Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-92
'" Az országgyűlés 92. ülése 1948* évi december hó 15-én, szerdán. bői kibocsátani, míg ebben a törvényjavaslatban az, foglalta tik, hogy csak elbocsáthat valakit az állampolgári kötelékből. Tisztán és világosain látszik ebből (RÉVÉSZ Ferenc Od): Hogy a disszidenseket nem fogja elbocsátani!), hogy az előző törvény több szabadságot adott a polgárnak, mint ametmiiyit ad a mostani. Magától értetődmk, hogy ezt a megállapítást én a béke idejére teszem, hiszen háború esetén mindig egészen mas' rendelkezéseket alkalmaznak. Ennek a paragrafusának még egy másik pontjára is rá kívánok mutatni, amely azt mondja, hogy el kell bocsátani, illetőleg elbocsáthatja azt, aki adóját kifizette. Ez a rendel* kézé®, t. Ház, a szó "legszorosabb értelmében annak a császári és királyi udvari kamarai rendszerinek pénzügyi kicsiny essége, amely olyan mélyen beszivárgott a mi pénzügyi rendszerünkbe is és amely ma is megvan. (Zaj a dolgozók pártján. — MÓNUS Illésné (d) : Jó lesz erre vigyázni, képviselő úr!) Egészen természetes, hogy helyet kaphat egy ilyen rendel" kezes a pénzügyi rendeletek között a közadókra vonatkozó végrehajtási utasításban, éspedig azért, hogyha valaki kivándorol, annak az adóját be kel hajtani. (MÓNUS Illésné (d): Megbizony!) De ha valaki annyira szegény, hogy semmije minős és nem tudja kifizetni az adóját, (MÓNUS Illésné (à): Akikor elmegy, ugye?) akkor méltánytalan az, ha törvénybe iktatják azt. hogy az államinak jogában áll polgárát szinte kézi zálogként visszatartani addig, amíg akárhonnan ,a föld alól is, meg nem szerzi azt a 17 forint 30 krajcárt, ami szükséges" az adó ki fizetéséhez. (Egy hang a dolgozók pártján — a szónok felé: Már leszegemyedtünk? — Derültség.) Ezt, én nem találom olyannyira femköitnek. mint amilyen fenköltséget az áll ia mpoi> gári viszony kíván. (CZÉH József (pp): Viszont szegényparaszt nem megy el!) Éppen ezért ezt a rendelkezést helytelenítem. (RE" VÉSZ Ferenc (d): Azért jó ez a rendelkezés, mert maga helyteleníti!— BARKÖCZY József (pk): Furcsa indok!) T. Ház! Ha ugyanis valaki gazdaságilag annyira tönkrement, hogy kénytelen elhagyni az országot, hogy másutt keressen magának kenyeret (Zaj és mozgás a dolgozók pártján.), az a kis adótétel ne vi" gyen szerepet és indítványozom e rendelkezés kihagyását. (Folytonos zaj. — Az elnök csen get.) Az állampolgársági viszony olyan fenséges valami, hogy az államnak, ha elhagyja egy polgára, afelett keÜ keseregnie inkább és nem azon tűnődnie, hogy most vájjon lesz-e még nekem egypár forint vagy fillér bevételem ebből. Méltóztassék megengedni, faltain kemény ez a hasonlat, mégis úgy érzem, valahogy olyan magatartás ez, mint amikor az apának él kell temetnie a fiát és a cipőzsinórért aggódik (MÓNUS Illésné (d): Ugyan! — Mozgás a dolgozók pártján. — MÓNUS Illésné (d): Nagyon sántít ez a hasonlat, képviselő úr!) Ez részietfcérdés. (RÉVÉSZ Ferenc (d): Nagyon buta hasonlat!) Ezek után két princípiummal kívánok foglalkozni általánosságban. Az egyik benne vam a törvényben, a, másik nincs benne. Ismét utalok a , törvényjavaslat indokolásának arra a részére, amely hang&úlyozza az állampolgári viszony fenköltséget, azt a magasztos viszonyt, amely a polgár és hazája között