Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

^7 Àz országgyűlés 91. ülése 1948. mokrácia belső kábantakozásániak olyan szaka­szában járunk, amikor minduntailau hallanunk kell azit a vádat, hogy mi nem a kormánynak, hanem egy demokratikus jellegű állam eszme" jenjeik vagyunk az ellenzéke. (TISZA József (d() : Ellensége!) — pláne elijeinisiég© — és így míi­ködésünkkel a demokráciát veszélyeztetjük, holott sepami egyebet sem teszünk, mint mér­téktartással és felelősségtudattal képviselj ük azt a programot, amelynek képviseletét a nép előtt az országgyűlési választásokon vál­laltuk. (Ugy van! Ugy van! a néppárt mi. — REVESZ Ferenc (d) : ösiak éppen a pozitívu­mok maradtak ki éhből a beszédből is!) ­Mi nem' változtunk, de megváltoztak körü­löttünk — a kormiálny politikája következté­ben — a körülmények. A körülményekniek ezt a változását tudomásulvenni és belőle a kö­vetkeztetéseket levonni lehet, a politikai okos­ság követelménye az. adott pillanatban. Ali inkább e követelmények levonására, mint programunknak a változott körülmények­hez való idomitására vagyunk hajlandók, (Ugy van! Ugy van! a néioí&irton. — MÓNUS lÜósné (d): Helyes!), egyszerűen azért mert nem ke* vésbbé tiszta és meim kevésbbé önzetlen a mi meggyőződésünk, mint lletgjolbb ellenfeleinké. Számunkra a pálrt nem öncél és a politizádás nem hiúság kérdése (Ugy van! Úgy van! — Helyeslés és taps a néppárton-), hanem a mi számunkra a párt csakis a programunkban kifejtett közjónak kollektív eszköze lehet. És létének adelig van értelmié, «míg tényleg ez is maradhat. A kormányprogram feletti vitában nem­mel fogunk szavazni. (Helyeslés és hosszas taps a néppártom. — RÉVÉSZ Ferenc (d): A tapsolók mennyit ültek börtönben a Horthy­rendszer ellen folytatott harcban! Jó volna egyszer erről igf beszélni! Börtönőrök voltak! Jó volna egyszer erről beszéuni. »Önzetlen har­cosok!« — Zaj. — Az elnök csenget.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szóntokok közül ? FAEKAS GYÖRGY jegyző: Bognár Jó­zsef! (Zaí és mozgás. — Halljuk! Halljuk!) BOGNÁE JÓZSEF (kg): T. Országgyűlés! Pártom, a független kisgazdapáirt nevében örömmel üdvözlöm a Dobi István vezetése alatt megalakult új kormányt, valamint a mi­niszterelnök úr nagyszabású e/xpozéját. Egyet­értek a miniiisizterielnök úrral abban, hogy nem lehet kormányválságról, hanem csak kormány­változásról beszólni, mert hiszen a körülmé­nyek, amelyek között a Dinnyés-kormány le­mondása utáb alig- néhány órával az új kor­mány megalakult, nem a politikai válság iák, hanem a Függetlenségi Front pártjai egyse-. gének, niem a népi demokrácia gyengeségének, hanem megerősödésének világos jeleit hor­dozzák magukon. Dinnyés Liagois lemondását közvetlenül Nyárádi Miklósnak,, a volt kormány pénzügy­miniszterének disszidálásai aljas árulása idézte elő. Nyárádi Miikilós elárulta hazáját és az or­szágéit hősi erőfeszítése közepette építő dolgozó magyar népet- és az imperialisták zsoldjába szegődött. Ezzel az árulással, ennek tanulságai­val foglalkoznunk kell, különösen nekünk, mert Nyárádi Miklós a demokratikus kormányban a független kisgazdapárt delegáltjaként foglalt helyet, annak volt tagja és országgyűlési kép­viselője. Az ai tény, hogy pártunknak egy. ilyen embere az imperialisták ügynökévé vált, I évi