Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-103
721 Az országgyűlés 103, ülése 1949 Angliában:, a Skandináv államokban, a pro testáns többségű Hollandiában, a görögkeleti többségű Görögországban királyság van. Is métlem, ezt néni a tréïfa kedvéért mondtam, csak azért, hogy meghökkentsem azokat, akik úgy érzik, hogy a katolikum ég a királyság egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Épp ellenkezőleg: semmi néven nevezendő ellentét a köztársasági államforma és a katolikus vallás közt nincs. (PARRAGI György (f): XIII. Leó mieigmondta!) Ha félre is tesszük ezt a tréfásan hangzó felsorolást, meg kell mondanom, hogy a ma gunk részéről^ egyre kedvetlenebbül figyeljük azt ,a sajtó- és rádiókauipányt, amelyről szóltam,, és .amelyben — meg kell mondanom — a vatikánii rádió az alaphangot, a legerősebb hangot üti meg. Amikor mi leszögezzük, hogy Mindszenty József kérdését nem tekintjük a katolikus egyház kérdésének, nem tekintjük az egyház és az állam közti vita 'semmi néven nevezendő problémájának, mégis egyre kedvetlenebbül figyeljük azokat a hangokat, amelyek éppen Kóma felől hangoznak el. így az Osservatore Roimano"ba,n január 11-én azt olvashatjuk, mintha az Osservatore Romano" nak nem tetszenék az, hogy a magyar köztársaság kormánya megtartotta kötelezőnek a hitoktatásit. TTgy látszik, az Ossiesrvatore Romano helyteleníti, hogy kötelező hitoktatás van Magyarországon, mert , a többi közt ezt írja: »Krisztus nem ,az államra bízta, hanem az Egyházra bízta, hogy tanítsa tanait« — és az Osservatore Romano visszautasítja a magyar rádiónak azt az állítását, hogy a budapesti iskolákban vallásoktatás folyik. Megírja az Osservatore Romano, hogy nem folyik Magyarországon vallásoktatás, hanem világiakra bízták ,a hitoktatást szerte az országban, így Budapesten is, "és az istentelenség tankönyveit nyomatják ki Magyarországon. Ezért az Osservatore Romano egyáltalán helyteleníti, hogy a magyar köztársaság kormánya, a magyar állam a hitoktatás kérdéaér vel foglalkozik, nem lévén a feladata. Nem kívánom a magam részéről felvetni azt a kérdést: azt jelenti-e' ez, hogy mi ne taníttassuk kötelezően a hitoktatást. Azt hiszem, mindenki, akt a magyar iskolaügyet csak a legtávolahibról i s ismeri, jól tudja, hogy a hitoktatás _ kérdését nem bízták intézményesen a világiakra, hanem az egyház, a papság számára külön és nem jelentéktelen millió forintokat biztosítottunk arra, hogy a hitoktatás ellátásával kellő és méltó fizetésért tanítsák ifjúságunkat , a kötelező hittanórákon a hiitítanra olyan 'hittankönyyefcből, amelyeket az egyház a maga részéről jónak lát kiadni Ebben a tekintetben tehát a legteljesebb lojalitással viseltetünk a különböző egyházak iránt, m meg kell mondanom, hogy nem minden egyház részéről tapasztaljuk ugyanazt a lojalitást, amelyet « magyar köztársaság tanúsít ebben a kérdésben. De a z t is szeretném leszögezni a félreértések; elkerülés© végett, hogy nem idei vagy tavalyi, hanem évtiiziedek ÓÍT, fennálló gyakorlat a z , hogy a töredéklétszámot kitevő ifjúság számára — ahol más mód mines — igenis világiak és tanítanak hittant. (PARRAGI György (f): A kereszténykurzus idején is!) Évtizedeik óta szokás ez, és engem .nagyon meglepne, ha az. Osservatore Romano ezt most fedezné fel, amikor magyar költőnő nagy verset is írt erről a kérdésről ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ V. . ,-.