Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-106

957 . Az országgyűlés 106. ülése 1949. évi jtinuár hó 28-án, pénteken. 958 lünk 1.80 pengős' mésregúrágia áron keltett vásárolni a cukrot, ,

a cukorkairtelll kiloinikint 10 filléres dömpingáron száMtotlíia Indiába. És miért; volt a kartell! hasznain kívül ilyen drága a magyar cukor.? Azért, mert a küföldi kölcsön biztosítása érdekében a külföldi tőkéseknek meg keltett fizetni a cukor kincstári haszonrészesedését Sehoi! nem volt olyan alacsony a texitlilgyári munkáisok bére, mint nálunk, a textilnagytőke olyan •éh-béreket fizeteílt a magyar munkásoknak mint a gyarmati ültetvényes a nafosaoilgasorbain tartott bennszülötteknek és bár m

!

agas vámok is védték a textilipart, a falvakban elképzelhetetlenül rongyosan jártak az emberek- A tőkések gazdagodtak, az ország népe szegényedett. A gazdasági válság eery-egy hulláma nyomán járó munkanélküliség szörnyű pánikot idézett elő a munkás?ágban és a párasztságbau, viszont ezek a gazdasági válsághullámok csak újabb meggazdagodási alk

a

lmat jelentettek a kevésszámú tőkésnek. A kapitálisa» termelésnek az áldandó strukturális munkanélküliséggel magas iparcikkárakkaL. alacsony bérekkel együttjáró másik jelensége volt, — és e.rre most különösen időszerű felhívni a figyelmet — a kisipar elsorvasztása a nagyipar ©s a banktőke által. Manapság ennek a régi embertelen kapitalista világnak visszasiratóii és ügynökei azzal a rémhírrel igyekezuek a többi között nyugtalanságot kelteni, hogy az ország gazdasági életében oly fontos szerepet betöltő és oly minőségi munkát véerző kisipart államosítani fogják. Beizzeg nem sajgott a szívük ezeknek az uraknak akkor, amidőn a nagyipar, mint egy mohó cápa a kishalakat, nap-nap utáin nyelte el a kis- és középipari vállaliatokait. amikor a finánctőke elárvereztette a kis műhelyeket és koldusbotra juttatta nemcsak a panasztok de a kisiparosok tízezreit is. Mert ez is hozzátartozik a kapitalizmus terra észetrajtóhoz. Az államosítások ellenségei szívesen felejtik, hogy az első kisajátító nem az állam, hanem a nagytőke volt, csakhogy a nagy tők? nem a köz, hamem a saját zsebe javára sajátított kis és nemes k a termelési eszközöket sajátította ki, hanem a munkások testi erejét sőt az egész politikai, szellemi élet energiáit is a maga politikájának, a maig-a érdekeinek szolgálatába állította. A feudalizmusnak éte a kapitalizmusnak ez a magyarországi szövetsége teljesen birtokaiba vette az áll

a

mhataJmat. Az álparilamentárizmuson, a meghamisított népakaraton, a hajtóvaidászatoknak beillő választásokon felépülő törvényhozás, az osztályérd'eikeket kiszolgáló közigazgatás meghamisította a közteherviselés egyen tőségét követelő demokratikus 1 elvet Mert míg- a kisiparosnál állandó vendég volt a transzferáló végrebajtó

