Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-91
27 Az országgyűlés 91. ülése 1948. badítaniia attól az elnyomástól, amit a nyomor már önmagában is jelent. 'Ami az új gazdasági rendnek nem célját, hanem szerkezetét illeti, elsősorban meg kell állapítanom azt, hogy. nekünk nem ideálunk az állami bérmunkások társadalma. (Ügy van! Nem értenek eihihiez!) Szilárd 'meggyőződéseink, Ügy van!&zellenzéken.— SCHIFFER Pál* (d): hogy az álaimmal, mint a munkaadóval szemben, az embert csakis az mentheti meg a kiszolgáltatottság állapotából, ha az ember aki munkájának eladásából él, nincs abban a vála-iztásnélküli kényszerhelyzetben, hogy munkáját kizárólag az államnak és kizárólag az állam 'által megszabott felételek mellett adhatja el. hanem az állammal szemben is védiemet nyújt neki az a lehetőség, hogy munkaerejét , a »zabád szövetkezetekben, vagy a magángaizdasági szektorban is értékesítheti és emberi érdekét (Mozgás a dolgozók vártján) az állami tényezőktől független sz^kszerveaetek védelme alá helyezheti (PÍROS László (d): Sajnálja ,a GYÓSZ-t?) Az ember, mint munkavállaló akkor legszabadabb, ha a munkaadók között választhat, vagyis ha a munkaadók egész versenye alakul kii a munkavállalók körüL (Zaj a dolgozók pártján. — HARUSTYÁK József (d): Ezt már kitapasztaltuk!) Mi a munkás isizempoinítriláíból is a legelőnyösebbnek egy olyan gazdasági rendet tartunk, (Állandó zaj a dolgozók pártján.) amelyben van egy állami szektor, éspedig egy olyan nagy állami szektor, amellyel az állam a gazdálkodást a közjó érdekei szerint állandóan befolyásolhatja, va n egy szövetkezeti szektor, amely a tömörült exiszteneiáknak még az állam* mai szemben, is megadja a nagy egységuyujtotta védelmet; és végül van egv magángazdasági síziektor, (SOMOGYI Miklós (d): Erről van szó! Ez aiz„ aani fáj! — Zaj a dolgozók pártján) a kis- és középmagán tulajdon fennmaradása, (HORVÁTH Zoltán (d): Erről van ezó!) erősödése és szaporodása céljából Es mindezt r kiegészíti, mintegy megkoronázza a munkavállalóknak valóban szabad és független, főleg az, államtól és az államhatalmat ténylegesen gyakorló tényezőktől független. szakszervezete, amely a munkavállalók irányában nem a munkaadó államot képviseli. (PIROS László (d): Ehhez pláne keveset ért! — Zaj a dolgozók pártján.) De amennyire idegen tőlünk az állami bérmunkások társadalma, annyira távol állunk egy olyan állami rendtől, amelyben a törvényhozó és a végrehajtó, sőt részben és> közvetve a bírói hatalmat is, valamint a ezakszervezkedésSel adott hatalmat ugyanaz a legfőbb politikai tényező, egy párt, yagy a pártok koalíciója gyakorolja, Ezen a vonalon alapvető különbség választ el minket a kormánytól. (Zaj a dolgozók pártján. — SCHIFFER Pál (d): Ügy van! Ez megnyugtató! — Derültség.) Mi a különböző állami hatalmak, a törvényhozó^ a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztását, továbbá ia különböző társadalmi és giazdasájgi hatalmaik, a szakszervezetek, az érdekképviseletek és a islzövetkezetek olyan egymástól elválasztottságát, hivatásuk szerinti autonómiáját kívánjuk, hogy a különböző hatalmi tényezők a íközjóban ugyan harmonizálják működésüket, ép bírjanak az önállóság" miak azzá] a fokával, hogy egymást ellensúlyozhassák és a hatalmiak koncénfcráoióját kizárhassák. (Egy hang a dolgozók pártján: