Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

Àz országgyűlés 91. ülése 1948. évi december hó 14-é-n> kedden egy olyan tárca élén, amelyet egy kisgazda­párthoz tartozó személy töltött be. s a melyért ennek következtében elsőisorban a kisgazda­pártnak kellett a felelősséget viselnie, egy megvásárolható és valóban megvásárolt im­perialista ügynök állt. Nyárádd • szökésének tanulságait a demo­kratikus kormányzópártoknak le kellett von­niok. S alá akarom húzni, hogy nem eléged hetünk meg csupán Nyáradi megbélyegzésé­vel. A Nyárádi-ügy kapcsán rá kell ébred­nünk arra. hogy nemcsak felelős kormány­zati pozíciót betöltő funkcionáriusainkkal szemben, hanem a pártunkban helyet foglaló egyéb kétszínű elemekkel és megtévesztő po­litikájukkal szemben sem voltunk eléggé elté­rők. A reakció kihasználta azt a körülményt, hegy a demokratikus pártok megbíztak a Kisgazdapárt demokratikus vezetőiben.^ moz­gósította ügynökeit pártunkban és ébersé­günk hiánya folytán ezeknek az elemeknek sikerült bennünket megtéveszteniök <s a két­kulacsosság álkots hagyományait pártunkban ismét feleleveníteniök. Már pedig, t. Ország­gyűlés, az éberség nem lehet egyetlen politi­kai párt kizárólagos tulajdona csupán, közös. erényévé kell válnia valamennyi demokra­tikus pártnak és politikusnak. Az a körülmény, hogy a Dinnyés-kormány­nak le kellett mondania, arra mutat, hogy a demokratikus éberség és . feMiőisiség szelleme kezdi komolyan áthatni egész közéletünket. Dinnyés. Lajos komoly érdemeket Szerzett magának a demokratikus pártok szövetségé­nek és a demokrácia kormányzatának meg­szilárdítása körül. Ugyanakkor azonban ko­moly hibákat i t s követett el, amelyek végül távozásához vezettek. Én le akarom vonni elődöm hibáiból a szükséges tanulságokat, Erőteljesen érvényesíteni kívánom azt a szel­lemet, amely nemcsak az ellenség ügynökeit veti ki^ a magyar közéletből, hanem az eréjy és az éberség hiányáért is komoly felelős­séífrevonást alkalmaz. Ebben a tekintetben meg kell szűnnie a liberalizmus minden marad­ványának. Kormányunknak és népi demokrá­ciánknak fokozott éberséget és fokozott harci szellemet kell tanúsítania ellen ?ógetive] szem­ben és az eddiginél sokkal erélyesebben kell fellépnie a gyakran demokratikus álarcot öltő reakcióval szemben i<>. Erre kötelez bennün­ket népi ^ demokráciánk rohamos politikai és gazdasági fejlődése. Az a kormány, amely most bemutatkozik önöknek, változatlanul, sőt az eddiginél foko­zottabban kívánja képviselni és, érvényesíteni a demokratikus összefogás nemzeti politiká­ját. Kormányom politikájának alapja a muir kásság és dolgozó parasztság szövetsége. (Élénk tafps a kormánypártokon.) Ügy gon­dolom, nem utolsó sorban azért tisztelt meg éppen engem a koalíciós pártok bizalma ,a kormány vezetésével, mivel a dolgozó pa­rasztság fia vagyok s egész életemben, a munkásság és a dolgozó parasztság össze­fogásáért harcoltam. Bizonyos vagyok abban, hogy ugyanilyen szempontok alapján esett a koalíciós pártok bizalma t földmívelésügyi tárea betöltésénél Csala Istvám barátom személyére, aki ugyan­iigy, mint én. a dolgozó parasztság fia, har­cosa a munkás—paraszt-szövetségnek. (Élénk taps a kormány pár tokon.) A koalíciós pártok a mi személyünk iránti bizalommal is bizo­nyára alá akarták húzni a munkásság és a dolgozó parasztság Ö-szefogásának megnöve­kedett jelentőségét és fokozott szerepét népi demokráciánk fejlődésében. • Ki kell jelentenem, t. Országgyűlés, hogy tudatában vagyok feladatom nagyságának és jelentőségének. De ugyanakkor ki kell jelen­teméin azt is, hogy örömmel és elégtétellel tölt el magas megbízatásom, hiszen a magyar po­litikai élet legfelsőbb helyéről folytathatom most már azt a harcot, amelyet. évtizedekkel ezelőtt kezdettem és amelyhez n©m váltam hűtlenné sohasem. Ha valaki, akkor én sze­mélyesen, tapasztalatból tudom, mekkora mélységből, az életnek vagy a pokolnak mii­lyeh mélységéből kellett felemelni a magyar parasztságot és az ipari munkásságot, és tu­dom azt^ is hogy dolgozó népünk egész fel­emelkedése a népi demokráciával áll vagy bukik. (Nagy taps a kormánypártokon; taps a polgári demokrata párton.) Megjártam a szegény, elnyomott munkát* és paraszt kálváriáját az ellenforradalmi rendszer alatt. Kínoztak csendőrök, őriztek fegyőrök, büntettek jegyzők, szolgabírák, bí­róságok, de a reakciós államhatalomnak és fasiszta lakájainak semmiféle üldözése nem tudott eltántoríani attól a meggyőződésemtől, hogy a dolgozó parasztság felemelkedése csakis a munkásosztállyal való szoros szövet­ség- révén történhetik. Ezért tekintettem a munkásiság és a dolgozó parasztság szövetsé­gét a győzelem legfontosabb zálogának a fel­szabadulás előtt és a» felszabadulás után. Most amikor küzdelmes életemnek erre a kimagasló állomására érkeztem, jóleső érzésisel látom, hogy munkám és'közös munkánk nem volt eredménytelen. Dolgozó parasztságunk zöme megbarátkozott a népi demokráciával és mind tudatosabban ismeri fel a munkásság­gal való sorsközösség jelentőségét. De dolgozó parasztságunk zöme nemcsak a demokráciá­val barátkozott meg, hanem kezd megbarát­kozni azokkal az eszmékkel is, amelyek min­denféle kizsákmányolás teljes megszüntetését hirdetik. A köztudat úgy tartja számon a szocializ­must, mint a koalíció egyik pártjának, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának programját. De meg kell mondanom, hogy a kapitalista rendszer­rel való teljes leszámolás egyre inkább szer­ves programjává válik a többi koalíciós párt­nak, így az én pártomnak, a független kis gazdarpártnak is. (Elénk taps a kormánypár­ton.) Szeretnék utalni ebben a tekintetben má­sodik kenései pártértekezletünkre, amelyen igen sok parasztkiküldött hangoztatta azt a meggyőződését r hogy a fejlődés mindenütt egy új világ felé vezet, és hogy a népi demo­krácia jelenti az utat a fejlődésnek ebben az_ irányában. Talán szabad leez Szerénytelenség nélkül idéznem saját kenései beszédem néhány mon­datát (olvassa): »A dolgozó népek^ az egész világon ostromolják azokat a bástyákat, ame­lyeket a kapitalizmusnak vagy az imperiaHz­mu:mak nevében emeltek moztanában vagy az elmúlt időben és nekem nincs kétségem, hogy ennek az állandó és szakadatlan ostromnak nem maradhat el az; eredménye. Mozog a föld és én úgy gondolom, hogy nem az atorn~ erő titka, mozgatja, hanem száz meg száz mil­lió embernek az az akarata, hogy megtalálják 1*

Next

/
Thumbnails
Contents