Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-97

293 Az országgyűlés 97. ülése 1949. évi január hó 17-én, hétfőn. 294 nek buzgósága, hűsége ma a demokrácia ide" jében sokkal öntudatosabb, mélyebb és benső­ségesebb, mint voit bármikor, az úgynevezett keresztéaiy kurzus ideién. (Uait van! Ugy vem! a kormánypártokon és u tüaaetlen demokrata mr L on-) Van egy pont valóban, amely az egyház számára határozott veszteséget jelent. Jüz az iskolák államosításának törvénye. Ez kétségte­lenül fájdalmas veszteség és mindnyájunkat érint, akik az események kortársai vagyunk. De nézzünk körül szélias-e világon, akár nyugat, akár kelet felé. Meg kell állapítanunk, hogy ez a törvény, amelyet a magyar ország­gyűlés most hozott meg néhány hónappal ez­előtt, a nyugati országokban éppen úgy, mint keleten» már évtizedek, sőt évszázadok óta megvan. Elképzelhetetlen,, hogy ha ez minde­nütt így van, akkor egykét kis ország, mint sziget ellentudjon állni az emberi fejlődés bi­zonyos irányának. Ugy gondolom, ha nem lett voina háború, ha nemi élnénk népi demokrá­ciában, akkor is vagy már eljött volna, vagy nagyon közel volna annak az ideje, hogy ez a törvény a magyar törvénytárban helyet kap­jon. De itt nem állhatok meg, mert meg kéli mondanom, hogy még mindig összehasonlítha­tatlanul előnyösebb helyzetben vagyunk más államnál akkor, amikor az iskolákban nemcsak van, hanem kötelező a hitoktatás és ennek költségét nagyrészben az állam fizeti. Amikor például a katolikus Franciaország megfosz­totta ifjúságát költészetének remekeitől, csak azért, mert azokban esetleg Isten neve előfor­dul, amikor alkotmánysérelmet látnak Ameri­kában egy hittanítási kísérlet miatt, akkor mi még mindig előnyösebb helyzetben vagyunk és az legyen minden törekvésünk, hogy ezt az előnyt a jövőben is megőrizzük. (PARRAGI György (f): Helyes!) Az egész ország örömmel és megnyugvással értesült a magyar püspöki kar december 16-án hozott határozatáról, amleyben készségét fejezte ki a kormánnyal való tárgyalásra. JN'agy öröm volt számunkra, amikor a kormányelnök meg­hívására e hó 4­én a püspöki kar a kormány képviselőivel tárgyalását megkezdte. Bizunk benne, hogy a ma összeült püspökkari konfe­rencia nagy lélekkel és bölcsességgel meg fogja találni a módját annak, hogy a megkez­dett tárgyalások folytathatók legyenek és ez­zel az egyház és az állam érdekei egyként biz­tosíttassanak. (PARRAGI György (f): Az egyház érdekében elsősorban!) E tekintetben bizonyos mértékben megnyugtató Bánáss László súlyosan beteg veszprémi püspök idei első körlevele, amelyben többek között ezt mondja (olvassa): »Boldog lennék és nem hiáíba éltem, ha a jóságos Isten elfogadnál gyarló szen­vedéseimet és életemet azért ta békéért, amely Krisztus egyháza és szeretett hazám találko­zásából fakad.« Tovább ezt mondja (olvassa): »Sötét felhők tornyosulnak a láthatáron.« Hoz­záteszi (olwassa): »Sok jóakarat dolgozik el­oszlatásán'« (Taps a független demokra$ a Pár~ ton.) Elismeri tehát mindazt .a törekvést ós szándékot' ami ia kormány részéről vagy ha úgytetszik, az országgyűlés részérői eddig is megnyilvánuíÜt. (Olvassa): »Az Evangéliumot hirdessétek« — mondja napjainak — »ia maga teljében, Isteni nevében és az 1 O erejével- A po­litikától tartózkodjatok.