v addig a nagyvállalatok könyvelési technikájukká! szeimérmetlen nyíltsággal károsították meg százmilliókkal az adókihestánt. éte mert amíg a nagyvállalatok adóhátralékát elengedték, vtaigy örökösen haladékot adtak nekik, addig a paraszt istállójából elhiajtottáík az utolsó Riskát, amely tejével gyermekeinek úgyszólván egyetlen táplálékát biztosította. És mindezt az igazságtalan fcözteheirmegoszlást kiegészítették, még a magais fogyasztási adók. amelyek túlnyomó részét ismét es% a szegény emberek fizették: és az a tény, hogy a príma és nagyjövedelmű 230 ezer holdiäs Esterházybirtók alacsonyabb kataszteri jövedelem után* fizetett adót. mint a rosszabb földeken gazdálkodó parasztok. Ezek voltak nálunk, t. Ház, a kapitaliistafeudális.uralom legkirívóbb jelenségei, bár csak kicsiben; db ugyanolyan nyomorúságos következményekben, mint világszerte, ahol ugyanakkor, amikor milliók haltak éhen Kínában és másutt, addig Amerikában elégették a cukrot, Kanadában búzává] fűtötték a mozdonyokat, KZ Egyesült Államokban Egyiptomban kivágták a gyapotcseriéket, Dániában elesették a malacokat Brazíliában tenderbe öntötték a kávét a nagy nemzetközi poolok korlátozták a fontos nyersanyagok termelését. Mindezt akkor amikor az emberiség túlnvomó részének nem volt eléír tápláléka, ruházat?. A nagyvállalatok azonban nálunk is. és mindenhol n világon a mes+ersésresen leszorított termelés, a fokozódó munkanéílfcüHsás: ellenére is illetve éopen a kímele+len. önző, embertelen é-. rövidlátó i>rofitno'litika miatt évről-évre nagyobb nyereségeket mutattak ki, magasabb és mae'asabh osztalékokat fizettek az egyre kevesebbé váló részvénye^ekneiV. ê> Ro-yi'p naeyóbb titkos tartalékokat gyűjtői'tek. Eljött azonban >az idő, amikor ezeket a titkos tartalékokat mozgrósították és amikor ezek a titkos tartalékok megindultak a termelési helyek felé. De mik voltak t- Ház, ezek a termelési helyek? A hadianyaggyárak A monopolist^ tőké« renddé fejlődött kapitalizmus irányítói kezdték észrevenni, hogy örökké nem lehet profitra szert te.nni a

z elégetett gabonábó

1

, a gyárak, ia bányák bezárásából. ,a, munkások éhbéréből, a parasztok kizsákmányolásából. A rosszul vagy cehogy sem abrakolt igavonó egyszer csak végleg ös-zeroskad és végleg, felmondja ,g, szolgálatot és nem lesz többé, aki húzza a kapitalizmus szekerét, akinek hátán csattoghat a szekér gazdáinaik ostora. Elhatározták tehát nálunk is, hogy egy kis erőhöz juttatják a végkimerülésig elcsigázott igavonót, a magyar népet, Csakhogy nem az élet 'oxigénjét lehelték beléje, hanem a halál mérges leheletét. Darányi miniszterelnök kapitalista gazdái és a német náci militaristák sugaLmazásáía meghirdette az egymilliárdos győri beruházási progr

a

mot. Ez azonban — mint mondottam — nem az élet, hanem a halál mves^ticiója volt. Mert nem az elimaradt mezőgazdaság korszerűsítését, árvízvédelmi munkákat öntözést, csatornázást, gépesítést írt elő. nem a falu egészségvédelmének fejlesztésiét, a nagyvárosi lakásínség megszüntetését helyezte kilátásba, hanem a honvédség felfegyverzését, a mag-ya

r nép fiainak a fasizmus küszöbön lévő háborújának vagohidjapa. modern eszközökkel va

]

ó szállítását határozta el. És ehhez a »elhoz szívesen bocsátotta, rendelkezésre a magyar kapitalizimus a másra ' anysgi erőit, mert a háborús' konjunktúrától újabb és még nagyobb hasznot remélt. Igen t Országgyűlés! Szándékosain vázoltam ennyire kimerítően a magyar jkiapiitaü'izmus háború előtti itthoni jelenségeit és ezek szerkezeti és szerves összefüggését a világkapitalizmus válságtüneteivel. Ezzel ugyanis nemcsak earn» a beszédem etején felvetett kérdésre akarok válPiszolöiii. hogy mi köze Magyar-