Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-97

269 Az országgyűlés 97. ülése 1949. Azoknak, akik a kisgazdapártban kezdettől fogva a párt radikális» agrárszocialista és ha­ladó programját vallották 6 gyökerüket a népi tömegekbe eresztették, soha semmiféle netiézsé" get nem jelentett megértést találni a munkás­ság vezetőivel és a munkáspártokká] a tenni­valókat illetően. Egy radikális földreform szívügye volt a kisgazdapárt eredeti kisparaszti magjának­A földreformot nem annyira a demokratikus közigazgatás, mint inkább a földművelő ma­gyár nép forradalmi öntevékenysége alig pár hét alatt valósította meg. Jelentősége nem csupán abban volt, hogy >a nagybirtokot felszámolta és ezzel az évszázados feudális reakció alól húzta ki a gyékényt, hanem leg­nagyobb fontossági! abban rejlett, ' hogy a nemzeti vagyon jelentős részének a dolgoz« nép tulajdonába való juttatásává] elhatározó lépést tett a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem arányosabb megosztására a dolgo­zók érdekében. Nem gazdasági, de alapvetően fontos politikai újítás és cselekedet volt ez. amelyet haladéktalanul kellett végrehajtani, jóllehet már akkor tudatában voltunk annak, hogy az ilyen módon keletkezett többszázezer mezőgazdasági kisüzem e,sak átmenetileg, arra az időre felel meg ,a termelési szempon­toknak, amíg a háborúban elpusztult igavonó állatállomány és a mezőgazda sági. felszerelés hiánya korszerű mezőgazdasági termelés foly­tatását nem teszi lehetővé. A másik döntő jelentőségű lépés -volt a kisgazdapárt alaptételének, a nemzeti jövede­lem arányosabb megoszlásának megvalósítá­sára és a nemzeti vagyon másik nagy, talán még jelentősebb részének a közösség szolgá­latába való állítására a bankok, a nagy- és középipari vállalatok államosítása. Teljesen egyetértettünk ebben a kérdésben a munkás­ság képviselőivel, hiszen parasztságunk elég sokit szenvedett a bankok és kartelek kizsák­mányoló uralmától. Meggyőződéssel vallottuk és valljuk a népi demokrácia alapgondolatát, azt, hogy a termelő javákat a nép tulajdonába és ezzel a teljes politikai és gazdasági hátai­mat a nép kezébe kell- juttatni. A termelőjavaknak a nép tulajdonába való átvétele és a dolgozók javát szolgáló hasznosítása azonban csak akkor lehet ered­ményes, ha tervszerű gazdálkodás alapján történik. Ezért szívvel-lélekkel támogattuk • a hároméves gazdasági tervet s parasztságunk vállalta és teljesítette a tervnek reáh áramló feladatait. Ebből a költségvetésből imponáló arány­ban tűnnek ki azok a gazdasági eredmények, amelyeket a népi demokrácia új gazdasági rendje, a tervgazdálkodás útján elért. Iparunk máris megközelíti a z utolsó békeév színvona­lát, sőt egyes ipar, ágazatokban meg is ha­ladja azt, és nem közömbös, hogy milyen ipari ágaizatokban jutottunk a békebelinél ma-» gasabb színvonalra. Két hónappal ezelőtt széntermelésünk az 1938-as eredmények et már 31.5%-ka 1, nyers va sterm élésünk 30.1%­kal, nyersaeéltermielésünk 20%-kal. hengereit árutermelésünk pedig 36.3%-kal haladta meg, vagyis elsősorban a széntermelésben és a nehéziparban ugrottunk ki. Itt tehát nem csupán iparunk fejlesztésé­ről van szó, hanem iparunk jellegének olyan átalakításáról is, ame-W a népi demokrácia szükségleteinek .'és követelményeinek és- az évi január hó 17-én, hétfőn. 