Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

loi Az országgyűlés 92. ülése 1948. saavtaziátea után újból visszaesve a régi szűk látókörű felfogás merev korlátai közé, ismét úgy tárgyalja .a Ház a nő helyzetét, mintha ezt a nagyszerű törvényt Behány napual ezelőtt nem szavazta volna meg és a nő

% a feleség ma is függvénye és járulékos tartozéka volna férjének. T. Országgyűlés! A demokráíeiában a miő a férfi egy ein jogú és egyenrangú társat, iaki éppen úgy részt vesz az éHet küzdelmeiben, ia család* fenntartásában, mint férje; önálló, kereső mun" kásember. aki javakat önállóan szerez és azokkal önállóan rendelkezik is. Lehetetlen tehát, hog^ továbbra is férje járuléka és tulajdona, ként kezeltessék a nő és akaratlanul is, kifejezett akarata el énére is oszto'zaék férje sorsa" ban. A javaslatnak ez a része szinte atavisztikus visszautas arra az időre, mikor a férfi a nőnek ura és páran esőlé ja volt. Visszautas a honfog" laláskori, Szent István előtti, főkép a hunoknál érvényben volt szokásra, hogy a nő urának és parancsoló jának nemcsak életében, de halálabau is osztozik, mint ahogyan urának a pari. páia vagy mint ahogyan urainak «a hadiékít. menye. A középkor is bőven produkálta a nő magántulajdoni jellegét férje hatalmában, aki saját tulajdonaként rendelkezett vele és akár kártyán el is veszíthette. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Indiában atz özvegyek égetése!) Ezen túl" vagyunk már t. Országgyűlés, hála Istemnek» örökre és véiglegesen túl vagyunk és ezért úgy érzem, nem vagyok messze az igazságtól, ha azt mondóim, hogy ennek a. Háznak, amely néhány nappal előbb egyhangúan és ünnepélye, sen deklarálta ia nőket Isten és ember előtt egyformán megillető összes emberi jogokat, nincs morális lehetősége és nincs erkölcsi jogosultsága arra^ hogy néhány nappal e törvény meg. szavazása után ismét a férfi tartoizékos függvényévé alacsonyítsa a nőt. (Helyeslés a Füg. getlen Demokratapárt soraiban. — MÓNUS Illlésné (d) : Ott van, hogy ha a határozat külön kimondja. Tehát nyilván okának kell lennie ! — DÉNES István (f): Ha bűnös a nő> vonják fele" lőségre! — LUKÁCS Vilmos (f): És ha nem is tudja, hogy az ura elutazott? —- SZABÓ Piroska (d) : Majd jobban megfontolja ,a fasiszta úr, ha gyermekeit is megfosztják az állampolgárságtól! — LUKÁCS Vilmos (f): Az apák bűnéért nem büntetjük a gyereket! — PARRAGI György (f): Nincs kollektív felelősség!) A közbeszólásra — ha méltóztatik megengedni — osak «aizits vagyok bátor megjegyezni, hogy ha a javaslat "axatíve felsorolná azokat az eseteket, amelyek, ben a feleség és a kiskorú gyermeke osztozik férje sorsában és ha ia felsorolt okok jelentősek volnánajk és indokul szolgálhatnának arra, hogy a nő ne a férje jogán, hanem saját cselekménye miatt veszítse el állampotgári&ágát, ez ellen semmi kifogásunk nincs. — MÓNUS Blésné (d) : közbeszól. — Felkiaßasolt a Függethn Demokratapárt oldalán: Nem érdekes! Ártatlan! Ártatlan is lehet! Védjük a kiskorúaifcat! — Zaj.) ELNÖK: Kéremi a képviselő urakat, hogy ne zavarják saját pártjuk kijelölt szónokát (DÉNES István (f): Egyenrangúak vagyunk vagy nem?!) Dénes képviselő úr ne zavarja a szónokot! t ALVINCZY IMRE (f): Hányszor latjuk azt t. Országgyűlés, nemcsak a jeledben» hanem a múltban is, hogy egy család körében a legkülönhözőbb politikai felfogások békésen vagy kevésbbé békéseiig de megférnek. Látjuk lvi december hó 15-én, szerdán. 