Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-103
717 Az országgyűlés 108. illése 1949. kogy a püspöki ka r nem hatdniazott fel senkit tárgyalásra, ha tehát bárki elment » a tár 1gyalásra, ig® nem a püspöki ka r megbízottija volt, A t. Ház ítéletére bízom, vájjon a katolikus egyházért való vallási m egyházi harc helyei* álásp ontja-è az. hogy a "bíboros érsek itt; négy liegnagyobb rend főnökét à köatámaság kormánya és a magyar, valamint a külföldi közvélemény előtt hazugságban marasztalj i el csak szeri», hogy a tárgyalásokat megakadályozza ? A (katolikus egyházzal teliát a tárgyalások sorain idáig jutottunk, isméíileni, anirk ellenére, hogy a magyar köztársaság kormányának, tehát nekem is álílalpontom a megegyezésire bélkés tárgyalásokon való törekvés, 9 kölcsönös engedékenység szellemében történő megegyezés volt. Hogy ez nem tör^énhett+ meg, és mind a mai napig nem történhetett meg, elsősorban a nmaik a ^zűk látókörű és mindenekelőtt a katolikus egyháia érdékei elften való politikának a következménye, amelyet itt Magyarországon Mindszenty József képviselt, i Mi természetesen eizt az álláspontot tudomásul vettük, és ezt az álláspontot ismérv©, ennek ellenére is költségvetésünkben nemcsak a velünk egyezményt kötötb egyházak szá" marta, hanem a katolikus egyház számára is nem jelentéktelen összeget biztosító ttunk vallási céljaira, hitoktatási céljainak megyalósíEz is dokumentum leàet a magyar közvélemény és a külföld felé is abban a tekintetben, hogy a magyar köztárs ság kormánya ellenségesen, vagy pedig a- legnehezebb körülmények kö »epet i© i* megértéssel viseltetik-e a magyar egyházak, köztük a katolikus egyház problémái .iránt is. Má-ik megjegyzésemi, amely a z egyház és az állam, itt ebben a kérdésben a katolikus egyház és az áll a m vitájára és még szűkebben fogalmazva, Mindszenty Józsefnek a magyar köztársasággal szemben való állásfoglalására vonatkozik, a következő. A magyar köztársaság kormánya, ele az egész m a gyar közvélemény is Mindszenty József ügyében nem. vallási, nem is egyházi kérdést és üldözést lát, hainean egy politikai bűncselekmény leleplezését, me<? kadáilyozását és a felette való ítélethozatalt. Meglepetéssel és egyre növekvő derűvel kell haEgatni ia a magyar közvéleménynek 'azok 't. a nyugati rádióállomásokat és saj'óhangakat, 'melyek az elmúlt hónapok és évek során Mindszenty Józsefnek nrnden. még úgynevezett vallási gesztusát is azért dicsőítették, mert a köztársaság ellen való volt, s amelyek most egy^aerre a köztársaság elleni összeesküvését is kizárólag vdlási cselekménynek kívánják tekinteni, ós halliani sem akarn®k róla, hogy e mögött politikum, a köztársaság' e'leni östSBeesküvés lenne;- kizárul qig vallási cselekvésnek nevezik. Meg kell mondanom, hogy mi a magunk részéről nagyon jól emlékszünk a nyugati rádióállomásoknak, kiöztük eteősorban a z ew rikai rádiónak, valamint a svájci jobboMali sajtónak: aaolkr a a hangjaira, amelyek leszögezték, hogy a mlagya r választásokbaai döntő «szerepe volt Mindszenty József augusztus 20-d beszédének, és leszögezitek, hogy milyen hatalmas politikai tett volt ez Mindszenty József évi január hó 35-étt, kedden. Ti8 részéről. Miután aas elmúlt évek és hónapok során Mindszenty politikáját! dicsőítették, őt magát politikus papként állították be és mindén' vonatkozásiban, nemcsak a katolikus, hanem a református, a protestáns ellenzék tegfőbb politikai képviselő jenek is tekintették és nevezték, most egyszerre minden politikai akciójára kimondják, — szeretnék kimondani — hogy ezek vallási jellegű tények voltak. Nosnem liininém, hogy akár a magyar, akár az európ i közvéleménynek is olyan rövid Qentoe az emlékezőtehetsége, hogy így, ilyen kiönynyen é s kényelmesen meg lehe + ne téveszteni. Mielőtt . a Minídisízenty-kérdés egvetteu döntő, középponti mozzanatára rátérnék, niégegyszer sízeretm% néhány szót szólni azoknak, akik a nemzeti ingvományokra való hivatkozással hallatlan és először megtörtént injuriának tekintik a Mindszenty-pert, Mindszenty Józseif letartóztatását, akik úgy hiszik, hogy a magyar és az európ a i politikában hailíatltn és egyedülálló eseményről van szó- Nos. nem kívánok én itt az egyháztörténet régibb eseményeire üMni, nem kívánok ola s a francia, svájci és német bismarcki analógiákra utalni ebben a kérdésthen; elég. ha megmaradunk a mi magy r hagyományaink körében. A magyar hagyományok körében is találhatunk olyan mozzanatokra, amelyek felhívják figyelmünket, hogy a magyar tör+énet során a magy r történet nagy egyéniség-ei sohasem tévedtek, amikor az állam érdekéről volt szó, és sohasem, voltak hajlandóik! az áfem érdekét aa egyházi érdekek alá helyezni. Mátyás kiriá'V például a pápai beavatkozást 1468 május 22"én kelt levelében a többi között a következőkkel utasítja vissza: (Olvassa.) »Nem óh itjuk hoary a Szentszék világi ügyekben ítélkezzék akár felettünk, akár alattvalóink felett. Ma gyár országnak, mint más országnak is, megvannak a saját szokásai és törvényei, azok szerint kíván élni.« Másrészt a Zsigmond által bevezetett királyi tetszésjoggal, a placetum regiummal való élést is igen határozottan a maga jogának tekintette Mátyás és egy alkalommal például amikor egy püspöki ellenjelölés kapcsán vitája támadt a Szentszékkai, a maga részéről a legerélyesebb hangon leszögezi — ami talán azok számára, akik a történelmet nem ismerik, meglepetésszerűen hat — hogy inkább akár egés z népével elpártol a katolikus vallástól, mintsem hogy jogainak megsértését eltűrje; szószerint (olvas$a) »Tudja: magSzentséged és legyen «abban bizonyos, hogy a magyar nép szívesebben elcseréli a kettőskeresztet a hármaskereszttel- semmint hogy eltűrje, hogy egyházi javainak és javadalmainak ügyeit, amelyek a Szent Koronára tartoznak, az Apostoli Szentszék vonja magához«. Nem kívánok Mátyás királynak meg sokkal élesebb é s keményebb szavaiból,, leveleiből idézni, nem kívánom a Vitéz Jánossal szemben lefolytatott pernek az érsek börtönbevetésének részleteit idézni; elég, ha ezekre a jT-ozzanatokra mutatok rá. Nem azért, hogy újabb nehéz és keserves anyagot dobjak bele a köztudatba, de mégis a helyes történeti tudat szempontjából, a történeti tények helyes megvilágítására el kell • mondanom — amiről a pari s mentben volt már szó, Bognár József igen t. barátom is szólt erről egy fel"
