Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-111

1053 Az országgyűlés 111. ülése 1949. Köztársaság és a Román Népköztársaság

1 kö- j aött az állampolgárság egyes kérdéseinek eza- ; bályozása tárgyában Bukarestben, az 1949. évi február hó 10. napján kait Egyezmény becikkelyezéséiről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Justus Pál előadó urat illeti a szó. JUSTUS PÁL (d) előadó: T. Orczáiggyűlés ! Talán indokolatlannak, vagy túlzottan patétikusnak hangzik, ha e törvényjavaslatról szóló előadói beszámolómat nagy költőnk, József Attila »A Dunánál« cimű versének utolsó soraival kezdem: »Rendezni végre közös dolgainkat» ez a mi munkánk és nem is kevés-« Ügy érzem azonban, a tegnap elfogadott és a miO,£t tárgyalásra kerülő törvény javaslattal kapcsolatban indokolt ezeket a verssorokat mintegy jeligének írni e törvényjavaslatok fölé. Ma már tudják a magyar nép széles tömegei, tudják a magyar dolgozók, hogy boldogulásuk nem kis részben attól függ, tudnak-e békében és barátságban együtt élnd, együtt dolgozni a szomszéd népekkel!. Közismert, hogy évszázadokon keresztül nem tuditak, s hogy nem tudtak, az nem e népeken múlt. Amíg az elnyomó és kizsákmányoló osztályok voltak hatalmon Magyarországon és Romániában is, addig a két nép egymás ellen uszítása jól bevált eszköz volt a feudális nagybirtokosok és nagytőkések számára a hatáir mindkét oldalán. Eszköz arra, hogy az igazi létkérdésekről, a nép igazi, saját országában élő ellenségeiről eltereljék a tömegek figyelmét és eszköz arra, hogy a magyar és román munkás, a magyar és roimán paraszt egymást gyilkolja, egymás pusztítsa és így erősítse meg egyformán hitvány urai népekryomó hatalmát. T. Országgyűlés! Mint egy cseppjében a tenger, úgy tükröződött az álllampolgárság problémájában, az állampolgársági kérdés rendezetlenségében és megoldatlanságában a magyar-román viszony látszólag örökre megoldhatatlan nagy kérdése. Ez az egy csepp sokezer. több tízezer szerencsétlen ember számára igen sok könnycseppet, keserűséget és szenvedést jelenített. A magyar törvények közé beiktatott trianomi békeszerződés, az 1921:XXXIII. te. 61. cikke az állampolgárság alapjává a m községi illetőséget tette Minthogy a községi illetőség sok esetben nem esett össze a tényleges állandó lakóhellyel, igein; sok ember, lett más állam állampolgárává, mint amelynek a területén élt és dolgozott. A reakciós és soviniszta magyar és román rendszer nemcsak nem oldotta meg ezt a problémát, hanem egyenesen fenntartotta és növelte, mert az volt a célja, hogy minél több embert tartston állandó bizonytalanságban és ezt a bizonytalanságot használj>a fel népellenes soviniszta politikája érdekében. Nem sokat törődött Horthy és Carol rendszere ejzer és tízezer család tragédiájával és szerencsétlenségével. Ütőkártyának használta fel őket háborús reakciós politikai játékában. Bethlen és Bratianu' Gömbös és Goga, Bárdossy és Antoneseu, Szálasi és Codreamu nemcsak nem tudták, de nem is akarták ezt a kérdést megoldani. Sőt, minthogy 1940 augusztus 30-án az úgynevezett bécsi döntéssel sokszorosára növekedett azok számai akiknek az állampolgársága rendezetlen volt ez a probléma egyre nőtt jelentőségébein is, fájdalmas voltában is. Köztudomású, hogy ezzel az úgynevezett évi március hó 23-án, szerdán. 1054 bécsi döntéssel Eszak-Erdély lakóinak nagyrésze magyar állampolgár lett. Igaz ugyan, hogy az 1945 :V. tc.-be iktatott fegyverszüneti egyezmény 2. pontja, azután ajz 1947:XVIII. tc-he iktatott békeszerződés 1. cikkének 2. pontja semmisnek és érvénytelennek nyilvánította a bécsi döntést, de egyik sem rendezte az állampolgársággal kapcsolatos kérdéseket, pedig közismert dolog, hogy 1940 és 1944 között igen sokan költöztek Magyarországból Észak-Erdélybe, 1944 végén pedig a hazug fasiszta propaganda következtében erdélyi területről Magyarországra. így ez a probléma ahelyett, hogy enyhült volna, az idők folyamán mind fájdalmasabb és bonyolultabb lett. Most, t. Országgyűlés, lannit nem tudott és nem is akart megoldani egyetlen reakciós tőkés kormány sem, amit hazug propagandával örök és c?ak erőszakkal megoldható problémaként állítottak be, az mindem bonyolultsága és sokágú volta mellett is egyszeriben megoldható lett akkor» amikor a népi demokrácia győzött és megerősödött Magyarországon és Romániában is. T. Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártja vezette Magyarország és a román munkáspárt vezette Románia megoldotta ezt a problémát is, bebizonyítva ezzel ismét a szocializmus magasiabbrendű voltát a kapitalizmus felett. Mindkét ország kormánya és vezető pártja a Szovjetunió, a sztálini nemzetiségi politika nagy példa- és mintaképét követte, azt alkalmazta a magyar-román kérdésre is. Azt hiszemhogy a sokezer, több tízezer egzisztenciát érintő probléma rendezésén túl elsősorban ez adja meg a jelen törvényjavaslat fontosságát, jelentőségét. A lenini-sztálini elvek alkalmazása jelentős lépés előre e két immár szabad nép barátságának megbonthatatlainná tétele felé. Az egyezmény alapelve rendidvül egyszerű: lehetőleg mindenki annak az államnak állampolgára legyen, amelynek területén él, lakik, dolgozik. Lényegileg ezt mondja ki, illetőleg teszi lehetővé a törvényjavaslatba foglalt egyezmény 1. és 2. cikke. Természetes, hogy ez az^ egyetlen helyes alapelv, de ugyanilyen természetes az is> hogy nem lehet mereven és ridegen, mintegy sematikusan alkalmazni. Az egyéni kívánságok és az általánostól eltérő érdekek figyelembevételét a 3. és 4. cikk teszi lehetővé. A 3. cikk kimondja, hogy az előző rendelkezések nem vonatkoznak azokra, akik érvényes útlevéllel tartózkodnak a másik állam területén. Természetes,_ hogy ezeknél az érvényes útlevél azt jellenti, hogy annak az államnak az állampolgárai kívánnak lenni, amelynek útlevelével rendelkeznek. Nem vonatkoznak ezek a rendelkezések azokra sem, akik 1945 április 4-e után egyéni kérelem alapján nyertek magyar vagy román állampolgárságot. Ez azt jelenti; hogy nem ismerjük el, ez a törvényjavaslat nem ismeri el a fasiszta korszakban szerzett állampolgárságot» viszont megvédi azoknak az érdekeit, akik már a két demokratikus kormány egyikétől kaptak állampolgársági okmányt. A 4. cikk kedvezményt nyújt az állampolgárság megszerzésére azoknak, akik nem annak az államnak az állampolgárai, amelynek területén laknak. Az 5. eükk, abból a célból, hogy a kétes állampolgársági eseteket kiküszöbölje, kimondja' hogy -a két állam köteles útiokmánnyal ellátni azokat, akik az ő állampolgárai» d© a másik állam területén élnek.