102 ezt együttéiő házastársaknál! is és • tudok olyan eseteket a múltból, mikor a férj a nyilaspárt aktív tagja volt, az asstzony pedig minden tőle telhetőt elkövetett az üldii. zottek megsegítésére. (MÓNUS lHésné (cl): Akkor nem vonatkozik rá!) Ma, mikoir a demokrácia a politikai iskolázást is egyik legfőbb céljául tűzte ki és a legkisebb üzemektől a leg" nagy óbbakig előadá sokkal, szemináriumokkal mégis ^valósítja, hányszor látjuk azt, hogy a dolgozó, állásban lévő nő politikai felfogása merőben ellentétes férje politikai nézeteinek. (PARRAGI György (f): És a gyermek? Turgenyev: Apáik és fiúk! Olvastuk valamennyiéin!) A javaslat még abban a tekintetben sem tesz r megkülönböztetést, hogy a férj szökése idején a nő férjével együtt élt-e vagy sem. En" nélfogva nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy az évek óta gyermekeivel együtt különő és akár vallási meggyőződésből, atkár egyéb okokból törvényesen eil nem vált dolgozó, gyermekeit önállóan eltartó nő kiskorú gyermekei" vei együtt elveszti magyar állaimpolgárságát azért, mert a tőle évek óta különélő férje kül. földre szökött. Az ilyen és ehhez hasonló szám" talián esetinek, amelynek felsorolását szükségtelennek tartom, hiszen mindenki tisztában van ezekkel, még a lehetőséigét is ej kel] kerülni és ezért arra kérem a belügyminiszter urat, tegye magáévá indítványomat és kérem a t. Ország" gyűlést, mellőzzük teljes egészében a 17. § 2. bekezdését, mert ez nem. demokratikus és er" kölcsileg, de tételes jogilag is szöges ellem tétben áll a már említett és a napokban megszavazott emancipációs törvény szellemével. Minhogy pedig a javaslat mindem egyéb részéiben a deimokratikus felfogásnak, az emberi felvilágosodottság szellemének és a haladó kor követei menyeinek mindenben megfelel, abban a reményben, hogy az általam kért módosításokat a belügyminiszter úr mágiáévá tesizi és az országgyűlés is annál inkább elfogadja, mert azok a törvény intencióinak, haladó szellemének és céljának mindenben megfelelnek, a javaslatot magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a független demokratapártom,.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZETT JÓZSEF jegyző: Halász Aladár! HALÁSZ ALADÁR (r) : T. Országgyűlés«! Mint az elhangzott nagyérdekességű .vitának • - hogy úgy mondjam — sereghajtója, legyen szabad egészen röviden méltatnom eizt a javaslatot. Azt hiszem, jogi és szociális szempontok azick, amelyek egy ilyen javaslat megítéléséinél elsősorban irányadók. Meg kell állapítanom, hogy az ofâsaes figyelembe jöhető szempontok és elvek szerencsés kiegyensűlyoizásávail született meg ez a javaslat, amelyről egy későbbi kor joggal fogja még azt is megálllapíthatni, hogy egyike ezen országgyűlés legszerencsésebben kodifikált javaslatainak. A kiodifikátoir munkája nem kömnyű, a ko* difikátorrail Szemben tálmaisztott kívánalmak rendkívül súlyosak. A kodifikáló rínak hatalmas fantáziára vem sízüksége, amely azonban nem a fellegek között lebeg, hanem a gyakorlati élet legfontosabb jelenségeit vau hivatva elébe vetítem! cikkor, amikor munkáját végizi. De a fantázia nem elég a kodiifikáto.rnál. Tervező, szervező erőinek kell megnyilvánulni aiz ő giondolkozásbeli következtetéseinek világos elvekben