Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-103

727 Az országgyűlés 103. ülése 1949. évi január hó 25-^n, kedden. 728 hogy az az alapelv, amely egyetemünket végre az igazi tudósképzés és az igazi szakembeíkepzós otthonává kívánta tenni, valójában ta megvalósulás útján van. Az egyik legzavarosabb képletet mutató, az egyik legtöbb belső ellentmondással nem mondhatnám, hogy dicsekvő fakultásunk, ia bölcsészeti fakultás íkérdésébemi is jó megoldáshoz jutottunk, olyan megoldáshoz, «amely a szakemberképzést, ÍR tainárképzést, a könyvtáros-, a muzeológusképzést, a többi természettudományi fakultás megfelelő szakágait is kiépíti, ugyanakkor azonban a tudósképzésre, a tudományos képzésre tudományos intézeteinken keresztül is alkálimat nyújt. Teljesen egyetértek azokkal a kritikai megjegyzésekkel is, amely neknek első sorban EáíHai Gyula adott hangot, mondván, hogy tudományos intézeteinknél, tudományos intézményeinknél a kellő tervszerűség, a kellő új organizálás nem valósult meg; nem valósult meg ideológiailag, de nem val 5»uít meg- szervezetileg sem. Meg kell mondanom, ezért csak részben, terheli a felelősség a közoktatásügyi kormányzatot. Nagy örömmel üdvözlöm a tudományos státus megjavításai érdekében itt elhangzott szavakat. Őszintén megmondom, nekem az az állláspointoim, — és ezt az iáüláspontomat soha nem rejtettem véka alá — hogy ha azt akarjuk, hogy maglais minőségű tudomány alakuljon ki Magyarországon, ha azt akarjuk, hogy tudósaink ne érezzék az állandó rtósföz kísértést, hbgy otthagyják laboratóriurníadkat, otthagyják könyvtáriaiiikat, iákkor a tudományos státusnak kell .a legméltóbb státusnak ltemniie. Örömmel üdvözlöm a, Magyar Dolgozók Fártjániak vezérszónokát, Kállai Gyulák aki sürgeti egy új tudományos statue megvalósítá; sát. Mi, a közoktatásügyi minisztérium, már ki is dolgoztunk egy tervezetet az új tudomiáinyos státusra, amely — meg vagyok róla győződve — alkaiímíaís lesz nemcsak az igazi emberhez méltó élet megvalósítására tudósaink számiára, de alkalmas lesz arra is, hogy a Tudományos! Tanáos segítségével megvalósítsuk a tudományos kutatás minden jelentősebb és fontosabb célját. Oktatásunk szellemi, ideológiai részével kapcsolatban dsak méhlálny megjegyzést kívánnék tenrai. Oktatásuinkban tartalmil]a\g középponti kérdéssé tesszük ia szakszerű, a szakmai képzést, középponti kérdésisé tesszük a társadalomtudományi ismereteket, a társlaidaliotm szerkezetének, fejlődésének tanítását, a leghaladóbb társadalomtudomány tanítását, mert igenis, niem lehet célja a mjagyiar köztársaísláig közoktatásügyi kormányzatának, hogy társadalomtudományában ne a leghaladóbb, a; miépék fejlődésében legeülőbbre mutató társadíalorntudományi irányzatokat tanítsa. Ebben aa irányban fog fejlődni köaofctiaítlásunk társadalom; tudományi szektorának tanításfa; ezt egyetemi tanrendünkben! épúgy, mint általátnK)js