És a évi december hó lá-én, kedden âS profitot bizioföítbasisiák!) Nem értünk ^gyet az olyan koncepcióval, amelyben a politikai, a jogi, a gazdasági és ia társadalmi hatalmat lényegében és ténylegeseim akár egy párt, akár a pártok koalíciója (MÓNUS Illésné (d): Akár a munkásosztály!) gyaikoirolja. A kis- és a közép magántulajdon védelmét, megerősödését és szapoïodasamiaîk lehetővé tételét mi nemestafe gazdasági 'Szükségességnek tekintjük, hanem benne az emberi szabadságnak gyakorlati előfeltételét is látjuk. Minden olyan kezdeményezést, amely ezt előmozdítja, helyeslüink; és minden kezdieiményezést, amely ezt lerontja, megnehezíti vagy lerontását akár csak a távoli jövőben is elővét'eiezá, elvileg és gyakorlatilag egyaránt elutasítunk. Ezt a szempontot tekintjük alapvetőnek a szövetkezeti politika terén is. A szövetkezés eszméje igen helyea Aki azonban a teljes kollektivizálás felé törekszik, kezet alkalmas eszközi és sima átmenet a teljes kollektivizálás irányában és az az egész szövetmin t végső íes'zanénykép felé, annaik a saövetkezeti politikát e Szerint a cél szerint fogja idomítani. Sag no®, (HARUSTYÁK József (d): Kinek sajnos?) úgy látjuk, hogy a kormány ezt teszi, jóllehet egyelőre még csak tátyolabbi célzások formájában és csak végső cél gyanánt elővételééi a teljesen kiollektív gazdálkodást. A szövetkezeti politika terén a szövetkezés céljában van tehát közöttünk az alapvető különbség. Szerintünk szükség van, a szövetkezeteikre a konsizerű gazdákfcodás érdekében is, de a szövetkezés célja az kell legyen, hogy az új gazdasági körülmények között az egyesülés által minél több ember kis- és köaépmagántulajdona megmaradhasson ési erősödhessen (SCHIFFER Pál (d): És monopolkapita>zmussá í'eíilőidhesisiék!), a független, (kis- ós középmagántulajdionnal rendelkező exiszteneiák .száma szaporodjék, s így egyfelől a korszerű gazdálkodás» előfeltételei szövetkezeti módszer refcikel biztosíttassanak., (13.00) másfelől a 'Szövetkezet tagjai szabadságukban is biztosabbakká és védettebbekké váljanak. Erre vaio alkalmas eszközt látunk a szövetkezetekben es ! terméazetesiein eia a cél szabja meg egész szövetkezeti politikánkat is. A néppárt nemrég foglalkozott a mezőgazdálkodás rendjének reformjával kapcsolatos hivatalos megnyilatkozásokkal, amelyek agrár? népességünket merőben új, a választásokon még nem is sejttetett helyzet elé állították. Mi ! minden agrárpolitika célját ;a mezőgazdiasági lakosság életszínvonla'ánlak minél magasabb fokra való emelésében látjuk (Helyesvés és taps a néppárton.), illetőleg abban, hiojgy ezáltal az ország egész lakosságának gazdasági boldogulását elősegítsük. Kétségtelein, hogy hazánkban a mezőgazdiasági lakosság életszín-vonala ia többi foglalkozási réteg óletszinvoná" Iához képest rendkívül alacsony, amit egyébként a kis és nagy népek életszínvonalának ösfsfzehasonlító adastai is meggyőző erővel iga•aolnalk. Minden eszközt igénybe kell léhát venni, amely '.&. mezőgazdasági népesség élet" színvonalának fokozatos emelésére alkalmas lehet, A néppárt ezeket az eszközöket a következőkben látja: 1) ia mezőgazdaság gépesítése és a technika egyéb vívmányainak, kivált az agróbiológiia és az agrokémia, eredményeinek hasznosítása; 2) a szövetkezés; 3) olyan gazdaságpoflititoa, amely a szövetkezésen (keresztül
