Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

103 Az országgyűlés 92. ülése 1948. való lefejtésében s ezt koronázza mag a&után a szövegezés munkája. Azt hiszem, ahogyan napjainkig, mint a» elmúlt idők egyik legragyogóbb kodifikátori munkájáról emlékeztünk meg a házasság jogi törvényről, úgy fogjuk ezt a javaslatot hosszú időn át mint példaadó kodifikátori teljesít' ményt említeni. Azok az elvek, amelyek ebben a törvény­javaslatban kibontakoznak, szerencsésen egye­sítik az állampolgárság 1 lehető kiterjesztésének gondolatait azzal a megszorítással, hogy a kor­látozások esteik a legszükségesebb eseteikre vo­natkozzanak. Ha nézzük az 1879-es törvényt s az ezzel szemben sokkal szűkebb 1939-es törvényt, azt látjuk, hogy az előttünk lévő javaslat min­den itt dolgoizó ember számára könjnyűszerrel elérhetővé kívánja, tenni az állampolgári jog tedjességéit, sőt még azoknak is elérhetővé kíj vánja tenni, akiket a multak tiszteletreméltó emléke fűz ehhez az országhoz, vagy akiket a j'övő reménysége visszahozhat ide. Ez az egyik szempont, amely ebben a tör­vényjavaslatban érvényesül, s amikor a kodi­fikátor eizt a szempontot szem előtt tartotta, becsületes igyekvéssel tágítani törekedett a jo­gosultak körét. Ez mutatkozik meg — amiről ed­digelé talán nem történt említés ebben a vitá­ban — a kettős állampolgárság tekinetében is, amelyet a z 1879^es törvény 36. §-a kodifikált, s* amelyet az 1939-eS törvény hangzatots szólamok kíséretébein eltörölt, de amelyet eredeti szó­hangzatában, kevés 'Stiláris módosítással, ismét visszaállított • ez a tör vény javaslat. Visszaállí­totta ez a javaslat a kettős állampolgársájgot, mert nineisten ok arra, hogy egy magyar állam" polgárra abból hárulható előnyöket, hogy ő egy másik állam polgára is, bárminő vomatkio­zásbain is korlátozzunk. Ez volt az 1879-es tör­vény álláspontja is s er^e mondotta az 1939-es törvény vitája alkalmával az akkori vezér­szónok, hogy ez átkos liberalizmus, a haizafias­ságnafc mionopólisztikusan egy országhoz kall fűződnie. Ejz a isizónok elfeledkezett arról, -­ahogyan Gróh igen t. képviselőtársam is nyil­ván (eflfelec'ifcezett — hogy az állampolgárság és a hazafiaisság két különböző dologi Az állam­polgártól elvárjuk a hazafiaisság ót, elvárjuk azonban olyanoktól is, akiket nem köt ugyan állampolgársági kötelék ide, azonban egyéb olyan viszonyok Szögezik ide ehhez a földhöz, amelyeik jogossá teszik vele szemben a haza­fiaisság érzetének kívánalmát. Azt hiszem, hogy ha az állampolgárságot jigi rendezésnek fogjuk M, akkor mindjárt elesnek aziofe a magasabb szempontokra hivat­kozó kifogások, amelyeket Gtróh képviselőtár­siam az állampolgárság elvesztbetőségével szem­ben támasztott. Az 1874^as svájci törvényre hi­vatkozott képvis'ellőtárisiam, ugyaniaíkkor meg­dicsérte, aiz országgyűlés kötnyvtáErámak kis­asszonyait, akik niagy bőségben ontják az em­ber elé az őt érdeklő témára _ vonatkozó anya­got. Az utóbbit aláírom, képviselőtáinsam azon­ban nyilván nem vette teljességében igénybe ezt az anyagot, mert akkor nem állt volna meg az 1874-as svájci törvénynél, továbbment volna s akkor azt tapasztalta vollnia, hogy ott van az 1903 június 25-i és az 1920. évi júnus 26-i svájci törvény is az állampolgárságróil. amelyek ter­mésKetesem túlhaladták az 1874-es törvényt. Es hogyan szabályozták? Akként, hogy agamis^ ott is 1 helye van az elbocsátás