i iskolai és középfokú iskolai tantervünkben — terimészetesten mutatis mutandis — mindenütt a kellő fokoin és mértéken tanítani fogjuk. Ugyanígy középponti golndoillata nevelésünknek a természottudloaniányos képzési minden vonatom. Azt akarjuk, hölgy az ifjú neosják azt ismerje meg, hogy milyen társadalomban, hanem; megismerje azt is, hogy milyen világban él Azt akarjnk, hogy ifjúságunk a nevelés kezdeti fokától fogva kilép jeni a baihoínék^ a f.»Lreértés®k, a tévképzetek légköréből, a reális es racionális gondolkozás alapján ismerje meg a világot, a társadalmat és saját nemzetének törtenetét, ismerje meg saját nemzetének törtenetet összefüggésben az európai népek történetevei és egymáshoz kapcsolió^ eroViszioaiyaikkal.tartalmilag ez lesz az a tanítási rendszer, amely eszményként előttünk áll. Most eizeiretnék rámutatni arra, hogy forínsMag tanításunkban a tagadhatatlanul meglazult iskolai fegyelem helyreálítása az egyik legfőbb célunk. Ennek két oldala van. Az egyik a »tanulj jobban« mozgalom, a másik — ami a pedagógusok felé szól — a »taníts jobban, nevelj jobban« mozgalom. Szeretném megmondani, hogy terimésfzieltbsen az iskolai fegyelmet mi -nem valami merev, porosz drill alánján képzeljük el. A fegyelem igazi értékét az DelDemzi, h

a önkéntes, ha spontán, ha az ifjúság autonóm szervei is e mellé az iskolai fegyelem meló állnak. És itt meg keli mondanom, hogy az út+örőktől kezdve a MINSz-en keresztül ,

a MEFESz és a NÉTCOSz munkájáig ma már minid

enütfc és mindenben a jobb tanulást, a jobb fegytettmet, a nagyobb iskoílai tisztaságot és rendet látjuk!, és ezek a szerveid mindezeknek legjobb harcosai. Ha az iskolában a tanulmányi rend, az iskoíai fegyelem mer bontására kísérletek történnek, a

Z

ok sohasem a demokratikus ifjúsági szervezetek, sohasem a demokratikus ifjúsági autolnómiák részéről, hanem igenis mindig a reakció és elsősorb

a

n la klerikális reakció részéről történnek. Rá szeretnék mutatni arra is,, hogy iskoláinkbán a most elkövetkező évben meg «karjuk, valósítani azt az elvet, hogy egy ta:nítóra, egy pedagógusra hatvannál több növendék semmi körülmények között ne jusson. (Mfoétrínos helyeslés.) Ezzel függ össze az a tervünk, hogy ebben az évben a magyar közoktatásügy terén már egyetlen pedagógus sem marad éMék nélkül. (AlWláwas helyeslés ^ Mps-) Azt hiszeim, szükségtelén

1 lenme, ha befejezésül most holsszan és részletesen szókiék még a sport kérdéseiről. Az előttem szólók részletesen ismertették és, méltatták azokat az eredményeket, amelyeket a magyar sport megszervezése terén, a magyar tsport eredményeinek felmutatása terén a minisztérium' az Országos Sporthivatallal! elért, és rámutattak arra, hogy a, közoktatásügyi tárca ezen rovatának nagyjelentőségű emelkedése továbbra is biztosítja elsősorban a tömegiipoirt ; fejlesztését. Ehhez hozzátennivalóm nekem sincs, munkánk vallóban ebben aa irányban haliad. Szeretnék azonban néhány szót szólni művelődési külpolitikánk néhány kérdéséről is. A közoktatásügyi minisztérium — amint ezt már a tavalyi vita eorán is mondottam — a maga művelődési külpolitikájában elsősorban a Szovjetunió és a népi demokráciák felé halad, ugyanakkor azonbain nem kíván elzárkózni a Nyugat haladó eszmeáramlataitól semDe megmondom őszintén, hogy mi_ nyugatról semmi olyan eszmét nem kívánunk importálni, amely akár a művészet, akár az irodalom köntötsebe öltö'sve valójában másra sem alkalmas, mint a pesszimizmus, a kilátástalanság, a távlatiiélküiiség, a fejlődés erőivel szemben való állásfoglalás fekeltésére. Mi ia magunk részéről nem kívánunk Magyarországon olyan művészetet, olyan nyugati kulturális áramlatot támogatni és meghonosí-