Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-97
267- Az országgyűlés 97. ülése 1949. évi január hó 17-én, hétfőn. 268 A falusi proletariátus igénytelenségére jellemző, példaként említem, -hogy például Békéscsabán, az 50.000 lakosú félig agrár, félig ipari városban 1931/32. telén 19.000 ember, tehát a lakosságnak 38%-a szorult inségsegélyiie és ez á terményben, lisztben, burgonyában, egy kis tüzelőben kiutalt segély nem tett ki fejenkint 5 pengőt havonta. Mégis ez a koldásfillér is elegendőnek bizonyult az elégedetlenség és a komoly zavarok levezetésére, sőt olyan kivételesen jó helyzetnek tűnt f-el, hogy ,a város lakossága ezen a- télen mintegy kétezer emberrel növekedett meg, akik a környező falvakból szivárogtak be, mert a falvakban még ennyi szociális gondoskodás sem történt és ; a nagy nyomor többhelyütt — így például Dobozon — hangos és fenyegető éhségtüntetésekre vezetett. De legjobban megvilágítja társadalmi és kereseti viszonyainkat- ha a nemzeti jövedelem megoszlását vesszük szemügyre ebbe n az időben. _ Magyarország lakosságának mindössze félszázalék % élvezte a nemzeti jövedelem egyötödét; 80%-a — éppen a fizikai dolgozók — alig többet, mint a nemzeti jövedelem 40%-át, a számítások szerint fejenkint ''vi 290 pengőt. Egyedül a eári Oroszországban volt ennél is rosszabb jövedelemelosztás. Ennek következménye volt az, hoffy sz r gényparasztlságunk egyre barigosabb elte-ere^ dessel kelt ki a nagy jövedelmek és nagyfizetések ellen és hoerv a kisgaad&part 1935-ös választási programjában elsősorban a nemzeti jövedelem arányosabb és igazságosabb megosztását 1 követelte. Számtalan gyűlésen, pártértekezleten, a központhoz intézett felszólalások és memorandumok formájában egyre hangosabbain tört elő ez a követelés, jóllehet az írott, hivatalos programban nagyrésat elsikkadt. Ez a. követelés adta meg , a kisgazdapárt politilkai lagitációjának dinamikus erejét, amely 1935-ben, a nyilt választáson ellenállbatatlian erővel nyilvánult meg a tömegek részéről, jóllehet a karhatalmi erőszak, i a; választási ta^nar ráitus (kiorrupteásra, a közigazgatás csalásainak szégyenletes sorozata és a választókerületek aránytalansága következtében ia párt csak csekély számú képvise őt tudott a parlamentbe behozná. A nemzeti jövedelem igazságosabb anegosz*líásának 'követelménye, egy kiegryenlítetteibb és a do'gozó nép. érdekeit szem előtt tartó társadalmi rend ezüfeségességének hangoztatása, mint r a kisgazdapárt radikális programjának alaptétele: ez a» a,z érintkezési pont, amely nemcsak lehetővé, hanem egyenesem kívánatossá, sőt szükségessé is tett© aiz együttműködést a marxista munkáspártokkial, mint amelyek ugyancsak egy igazságosabb társadalmi és gazdiasági rendért küzdöttek. Ez az a politikai program tété', amely ha nem is országosan, de helyileg igen sokszor és sokhelyütt meg teremtette a z együttműködést a parasztság és a munkásság között már _ az ellenforradalmi korszakban, a felszabadulás után pedi'" a közös érdekek felismerésére vezetett és bennünket, radikális kisgazdapartiakiait a népi demokrácia, őszinte és meggyőződéses építőivé tett. Az 1935-ös választás keserű tapasztalatai helyezték a párt programjának élére az általános- és titkos választójog követelését, amelyért folyó harcban a munkásság ós ia r> ía rasztság közösein, sokszor formálisan ' is megalakított szövetségben vett részi. Ennek a- példátlanul erőszakos utolsó nyilt