Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

61 Az országgyűlés 92. ülése 1948, évi december hó 15-én, szerdán. . gatta. (Hosszantartó élénk taps a kormányvártokon.) I. Végül, t- Országgyűlés, ha nemzetgazdaságunk- pénzügyeink konszolidáltságáról beszélünk, meg kell említenünk kulturális életünk igen komoly fejlődését az elmúlt év folyamán, mert nemzetgazdaságunk, pénzügyeink, pénzünk konszolidációja nélkül nem adhattunk volna ki egy év alatt hatmillió új, demokratikus szellemű tankönyvet, jobb kiállításban és 30—60 százalékkal olcsóbb áiron, mint a régi tankönyvek voltak (Élénk taps a kormány vártok, a polgári demokrata várt és a radikális párt sorßiban, valamint a pártonkívüliek egy részén-); mert nemzetgazdaságunk és pémz,ügyeink konszolidációja nélkül nem építhettünk volna újjá 3512 isik ólát (Élénk tavs a kormánypártokon.); mert konszolidáció nélkül nem építhettük volna ki 80.000 főre az, általános iskola nyolcadik osztályát, szemben az 1947-es 18-000 fővel; mert konszolidáció nélkül nem adhattunk volna 40 százalékkal többet kórházak építésére és helyreállítására, mint a megelőző évben és csaknem 60 százalékkal többet szociális intézményekre; mert konszolidáció nélkül nem vihettünk volna villanyt 250 olyan, faluba, amely azelőtt a villanyvilágítás áldásait nem ismerte és neon építhettünk volna sokszáz kilométernyi köves bekötőutat olyan községeknek, amelyek azelőtt -hónapokra el voltak vágya a gazdasági élet és a művelődés gócaitól- (Élénk helyeslés és taps.) Mindezek az általam felsorolt tények, 1

1. Országgyűlés, kétségtelenül bizonyítják tehát, — akár tetszik ez külső ellenségelinknek és belső zsoldosaiknak, akár nem — hogy a népi demokratikus Magyarország- három évvel a második világháború befejezése után gazda" ságilag és pénzügyileg valóban ctabil, teljes mértékben konszolidált ország. (Élénk helyeslés és taps a kormánypártokon és a független demokrata párton.) Ugyanekkor pedig más, nem a népi demokrácia, hanem a kapitalizmus útját járó, nem szocializmust építő, ha' nem *a kizsákmányolás útján haliadó országok a gazdasági és pénzügyi zűrzavarból, a gaz* dasági és pénzügyi bizonytalanságból, (kapkodásból nem voltak képesek kilábalni. Nyil" vánvaló, hogy ebben a szem/beszökő éles különbségben a szocializmus ereje, a szocializmust építő népi demokratikus rendszer ma: gasabbrendűnége jut kifejezésre és egyben az a nagyvonalú önzetlen segítség, amelyben a hazánkat felszabadító szomszédos nagyhatalom, a szocialista Szovjetunió és bölcs vezetője Sztálin elindulásunk első napjától fogva Magyarországot részesítette. (Elénk helyesles és taps a kormánypártokon és a független demokrata Pár fon.) T- Országgyűlés! Közelebbről megvizsgálva a kérdést, konszolidálódásunk forrását azokba-n a mélyreható gazdasági és politikai változásokban találjuk, amelyek az elmúlt év folyamán hazánkban végbementek. Gondolok itt mindenekelőtt a bankok s a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítására, aminek nyomán teljesen új szervezetet adtunk ipari termelésünknek és hitelügyünknek. Gondolok arra, hogy az államosítások kapcsán iparunk és hitelszervezetünk élére lényegileg új vezérkar és új tisztikar került: a néphez hű ipari munkások, mérnökök, gazdiasági emberiek százai és százai lettek vállalat" vezetők, igazgatók. Ez az új vezérkar és új tisztikar a még meglévő komoly hiányosságok ellenére általában jól kiállta a próbát, amit háremévé^ tervünk sikerei is bizonyítanak. De gondolnunk kell itt arra is. hogy bár a falun nem következtek be az elmúlt évben lényeges változások ,a mezőgazdaság szerkezetében, azért a magyar falu sem az ma, ami egy évvel ezelőtt volt. Egy évvel ezelőtt nem volt egyetlen gépállomásunk sem, ma pedig száz korszerűen felszerelt gépállomás segíti dolgozó parasztságunkat fáradságos munkájában és a jövő év végére a jelenlegi egységekben számolva már háromszáz gépállosmásunk lesz- Egy évvel e'zelőtt háromszor-négyszer kellett felülvizsgálni és elszámoltatni a gazdákat, hogy nagykeservesen összekapar' juk azt a minimális mennyiségű gabonát, amelyre elengedhetetlenül szükség volt, hogy a _ városok lakosságát. & faluk nincstelenjeit és áMálában a nem őstermelő réteget úgyahogy, az új aratásig élelmezhessük; az idén dolgozó parasztságunk szembefordulva .a kizsákmányoló zisinospafl-iasztsag és a mögötte álló reakciós klérus államellenes aknamunkájával. ,a tavalyinál jóval nagyobbra szabott beszolgáltatandó tgjabonamennyiségnek negyed idő alatt 105%"át teljesítette, (Elénk helyeslés és taps a kormány vártokon <*s a független demokrata párton.) miközben önkéntesen, alulról, a dolgozó parasztok köréből verseny indult a beszolgáltatás teljesítésére és túlteljesítésére'. Ez a hazánkban teljesen új jelenség azt mutatja, hogy nemcsak a munkásság széles tömegei érzik, tudják- hogy a mostani állam nem <a régi, hogy ez az állam az ö