megakadályozásá­nak. Bármikor felszólalhat a kaintonális ható­ságnál az illetékes község az elbocsátási kere­évi december hó 15-én, szerdán. Ío4 lemmel szemben és érvényesítheti azzal szem­ben való kifogását, amelyet persze csak. akkor von vissza, ha kielégülését nyer az az igény, amelynek alapján a#kifiogást emelte. A svájci példa tehát csődöt mond. De más vonatkozásban ils csődtöt mond.' a svájci példa, mert a «vájci jog, amely elismeri a. kettős állam­polgárságot, ugyanakkor azt mondja, hogy a svájci állampolgárt külföldi tartózkodása ide­«f jén az ő svájci állampolgárságából eredő jogok nem illetik meg. A mi törvényjavaslatunk a legmesszebb­menő liberalizmussal kezeli azokat a kérdése­ket, amelyek a liberális kezelést megengedik, elbírják. Itt van például a .homoísítáfö kérdése. Nálunk una eadenique mobilitás a honosítás útján nyert állampolgárásg, nem különbözik a leszármazás útján nyert állampolgárságtól, amikor — nagyon jól tudjuk — sok más» állam­ban rendkívül lényeges módon különbözik. Ré­gebben nálunk is volt egy — megengeâem, nem jelentős — közjogi különbség. Angliabain azon­ban a honosítás útján nyert állampolgárság elveszthető például akkor, ha a honosított bár­mikor tiszteletlenül nyilatkozik az angol király­ról. Amerikában a honosítás útján nyert állam­polgárság igen könnyen elveszthető. Nálunk: à honosítás* útján nyert állampolgárság ugyan­olyan megítélés alá esik, mint a leszármazás útján szerzett állampolgárság. Azt hiszem, ez is egyike azoknak a jellegzetes vomálsoknak, ame­lyek ezt az új állampolgársági törvényünket sok más törvényhozástól előnyösen megkülön­böztetik. Azt hiszem, egyedül a mi pártunk volt az ; amely ezen országgyűlés folyamán foglalko­zott volt az állampolgársági törvény sürgős reformjának kérdésével. Az utolsó belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával történt ez, amikor pártunk szónoka részleteserA kimutatta mindazokat az okokat, amelyek múlhatatlanul szükségessé teszik, hogy a legsürgősebben egy­szerű s íttessék és alapjaiban formáltassék ez a joganyag. Távol áll tőlem, hogy pártomnak vindikáljam az érdemet azért' hogy ez a ma­téria, íme, a törvényhozás elé most törvény­javaslat formájában került. Közkívánalomnak, mindenki által] érzett szükségletnek voltunk mi csupán szószólói- Amikor azonban megállapí­tom, hogy a magunk részéről annakidején eb­ben a kérdésben letettük ia garast, nem látszik hízelgésnek az, ha most a törvényjavaslat megalkotása során megállapítom azt, hogy ennél égetőbb, sürgősebb törvényjavaslat ke­vés kerülhetett volna ebben az időben par­lamenti tárgyalás alá. Részletesen tárgyalta szónokunk akkor mindazokat a körülményeket, amelyek a leg­jobb akarat mellett is rosszindulat híján is szörnyű vesszőfutássá tették az idők múlásá­val azon adatok beszerzését, amelyek a leg­jobb szándéktól eltelt referens elé kellett, hogy kerüljenek. Mindez egycsapásra megváltozik a kataszter felfektetéséveb amely lehetetlenné _ fogja tenni, hogy ez a törvény e'liidősüljön * azért, mert az a hiatárniap, amellyel rögzítik az ezidőszerinti állampolgárságot, oly messze távolra fekszik esetleg, hogy arra visszanyúló adatokat és igazolásokat beszerezni külön fá­radság. Ez a kataszter olyan lesiz, mint a telek­könyv. f Folyamatosan vezetett valami és ép­pen ezért ahogyan ma nem okoz .nehézséget 1 egy telekkönyvi ingatlannál a mai joghelyzet

Next

/
Thumbnails
Contents