« T. Ház! A Magyar Dolgozók Pártjának jogában áll a maga kereteit világnézeti szem­pontból és úgy kiépíteni, ahogy az neki tet­szik. Ebben a tevékenységben azonban, saj­nos, vaunak visszaélések, amelyeket alantas közegek, vagy túlbuzgó agitátorok elkövetnek, de ezek megtorlását minden alkalommal — a legtöbbször eredmenyesén - sürgettük. Itt fel keli hívnom a figyelmet arra, hogy a Szovjet­unióban, ahol az atheista propaganda ugyan­csak meg van engedve, ez a propaganda oiyan korlátozás alatt áll, hogy nem sértheti mások vallásos érzületét. Az ilyen bűncseiekmeiiye­ket ott öt évig terjedő fogházzal büntetik. Ha ez lehetséges, és helyes a Szovjetunióban, kí­vánatos lenne a vailásos érzékenység védel­mére az ilyenirányú ós meglévő törvényes rendelkezéseket nálunk isi alkalmazni. Ha valakit elküldenek állásából, mert fe­lesleges, vagy alkalmatlan, akkor ia főnök bú­csúszava ne az legyen, hogy kár voit annyit templomba járni. (Ugy van! a független de­mokratapárton.) Az új természetrajz tanár ne azzal kezdje tantárgyának tanítását, iiogy nincs Isten. Maradjon csak a tanterv keretei között és ne ambicionálja a vitát a jelen nem lévő hittantanárral. Ezeket az invektivákat meg kell szüntetni' hogy a nyugaimi állapot, a nemzet fejlődésében oly szuisseges légkör végre kiaiakuljon. (Ugy van! a függeteen demokrata várton.) Ezek bármelyen fájó, de csak helyi visszaélések, ameuyek meg­szüntetése bizonyára gondját képezik a kor­mánynak. A veszedelem, a narc aükor kezdőd­nék, amikor saját világuiézeiünket másokra rá ai&arnánk kényszeríteni. Meg vagyoJc íóla győződve, hogy ilyen helyzetet a kormány nenicsak nem kíván, de meg se tűrne. Az egyház tehát birtokában mindazon fel­tételeknek, amelyek Istentől rendelt hivatalá­nak betöltésére (Nzükségesek, folytassa szent hi­vatását. Az államhoz való viszonyában pedig ismerje el azokat az eredményeket, amelyek a demokráciához iüződnejs;. Ha volna hma a földreformban, vagy annak végrehajtásaiban, ha vomának magyarok, a»kik a köztársasági államformával nincsenek megelégedve, ha van­nak érdekeltek, .akik jogtalannak tartják a bankok és vállalatok államosítását, az egyház még látszólag se vá lalja ezek képviseletét. (Úgy van! a független demokrata várton.) Ha hívei egyréiizte szembekerült egymáissal, akkor, ne a hatalmiasok, ne a sértődöttek, ne a fan* ítiaszták pártjára álljon, hanem érezzen együtt a szegény néppel, a dolgozók millióival, akár ipari munkások, akár parasztok. (Taps a füg­getlen demokrata várton.) Emlékezzünk csiaik Újlaki Bálintra, aki már a XV. században a jobbágyok érdekebon és jogaik védelmében a püspökökkel is szembe szálK Dózsa György oldaián ott harcolta^ Mé­száros Lőrinc ós Barnabás pap, ott voltak min­dig a ferencreindiek, akiket barátainak neve­zett és tisztelt a nép. Közülük is kiválik Mar" ítinovics Ignác, míg feje Ferenc császár parancsára lehullt © Vérmezőn. Évszázadokon át nem volt más vigasztaló ja^ és sort-társa a"Z e nyomott magyar népnek, mint papjia, lelki­pásztora, az maradjon akkor is, amikor végre a nép érdekeinek szolgálatában áll maga az államhatalom is. (Taps és éljenzés a független demokrata párton.) Amikor az állam hatalmat &d a papság­nak, hogy hivatását zavartalanul teljeisithssse, 19*

Next

/
Thumbnails
Contents