••-.<• évi január hó 25-én, kedden* 7Ê2 amelyben megírta, hogy református pap édesapja hogyan tanította a katolikus gyerekefoetl katolikus hittan szerint a-hitre. S' mi tudjuk, hogy katolikus papok, katolikus civil igazgatók is tanították a protestáns ifjúságot a protestáns hittanra, ahol csak töredék íöfezámiban voltak a protestáns' tanulók, és ezeken a z órákon becsületesen tanítottak és nem folytattak propagandáit a niiásifa vallás ellen. Hosszú évtizedes gyakorlat ez> de úgy látszik, ©a a gyakorlat eeui tetszik. Mi a magunk részéről ebben a # kérdésben tehát két tételt kívánunk leszögezni. Először is: a magyar köztársaság kormánya az elmúlt esztendőkben — mindén elkedvetlenítő jeleinsée: ellenére is — a béke, az együttműködés, a kölcsönöis megállapodásokon nyugvó békés szerződések politikáját ^ vitte és vallotta. Másodszor pedis: le kell szögeznünk azt, hogy Mindszenty József politikájában nem láttunk és nem fogunk látni soha vaílílási sérelmet é 5 » vallási ügyet. Amikor ezek után áttérek a közoktatásügyi tárca problémáira,, áttoltatok, es&k fellelsz leges ismétléseikbe bocsátkoznám, ha hosszán és részletesen ismertetlnéni a tárca alapproblémáit, hiszen ellőttem szólott isren t. képviselőtársaim soma vették a táréi minden kérdését, és örvendetes meffliepetésemre még az ellenzék padsoraiból is fejemre idézték — számomra nagyon kedvező és helyes módon — Engels és Makarenko tételeit és szavait. # mintegy követelve rajtam ennek az ideológiai iránynak a valóra váltását. Ily módon tehát úgy látom, hogy a problémákban a konszenzus kellőképpen megalapozottnak tekinthető és talán felesleges is lenne belebocsátkoznom a részletekbeMégis úgy érzem, hogy néhány alaptéteïïről nemcsak tisztem, hanem kötelességeim is i l t s-'óVi. Rámutathatok először arra. noerv a köznevelési tárca struktúrája lényeges átalakulásokat mutat. E'őször is hadd szögezzem le én is, hogy a magyar közoktatásügyi kormányzat számára a magyar demokrácia vezetői, a magyar politikai élet vezetői — élükön Rákosi Mátyással — mindent megtesznek, hogy e tárca mindjobban fejlődhessék és céljait elérhesse. Rámutathatok arra, hogy amikor átvettem a közoktatásügyi tárcát, 250. millió forint körül volt az az összeg, amellylel a közoktatásügyi kormányzat dolgozhatott, ési ezt a z összeget már ,a következő évben sikerült! fcöze^ 200 millió forinttal felemelnem. Ezzel' atz emeléssel akkor elsőízben értük el azt, hogy a közoktatásügyi tárca a tárcák között a második helyre került. Ezt a pozícióját az idei költségvetésben is megtartotta, amikor az előző évihez viszonyítva, dotációját 64.6 9 /o-ka.i 759 millió forint fölé emelhette. S ha ehhez _ hozzászámítjuk a hároméves terv beruházásait, akkori ailág maradunk költségvetésünkben az egymilliárd forint alatt. Ennek igen nagy a jelentősége. A tárca növekedése az iskolaáJjamosításokkat akkor válik érzékelhetővé, ha meggondoljuk, hogy tárcánk személyzieti létszáma a z 1947/48. évi rendszeres állami állásokat véve tekintetbe, 23 739 főt tett ki, míg most, az iskolaállaanoBÍíások után einnek a tiáreániak van a legnagyobb léllektszáma, amennyiben ehhez a tárcához 51-137 fő tartozik. Ha látjuk e tárca létszámá46
