Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-104

835 Àz országgyu és 304. ülése J949. vi dm z 1867-től 1944-ig- terjedő idő&zafe politikai, gazdasági és társadalmi bűneire is. amely bűnök oly sok bajt és oly ssotk szenvedést hoztak a magyar népre. Amikor) 1867-ben az úgynevezett kiegyezés megtörtént, akkor az osztrák uralkodóház és* a magyar uralkodó osztály egyezett ki egymássial. Ehhez a kiegyezéshez a dolgozó magyar népnek semmi köze nem volt. Az, ország kormányzásából éppen rígy, mint saját sorsának irányításából teljesem kimaradt a dolgozó nép. a munkások és a parasztok Sokmilliós tömege. Hiába volt az. 1848—49-es szabadságharc, hiába haltak meg a vértanuk és. hiába vállalták a nemzet legjobbjai az emigrációt, a munkások és parasztok sorsa, társadalmi helyzete semmit nem változott. Abban a korszakban született meg, t. Országgyűlés, ia. híres és hírhedt K. u. k. hadsereg, amelynek főfeladata a feudál-kapitalista osztrák-magyar uralkodóoisztály hatalmának biztosítása és megvédés© volt. Ennek a hadseregnek tisztikarát féltő gonddal a kiváltságos osztályok fiaiból szervezitek meg, azokból, akik külön nevelés nélkül is» gyűlölettel voltak tele a néppel szemben. A tiszthely ettesii kart pedig — bár ezek jórésze munkás- és paraszt származású volt — úgy nevelték» hogy kivétel nélkül osztályárulókfcá váltak. Nem is érzett együtt ezzel a hadsereggel a magyair nép soha. és soha nem vallotta magáénak. Voltak ugyan staépsziáimniail parasztok és munkások is, akik büszkén emlegették időlsebb korukban, hogy Zugsführerek voltak ebben az ármádiáhan, de mindenkor hozzátették, hogy »tárnakor ,

a császárt szolgáltam«. Az idegen úrnak, a császárnak végzett szolgai munkának tekintette tehát a magyar nép Ferenc Jóslka korában a katonáskodást A Horthy-korszak stem hozott a iniagyar hadseregben semmiféle változást. Tisztikara annak _ is fcasztrendszerű és népellenes volt, altisztjei pedig osztályáruló szolgák, csaknem teljesen kivétel nélkül. A legfelsőbb vezetését a Horthy-féle honvédségnek is a volt közös hadseregbeli tisztek látták el. Horthy maga is ilyen volt. De olyan szerkezetű államban, mint a monarchia; és Horthy Magyarországa, nem is lehetett a hadsereg sem más. Ezekben a hadseregben a besorozott munkáé*- és parasztfiiiatalioklat nemhogy nem nevelték, hanem igyekeztek teljesen kiölni belőlük minden öntudatot, minden emberi érzést, minden gondolkozást. Jómagam szem- és fültanuja voltam, mint újonc Orosházán 1937-ben, hogy amikor az egyik honvéd késett egy ütemet a j puskával »tisztelegj«jnél, a kiképző altiszt állonvágta és magából kikelve ordította: késtél és biztosan gondolkoztál, te pis'zok, hát én majd leszoktatlak a gondolkozásról! Azt hiszem, ezzel a kis törtéinettel lehet a legjobban példátzni a, múlt hadseregét, de magát á rendszert is. Nevelés, tanulás és megbecsülés helyett leszoktatni a népet a gondolkozásról: ez volt a módszerük, civil- éis katonaéletben egyaránt. Azt is hirdették és tanították régi uraink, hogy a msagyar katonanemzet, aimiből annyi volt igaz, hogy a magyar dolgozóknak, parasztoknak, munkásoknak rengeteget kellett katoná«kodniok. « a nép érdekeivel élenttótes érdekekért és célokért rengeteget kellett szenvedniük, vérezniök, pusztulni ok. Katonák voltaik apáink és voltnak mi is. Temérdek pénz poévi január hó 26-án, szerdán. 836 csékolódott el haö-ieregre, fegyverre, háborúra, de mindig esak az, uralkodó osztályokért, imperialista érdekekért, soha 'nein a dolgozó magyar népért. Igazi nemzeti és néphadserege Magyarországnak az 1848-as honvédségen és az 1919-es vörös hadseregen kívül a feliszabadulásig soha nem volt. (17-00.) T. Országgyűlés'! A magyar nemzet történeknébem még ilyen kedvező; politikai és társadalma körülmény soha, nem volt néphadsereg megtéremtésére, mint ma. Meg vannak adva a lehetőségek egy olyaim néphadsereg megteremtésére, amely egy test ia néppel» és amely mindenkor kés