fennáll. Vannak államok, amelyek különösen nagy súlyt helyeztek erre. Számos esetben alfcotmánytör" vényükben benne ás foglaltatik ennek az előkelőségnek, ennek a fenköltségnek a kidomborítása. Ebből kiindulva bátorkodom hivatkozni a svájci alkotmánytörvénynelk, a Bundesverfasíiungnajk a , 44. §-ára, Ez az alkotmány —- és egyben állampolgársági törvény — azt mondja» hogy, svájci polgárt kantonjából vagy a svájci állam területéről kitiltani, svájci álLampolgárt állampolgárságától megfosztani nem lehet. Ez a törvény 1874-ben született. Hogy 'miiyen ünnepólyességgeil kívánta annakidején a kantonok egyesülése ezt a törvényt meghozni, azt talán legjobban azzal fejezhetem ki, ha kiemelem, mivel kezdődik ez a törvény: meghoztuk ezt a törvényt mi. a kantonok képviselői — olvassuk a törvény ben — a Mindenható Atya Isten nevében! (REVESZ Ferenc (d): Az leiten nevében nem adtaik szavazati jogot a nőknek még 1948-ban sem! — NAGY László (f): De nem is kértek! Táblákat vittek, hogy nekik nem keli!) Valamikor 1928-ban felmerültek bizonyos nézeteik abban a tekintetben, hogy ezt a 44. %-X meg kellene változitiatni. A svájci alkotmányosság szellemének megfelelően megszavaztatták a népet, plebiscitumot tartottak és az állampolgárok 66 0 /o-os többsége kimondotta, hogy ezt a törvényt továbbra is megtartja hatályában. Érdemes itt megemlékeznem a mi képviselőházunk könyviáráról. Sokszor nagyom kevés idő áll rendelkezésre» hogy az ember valamilyen törvényjavaslathoz való hozzászólásra előkészüljön. A mi képviselőházunk köryvtárában azonban olyan szolgálat van, amilyent tudás, tartalom, szíveseiéig és szolgála + kész ; ég tekintetében még sehol nem láttam. (Taps az ellenzéken.) Az ember néha nem is tudjia megmondani szabatosam, hogy mely tu" dományágat keres (Egy hang a dolgozók pártjáról: Meg is látszik magán! — Derültség,)' azok a hölgyek, akik a könyvtárban rendelkezésre állnak» pár szóval eligazítják az embert, és amikor megvan az irány, hogy milyen, vonalban akarok tájékozódni, rögtön a legbőségesebb 'kartotékot nyújtják az ember rendelkezésére s percek alatt kezünkben van a könyv, kezemben van Svájc kantonjainak, a svájci államnak ez a törvénye, amelyben gyönyörűen ki van fejtve az, hogy az államnak a polgárához való viszonya olyan fenséges' kötelék, hogy ezt a köteléket iaz állam soha meg nem szakíthatja. (MÖNUS Illésné (d): Es a polgár sem?) Az állam nem foszthatja meg polgárát állampoilgáríágától és nem ítélheti halálra ia 65. § szerint. (Zaj a dolgozók pártján.) A polgár megszakíthatja a köteléket hazájával (RÉVÉSZ Ferenc (d): Nagyon haiziabeszél a képviselő úr!), iaz állani megbüntetheti poügá" rát különböző büntetésnemekkel» de állampol" gárságától és eletető] meg nem foszthatja. (MÓNUS IMésné (á) közbeszól.) Azt mondja ez a nagyon szép indokolás,: olyan ez a kötelék, mint a szülőnek a gyermekéhez való viszonya. (13.30) A szülő sem tagadhatja ki soha az ő gyermekét, mert az örökkön-örökké az ő gyér meke fog maradni. (CZÉH József (p): — gúnyosan: Ámen!) A svájci" állliam is azt mondja: engem megtagadhat az én fiam, az én polgárom, de én őt sohasem fogom megtagadni és nem fogom állampolgárságától megfoszta|ni. (Egy hang a dolgozók pártjáról: Nem akar odamenni? — Zaj.) T. Ház! Az állampolgárságtól való meg-
