Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-106

955 Az országgyűlés 106. ülése 1949. évi jfoniiár hó 28-án, pénteken. 956 ket hoztak. Népünk új társadaljmának biztos alapjait raktuk le m politika- a gazdaság és a kultúra területein egyaránt. A jövő feladatai világosan állanak előttünk. Országunk demokratikus erői között nincs már eltérés munkánk végső céljait ület&em. Dolerozó népünk szafoaidisiágat anyagi és szellemi előrehaladását, életszínvonalának kívánt fokát csak a szocializmus rendjében tudjuk biztosítani. Az az út. amelyein felszabadulásunkkor elindultunk, következetesen ék megalkuvás nélkül efelé a rend felé haladEnne a fejlődésinek belső eRensée-eit legyőztük és ha még a'kadnámaík. le foa-iuk győzni azokat is. Nesmosaii belső ellenségei vannak azonban demokráciánknak. Amerika, az angolszáí-íz világ imperialistái semmilyen eszköztől nem riadnak vissza azért, hosv elkerülhessék tőkés világuk végső pusztulását A viláoreakció erőit Fzervez'k a népi demokráciák és a szocializmus ejteni harcra- Ezért nem. elégséges számunkra a doVo'wk úi országának építése. E mellett a

7 éní+é* mellett fe

1 kell készülnünk népüuk szabadságának •& fü^eretlenségé^ek megvédpsé're. Fokoznunk kell népünk katonai erejét Céltudatosan és fokozatosan erősítenünk kell honvédséerüuVet és országunk erejét be kell illpfztetnünk a harótí Szovjetunió és a népi demokráciák védelmi rendszerére- Mindinkább erősíte/nirnir Veil barátságunkat és sszöveteégünket ezekkel a?; áfemokkal. Csak ígv biztosíthatjuk zavartalan és békés fejlődésünket. Mep- vagyunk győződve arról, hogy ^kormány a célokat és a feladatokat jól "át ja. Ezért oártom- a Nemzeti Parasztpárt és magam a felhatalmazást megadom. (Taps a kormánypártokon-) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? FAEKAS GYÖEGY jegyző: Parragi György! PAEEAGI GYÖEGY (f): T. Országgyűlés! Pártom vezérszónoka, dr. Balogh István a költségvetés általános vitájában, a többi szónokok az egyes tárcák költségvetésének tárgyalásánál részletesen kifejtették, hogy belpolitikai okokból miért fogadták el a költségvetést, ugyanakkor, amikor fenntartották és gyakorolták a konstruktív ellenzéki kritika jogát. Nekem jutott osztályrészül most az a feladat, hogy a mostani megajánlás! vitában — e ,vit

a szélesebb távlata természeténél fogva is — ismertessem azokat a világpolitikai fejleményeket és világgazdasági eseményeket, amelyek a belpolitikai okok mellett pártomat arra az állásfoglalásra bírták, hogy a kormányzat általános irányelveit helyeselje, társadalmi és gazdasági fejlődésünk menetét történelmileg szükségesnek, szociális szempontból pedig igazságosnak ismerje eb annak ellenére, hogy a kormányzat helyesnek felismert általános politikájának gyakorlati megvalósításában találkozunk zökkenőkkel, kilengésekkel és hibákkal isEzeket a zökkenőket, kilengéseket- hibákat fájlaljuk, bíráljuk, kiküszöbölésükrf nem Szűnünk meg felhívni úgy a törvényhozás, mint a végrehajtó haMom figyelmét. Megás nem értenők meg sem a mostani változások forradalmi szellemét, az egész emberiség korfordulójának mérhetetlen} jelentőségét:, félreismernők pártunk szerepét a m

(

agy

ar politikában, ha mindenáron gravameneket kereső ellenzeiueskedésbe bonyolódnánk bele vagy ha duzzogó, kényelmes atttentisi

a passzivitásba vonulnánk. Az ellenzéknek is tudomásul kell vennie, nogy most — a hamleti szavakkal _ kizökkent f

?

i »i£ /4?

1 k

&r

ékvágá

s

ából, hogy a fejlődés liiiíerulnetetlen parancsa új • utakra kénysizeri'ti a népeket, azokat is, ameGyek felismerik ezeket a történelmi parancsokat, azokat is, ' amelyek előítéleteik, osztályórdekeik, rövidlátásuk miatt ellenszegülnek és a fejlődés útjába akadályokat igyekeznek állítani. 1948-ról még inkább, mint 1848-ról, mint a népek -tavaszáról fog megemlékezni a világtörténeem, mert az 1848-a

s tavasa csak a reakció uralma alatt, nyögő európai népeket ébresztette fel, az 1948-as év azonban Európa mellett a legnagyobb kontinens, Ázsia imperialista elnyomás alatt sínylődő népeinek felszabadítását is elindította a maga útjára. Ennek az évnek és az amerikad függetlenségi nyilatkozat, a nagy francia forradlalioni, az 1917-es októberi forradalom mellett bizonyára egész évezredünknek is legnagyobb fel» sz-albadító eseménye Mao-Ce-Tung népi hadseregének győzelmes hadjárata. Tudom, sokan vannak nálunk azok, akik álmosan azt kérde'iziik, mii köze Magyarországnak, a miagyar politikának ahhoz ami tőflünk sokezer kilométerre keletre, Kínában. Burmában, Maláj földön In.donéziábari töatlénik. Ezek ugyanis mó? mindig azokban a hamis illúziókban élnekamelyekben éltek a háború ellőtt, de még a háború alatt is, amikor az vo^t a kedvelt önámító szava járásuk, hogy Magyarország boldog sziget, sőt azt is mondták nagyképűen, hogy a rend szigete a forrongó világban. Azt képzelték, hogy a cSendőrszuronyok sövényé" vei meg lehet akadályozni a felforgatta, destruktívnak nevezett gondolatokat, valamint a gazdasági válság beiíörését a Duna—Tisza medencéjébe. A gazdasági válság azonban mégis betört t. Országgyűlés és itt tönkretette >az_ egész kisés középparasztságot, soha nem látott munkanélküliségbe sodorta ipari munkásságunkat és értelmiségi ifjúságunk nagy résziét. A kapitalista termelési rend szerkezetével együttjáró válságjelenségek nálunk épp oly riasztóan nyilatkoztak meg, mint másutt, a kapitalista világban. Soha. nem voi'tt olyan olcsó a búza- a rozs, a hús Magyarországon, mint az 1930-as évek nagy válsága idején és mégis soha nem volt annyi éhes e,záj Magyarországon, mint akkoT. A búzát eozinálták, emberi fogyasztásra alkalmatlanná tették, akkor, amikor emberek százezrei formálisan éheztek. A búzát állatok ették meg, az alföldi szegénység pedig: tökmag-on tengődött. A bányászok hetenikiint csak 2—3 napon, keresztül dolgoztak és saját szememmel láttam, hogy dülöngéltek az éhség tői. A szén nagy hegyekben hevert, felhasználatlanul, belső gyulladás, porladás következtében értéktelenné vált, a városokban és falvakban viszo'Dtt í'űteiir.eo szobákban dideregtek aiz emberek. A magyar nép cukoradagja olyan alacsony volt, mint az afrikéi négereiké, gyermekek úgy nőttek fel, hogy nem is láttak cukrot, Középenrópárnak egyik legnagyobb cukortermelő országában. Ugyanakkor, amikor ná-