270 előre elhatározott gazdasági tervnek >a leg­jobban megfelel. Nehéziparunk kifejlesztése azt jelenti, hogy teljesíteni tudjuk a mező­gazdaság mechanizálásához szükséges gépek előállítását, széntermelésünk emelése pedig a növekvő ipar legfontosabb üzemanyagát biz­tosítja. Mint külügyminiszter még 1945 végén memo­randummal fordultam a szövetséges nagyhatal­makhoz, rámutatva Magyarország rendkívüli népsűrűségére, amely négyzetkilométerenikint megközEilíti a százat. Ez a népsűrűség úgyszól­ván lehetetlenné teszi, hogy . a lakosság mező­gazdasági termelés és agrárjellegű gazdálkodás útján eltartható legyen, különösen akkor, ha ez a mezőgazdasági termelés megmaradna a régi primitív fokon. Ebben a merandumban rámu­tattam arra, hogy ha a sűrűnlakott ország la­kosságának emberi életszínvonalat akarunk biz­tosítani, akkor szükség van nagyarányú ipar­fejlesztésre, azoknak a munkáskezeknek foglal­koztatása céljából, amelyek a mezőgazdaság­ban nem tudnak elhelyezést találni. Azért vit­tük ezt a kérdést a béketárgyalások előtt a nagyhatalmak elé, hogy felhívjuk figyelmüket ebben a vonatkozásban a z ország nehéz helyze­tére és az iparfejlesztés szükséges voltára. At kor még — a nemzetközi együttműködés nyu­godtabb légkörében — úgy remélhettük, hogy nemzetközi szerv útján, politikai feltételeik nél­kül kaphatunk, támogatást. A népi demokrácia bebizonyította, hogy külföldi kölcsön nélkül, a maguk erejéből is, a nemzeti .javaknak tervgaz­dálkodásba való beállításával képesek vagyunk nagyarányú és függetlenségünket is alátá­masztó iparfejlesztést végbe vinni. Ez történt a tervgazdálkodás eddigi folyamata alatt, s a mostani költségvetés iparunk kifejlesztésének és kiszélesítésének további távlatát nyitja meg. A nemzeti javak tulajdonbavéteŰén alapuló tervgazdálkodás magasabbrendűségét a legjob­ban bizonyítja az, hogy a kapitalista államok is kényszerülnek bizonyosfajt a tervszerű gaz­dálkodás bevezetésére. A kapitalista tervgazdál­kodás azonban — ha ilyenről egyáltalán be­szélni lehet — lényegesen különbözik a szocia­lista vagy népi demokratikus államok tervgaz­dálkodásától. Nézzük meg például ez úgynevezett Marshall­tervet. A kapitalista tervgazdálkodás a liberális gazdasági elvek, tehát a szab idkereskede mi elv fenntartásával nem egyéb, mint fából vas­karika. A Marshall-terv tulajdonképpen az ame­rikai nagytőkie, az amerikai trösztök, kartelek, nagyvállalatok üzleti terve termelésük elhelye­zésének, tehát a piacnak biztosítására s lénye­gében az amerikai kapitalizmus és a tervben Amerikának alárendelt nyugaténrópai kapita­lizmus megmentésére. A terv kizsákmányoló jellegét a legjobban megvilágítja az, hogy a benne résztvevő euró­pai államoknak nem nyersanyagot, tehát munkalehetőséget ad, hanem árut; ezzel nem a termelés fokozását szolgálja, hanem ellenkező­leg, egyes iparágak leépítését, munkanélkülisé­get, politikai és gazd sági válságot teremt, mint ahogy az már a legtöbb Marshall-országban ta­pasztalható; Amellett ez a. tieirv kifejezetten az amerikai imperialista politika szolgálatában áll» a fasiszta Németországot mint katonai erőt akarja életre kelteni, fegyverkezésre, fegyverek szállítására állították be és Európa tényleges talpraállítása helyett imperialista háborús célt szolgál. Iparunk fejlesztése mellett ez a költség" vetés és gazdasági tervünk nem feledkezik

Next

/
Thumbnails
Contents