választásnak lelki visszahatása volt a tömegekben az a radikális balratolódás és egyre inkább erősbödő meggyőződés, hogy Q; népellenes ellenforradalmi rendszert parlamentáris eszközökkel e-^általán nem, hanem csakis forradalmi úton lehet megdönteni. Ez a végső elkeseredés és feszült lelkiállapot sok_ tekintetben megmagyarázza azt is, hogy miért tudott a népi tömegekbein is gyökeret ereszteni a nyitás mozgalom; amely eleinte kizárólag szocialista forradalmi jelszavakkal jelentkezett és a nyomorult, szegénv mép elkeseredésére alapított. E<?vik radikális gondolkodású kiszárasztunk, aki közben a nyilasokhoz szegődött, mondta nekem ebben az időben e%eseredve: »Mindeg-y már nekünk- ha aiz ördög jön is segítségünkre, «sak elseperje ezt a rendszert.« Ilyen társadalmi és gazdasági állapotok között, egy könyörtelen megszállás és világháború pusztításai közepette következett be a felszabadulás. A felszabaduláskor — meg kell mondanom — lény igében két táborra oszlott az ország Az egyik, ia jóval nagyobb, amely valóban felszabadulásnak érezte a régi rendszer összeomlását. Idetartoztak a szegények, az elnyomottak, a kizsákmányoltak, a dolg-ozók. A másik, a számára jóval kisebb, a gazdagok, a hatalmasok, a kizsákmányolók, az Ingyenélők és azok csoportja, akik bármilyen formában haszonélvezői voltak ai letűnt rendszernek. Ezek persze a íelszabadulást összeomlásnak érezték. Ezek a régi bűnök és mulasztások súlya alatt természetesín joggal féltek a megtorlástól. Ha a felszabaduláskor a régóta lefojtott és elkeseredett forradalmi szenvedélynek a demokratikus pártok, de elsősorban a feliszabadító Vörös Hadsereg nem vet gátat, kétségtelenül tömeges véráldozatokat követelt volna a nép elkeseredésének és dühének elemi kitörésiéi Akik az ellenforradalmi korszakban a napos oldalon voltak vagy nyugatra szöktek, vagy^ igyekeztek menedéket találni a demokratikus pártok soraiban ós sokszor önmaguk leplezésére hangos farizeusként türemkedtek be a népi pártokba, legjelentősebb számban a kisgazdapártba, amely lényegében telesen idegen volt tőlük és amelynek radikális irányzata nemcsak ellenszenves, hanem gyűlöletes is volt előttük. - Alapjában akörül kristályosodott ki a demokrácia tábora és az ellenforradalmi reakció, hogy kinek volt jó dolsra Horthyék alatt és kinek' volt elviselhetetlen helyzete, ki akarta eltörö'lni még az emlékét is a népellines rendisizernek -vagy kinek volt oka azt visszasírni. Az idegen elemek betódulása, ami elé a kisgazdapárt alkikori vezetősége a Párt radikális szárnyatói jövő minden óvás és tiltakozás ellenére nem állított soromoót, megnehezítette a párt helyzetét a demokratikus fejlődésben!, zavarta a bizjaimat a párton belül is és a koalíciós .együttműködésben is és íeilőidiézője volt azoknak a sokszoros válságoknak, amelyéket a kisgazdapárt csak sűlvos megrázkódtatásokkal, hosszas, kirn életlen~ tisztogatás után tudott áthidalni. De amilyen mértékben szorultak ki ©. reakciós elemek," olyan mértékben foglalták el .helyüket azok a kisparaszti és kispolgári radikális rétegek, amtellyek már osztályhelyzetüknél fogva is — a párt eredeti célkitűzéseinek magfelelően — híven szolgálják a népi demokrácia ügyét. Ma már ez a kispolgári és kisparaszti réteg túlsúlyra jutott, amire legbeszédesebb bizonyíték ! az, hogv a párt élére a szegényparaszti táamI dalom egyik legharcosabb és legkiválóbb tagja, Dobi István jutott. (Taps a kormánypártokon.)