z harcolni a dolgozó népért, de ellene soha,. Az a hadsereg, amelyet kormányunk most féltő gonddal és szeretettel szervez* magáé a dolgozó népé leiste, és ezért olyanná kell tennünk, hogy annak egyetlen tagja se eshessen az osztályárulás bűnébe. Örökre száműzni kell új hadseregünkből a régi világ kapitalista szemléletét. Száműzni kell belőle a. kasztszellemet; ne származás', hanem rátermettség adja meg a, lehetőséget a dolgozó nép fiainak arra,, hogy a. legmagaisiabb rendfokozatig is eljussanak. Néphadseregünk:, az új magyar honvédség jó úton halad. Nincs meg benne az, a válaszfal, mint a műit hadseregében a tisztikar és a legénység között volt. Nincs és neon is lehet,- mert esfak így tud honvédségünk igazi néphadsereg lenni. Voltaik, akik azt állították, ha a tisztikarba való bejutás mindenki számára lehetővé tesszük, ez a, tisztikar tekintélyét és szakmai tudálsiát csökkenti és a fegyelem rovására megy. Ma már mindenki láthatja, hogy ez nem így van- Honvédségünk tisztikara szakmailag is jobb már most i>, mint a régi honvéd-'ég tisztikara, volft. Ami pedig a fegyelmet illeti, ,az is van honvédségünkben és lesz is. Nem vakfegyelem és nem is vasfegyelem, hanem egyszerűen fegyelem aineily nélkül jó hadsereget elképzelni nem is lehet. Honvédségünk 'legfőbb irányítása, veizetése jó kezekben van. Farkas Mihály honvédelmi miniszter úr és' helyettese, Nógrádi Sándor képviselőtársaim tudják, hogy milyen hadseregre van szüksége a szocializmus felé haladó népi demokráciáknak és van képességük ihozzá, hogy ezt megteremtsék. T. Országgyűlés! Honvédségünket politikai és szakmai téréin egyaránt tovább kell fejlesztenünk. Hadseregünk^ egyetlen tagja előtt sem szabad megvilágítatlain tetrü

,J

etnek .maradnia sem politikai, sem staakmaji von a 'Ion. Az ideológia és a 'Szakmai kliképzésnej, párhuzamosnak kell lennie és a kettőnek közös, munkában kjei! összeforrnia,. A magyar honvédségiben mindenkinek tudni|a kell, hogy mit miért tesz és azt is, hogy ebből milyen haszon származik az egész dolgozó társadalomra. Ez a, szoéializmuisJ felé haliadé társadalom hadseregének legerőseibb jellemvonása. Ebben a hadseregben nincsenek és, nem lehetnek ellentétes politikai felfogású rétegek, . amelyeknek érdeke lenne elkendőzni a társa /disImi fejlődés törvényszerű igazságait. A régi rendszer osztály-hadseregében vakfegyelemmel az öntudatlan, gépszerű katona típusát termelték ki. Ez természlteBi is volt részükről, mert nem álltak oljyan erkölcsi alapokon, hogy megfélemlítés nélkül (is meg tudták volna győzni a dolgozó nép fiait a ma-