december hó 14-én, kedden SS arra késztet bennünket, hogy aie elégedjünk mega kárhoztató és elítélő nyilatkozatok méltóságteljes frázisaival, hanem a párthoz tar­tozó^ dolgozó parasztság, a népi demokrácia minden hívének jogos követelése alapján néz­zünk szembe azokkal a hibákkal, amelyek a partvezetést, vagy másokat ebben a kérdésben terhelnek, és voinjuk le ennek az esetnek ia kon­zekvenciáit, olyan keménységgel és hiatároaott­séiggab hogy soha többé meg ne ismétlődhessék ez a népi demokrácia történetében. Az eckhardt-tibori és nagyferenci taktika maradványaivá,! küzdő demokratikus kisgazda­párti vezetés az elmúlt hónapokban erőteljesem törekedett arra, hogy szervezeteit a kis- és középparasztságra építse, hogy tömegeit a népi demokrácia melletti (aktív harcra mobili­zálja, hogy a oépi demokrácia alapjait képező munfcás-pairaszt szövetséget megszilárdítsa, hogy a párt elvi alapjait és az országiban folyó társadailmi és politikai átalakuláshoz való vi­szonyát tisztázza. Jó ideig úgy éreztük, hogy, • ez a munka nem eredmények nélkül folyt. Az ország igen sok helyén sikerült kiszoiritjatni ta vezetésből a nagygazdákat, az egyes falvak életében kialakult jellegzetes dinasztiákat ós sikerült az aktív politika területére vezetni a kis- és középpanasztság igen kitűnő fcépvise~ • lőit. Sajnos, azonban nem vettük időben észre, hogy a kisgazdapárton belül, a népi demokrá­cián belül, az elmúlt hónlapok során változott a reakció taktikája. Arról mindenki meggyőződhetett, hogy ,a mai kisgazdapárton belül, amelynek a vezetései, képviselői csoportja, országos értekezletei s azok tagjai zömükben a rnuinkás-paraszt szö­vetség harooisial és a népi demokrácia odaadó hivei, nem lehet nyílt lázadásokat produkálni, nem lehet nyilt harcokat provokálni. Ezért a reakció arra törekedett, hogy baloldali álarc­ban, sokszor radikális jelszavak hangoztatása mellett, a. kétkulaesots politika jegyében tudjon együtt dolgozni a népi demokráciával szem' benálló erőkkel. A baloldali álarcban meg­jelenő reakciósok kifelé mindenkor csöpögtek a pártvezetés, a párt szövetségesei, a béke­szerető népek iránti lojalitástól és nem lelhetett a párton béliül olyan kérdéseket felvetni, ame­lyeket ők kifelé ne vállaltak volna, nem egy esetben a pártvezetésnél is radikálisabb meg­fogalmazásban. Nyárádi Miklós árulásálból azonban vilá­gossá vált valamennyiünk számiára, hogy a reakciónak megváltozott ia taktikája. Ma már tudjuk, hogy nem elég a reakció nyüt had­állásait megdönteinii, hanem az álcázott állások felszámolására is törekedni kell. Kétségen kívüli az, hogy a pártvezetés az elmúlt időiben nem tanúsított elég óvatosságot, körültekintést és figyelmet ezekben a kérdések­ben, nem vette fel elég keményen a harcot a kótkulacsofísággal. és a nagyteremé,^ örökséggel a kormányzat, a pártközpont, a pártsajtó, a gazdasági és politikai élet egyéb teirületeiin es ezért felelősség terheli. E hibának azonban nemesiak az voüt az oka, hogy a vezetés volt elnéző bizony OB személyekkel és jelenségekkel szemben, hanem az is, hogy a párt és a minis©­teremek közötti kapcsolatok nem voltak elég szilárdak és így a> volt miniszterekiököt is felelősség terheli ebben a kérdésben, aminek konzekvenciáit ő férfias nyíltsággal le is vonta. 3*

Next

/
Thumbnails
Contents