elől sem fog kitérni, hanem rövid időn belül meg­találja e probléma legmegfelelőbb megoldását. A miniszterelnök úr »súlyos szavaikkal bé" lyegezte meg a Barankovies-párt károis munká­ját. Bhheizi nekem csak annyi hozzátenni valóm van, hogy a demokrata néppárt félrevezetéssel jutott be a parlamentbe. Kenetteljes szavakkal és a sekrestyék segítségével félrevezették a szavazókat; itt az ideje, hogy most mi vezessük őket félre a magyar politikai éüetből. (Taps a dolgozók pártján és a parasztpár ion. Szórvá­nyos taps a kisgazdapárton.) De nem feledkez­hietüink meg az úgynevezett Keresztény Női Táborról sem. Gróh bácsi és társai is kezdenek már unalmasok és korszerűtlenek lenni a ma­gyar parlamentben. (Egy hang a dolgozók párt» ján: És nevetségesek! — Közbeszólás ugyanott: Margit néni!) T. Országgyűlés! Dobi István kormányára neim könnyű feladatok várnak. Sok a tenni­valórak az ország 'kormányzásának mindiein terü­letén. Könnyebbé teszi azonban a kormány fel" adatainak megoldását az a körülmény, hogy az ország lakosságainak nagy többsége, a dolgozó magyar nép, bízik a népi demokráciában és annak kormányában és azt munkájának vég­zésében! támogatja. Bízunk tehát abban, hogy az új kormány igen jó és igein hasznos munkát fog végezni, ezért a kormláinyprogramot ú'gy magam, mint pártom, a Nemzeti Parasztpárt nevében elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Giallai Lajos képviselő úr mamrut a közgazdasági és 1 közlekedési, valamint külügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. GALLAI LAJOS (d) előadó: T. Ország­gyűlés! Beterjesztem az országgyűlés közgaz­dasági és közlekedésügyi, valamint külügyi bi­zottságának együttes jelentését az Atlantic Cityben, az 1947. évi október hó 2. napján kelt nemzetközi távközlési egyezmény becikkelye­zéséről szóló 223. számú törvényjavaslat tár­gyában. Kérem a jelentés kinyomtatásának és szétosztásának elrendelését és napirendre tűzését. ELNÖK: Az előadó úr á^tal beadott jelen­tést az országgyűlés kinyomatja, tagjai között szétosztatja, napirendre tűzése iránt pedig ké­sőbb fogok a t. Országgyűlésnek javaslatot tenni. évi december hó 15-én, szerdán. 120 Szólásra kiövetkieiziik a kijelölt szónokok közül ! FARKAS 1 GYÖRGY jegyző: Supka Géza! STJPKA GÉZA (pd) : Igen t. Ház! Mielőtt magához a kormányprogTamhjciz szólanék, mél­tóztassék megengedni, hogy röviden reagáljak Gróh képviselőtársaim egyik szavára. Ezt mint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének egyik elnöke teszem. Elhangzott itt tudniillik az a kijelentés, hogy a magyar sajtó, a demo­kratikus magyar sajtó uszít a katolicizmus, vagy az egyház, vagy akár a prímás úr sze­mélye ellen. En ez ellen a kijelentés ellen a leghatározottabban tiltakozom. Példa rá saját lapom, amely három év óta nem sziünt meg a legtiszteletrenioltóbb, >a legmegtisztelőbb isza­vakkal könyörögni a prímás úrnak, hogy legyen szíves, adjon valami szót a demokrácia felé, hogy érezzük azt, hogy velünk él, velünk van és velünk akar maradni. Soha egyetleniegy tiszteletlen szó vele szemben vagy éppen az egyházról vagy a katolicizmusról — el nem hangzott. Ha most mégis kiéleződött a helyzet, ez nem a magyar sajtó hibájából történt. Nem! Felszólalásaink igen mélyen megfontoltak voltak, mert még azt is hozzátettük, hogy ha most egy Kulturkampf tör ki éppem Magyar­országom, akkor ebből nemzeti szerencsétlenség lehet — mert kettéválasztja- az ország telkét, kisebb és nagyobb részre — de erre sem kap­tunk semminemű választ, Én mégegyszer a magam részéről és remélem, a Szövetség nevé­ben is joggal tiltakozhatom ez etilen H fel­tevés elten. Moist pediig a radikális demokrata párt­szövetség nevében már előre van szerencsém bejelenteni, hogy pártszövetségünk a miniszter­elnök úr által előadott kormányzati programot elfogadja, helyesléssel fogadja el s annak alap­ján bizalommal várja e program végrehajtását. Ezt a bizalmat a pártszövetség szívesen elő­legezi éspedig mind a programban foglalt egyes tételek és kívánalmak alapjain, mind kü­lönösen, a miniszterelnök úr személye iránt érzett személyes bizalomból is. És itt talán méltóztassék megengedni, hogy bizonyos 1 történészi emlékeimet néhány szóval felfrissítsem. Annakidején, miikor a szeren­csétlen őískutatások dívtak itt Magyarországon, sokat kellett dolgoznom az Országos Levéltár­ban. Az Országos Levéltárnak: jónéhány óriási termét elfoglalják sok emte'let számra azok a ha­talmas foliánSotk, amelyek csak a mutatói azok­nak az adóaktáknak, amelyek a XIII. stzázad­tói egészen a XIX. század közepéig MagyaJ; országon létesültek, amelyek a magyarországi összeírásokat — conseriptiones et urbania — a robotos adózást és összeírt adózást tartal­mazzák. Végignéztem ezt az anyagot egyes kis falvakra kiterjedően is és azt láttam ott, hogy évről-év^e. évtizedről-évtizedre és éy­száízadról-évszázadra mindig ugyanazok a Kis Péterek és Nagy Jánosok adóztak ugyanabban a kis faluban, ugyanazután a két kis csirke­vágy girhes tehénke után, mindig ők roboto'taík és mindig ők voltak azok, akik vérüket adták, amikor a hazát kellett védeni. Nem tudjuk ezt elfelejteni ennek a paraszt­ságnak márcsak a>zért sem, mert viszont a fő­nemesség ég. még a nemességnek is tetemes ré­sze nem érezte magát ennyire közösségben a magyar fajtával, nem tudott magyarul, kiment külföldre, ott kint herdálta el azt a pénzt, ame'

Next

/
Thumbnails
Contents