r államuk, hanem ugyanezt érzik, kezdik megérteni a dolgozó parasztok is. A beszolgáltatás sikere lehetővé tette, hogy hazánk felszabadulása óta először ismét expqrtálhassunk bizonyos mennyiségű gabonát, féliretehessünk bizonyos' tartalékot és ugyanakkor felemelhettük a dolgoaók fejadagját. De ami a gabonakivitelt illeti, még igen-igen meszsze vagyunk a háborúelőtti kiviteltől, amikor volt olyan esztendő is, hogy tízmillió métermázsát exportáltunk. A konszolidáció egyik neon lényegtelen forrása volt a falun az is, hogy atz állam jelentékeny hitelekkel támogatta a dolgozó parasztságot és mind fokozódó mértékben a falu szövetkezeti mozgalmát, továbbá hozzájárult a konszolidálódáshoz, hogy mintegy 60.000, addig többnyire nincstelen meKŐgazdasfági munkás s jórészt törpebirtokos jutott bérlethez igen méltányos bérösszeg fejében a zsírosgazdák és az úri birtokosok földjeiből, a kormány földhaszoi bérleti rendeleteinek végrehajtása útján. Ez azt jelenti, hogy családtagokkal együtt mintegy 150—160.000 ember sorsát sikerült min" den megrázkódtatás nélkül jobb útra fordítani. Persze a kormányzat gotndoskodni fog arról, hogy laz így bérlethez' jutottak a léhteitőség határai között segítségben is részesüljeniek. Különösen fontosnak tartja a kormányzat a kisebb-nagyobb mértékben közös művelést folytató mezőgazdasági szövetkezeti csoportok hathatós támogatását s tudtommal ilyen irányú irjítézkec'iések a földmívelés*ügyi minisztériumban már előkészüleitben vannak. Azért rendkívül fontost az ilyen valóban közös műve» lést folytató szövetkezeti csoportok állami megsegítése, mert ezek mutatják a jövő fejlődés útját a magyar mezőgazdaságban és mejt ezek a virágzó, korszerű jövő magyar mezőgazdaság csírái, amelyeket ápolnunk, erősítenünk, fejlesztenünk kell. Konszolidálódásunk döntő forrása azonban,