Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-97
265 Az országgyűlés 97. ülése 194 körei. Minidszenty eltávolítása nem leihet akadály az ál 1 « m és az egyház megegyezésének útjában, ePenlkezőleg, a megegyezés legnagyobb ellenségének eltávolítása csak meg" könnyítheti a megérté- és a megbékélés útját Pártom örömmel üdvözli a kormánynak azo~ kat a fáradozásait, amelyeket a megegyezés érdekében kifejt, s biztos abban, hogy nem a kormányt terheli a felelősség avért, hogy a m>°geffyezés még mind : g nem jött létre. Meggyőződésünk szerint a megegyezés ima már elsősorban az egyház érdeke, s mim den nan. ©melyül ia megegyezés elodázódik. ell ősorbam a katolikus egyháznak okoz beláthatatlan kárt. T. Országgyűlés! Engedjék meg végül, hogy rámutassak költségvetésünk sikeréneik még eery jelentős biztosítékára. A 'demokratikus pártok között egyre kevesebb eltérés mir tiatikíozik dem 0 kratiku ; ' fejlődésünk alapkérdéseinek me^ítelesében és egyre erősehb ennek következtében az az óhaj, hogy a demokratikus együttműködésinek út az eddiginél megfelelőbb formáját teremtsük mes* A Függetlenségi Front újjászervezése hatalmas lépést jelent mgjd előre népi demokráciánk feilodése fp-lé. Megvalósítása újabb pillére IPSZ állami költségvetésünk sikerének térvgazd alkod ás*rnk újabb győzelmének, összegezve megállaníthatorn: a benyújtott költségvetés a magvar néo f^oi-mpl^edésén^k, néni demokTaeianiV további erősödésének fénves bizonyítéka. Mint a dol<>*o7Ó nép fia kiielemtih ifi t»m- ho°v az ons^áp- építésének az állami költségvetesten lefektetett terveit még nagyobb sikerrel fogmk vp?i»haítani, mert ez** a tervek eeés'z népünket újabb és az eddiginél is nagyobb győzelemre lelke" sífiV Büszke vagvok azokra az eredménvekTP amelyeket a munkások és a dole-ozó uarjasiztok áll9mhatalma már eddig is felimutiatntt s eré-Hbizalommal a kormány iránt- •*, k'öltségv^tés't nártom és a magam nevében elfos-adom. (Wen 1-'ansa l-orman yvartokon és a radikale tárton.) FLNftTT; A kijelölt szónokok közül soron következik! SZABÓ PIROSKA jegyző: Gyöngyösi János! GYÖNGYÖSI JÁNOS (kg): T, Országgyűlés! A költse gvetéis megszavazása bizalom kér* dése a kormány iráint, s azt hiszem, fetedeaes szólainora arról, hogy pártom, a fügoetlen kisgazdapárt teljes bizalommal viseltetik az iránt a kormány iránt, amilyben nártunk tevőlegesen is résztyesz és amelynek élén pártunk elnök« foglal helvét. De régà és általános parlamenti »sjzokást óhajtok követni akkor, lamikor s költségvetés vitájánál tisiztázini szeretném azokat a? p<lvi szempontokat amelvek pártunkat arra indították, hogy a koalícióban és a kormányban "észtvegyen, hogy vállalja a munkát és a felelősséget azokért a forradalmi változásokért ameVek a fejlődési folyamán az államnak mind politikai- mind pedi-r gazdasági szerkezetében végbementek és amely változásokat ez a költségvetés is visszatükröz. Ezeknek_ az elvi szentno utóknak, a kormáinyzati politikához, való álláspontunknak és általában ma<ratartálstunknak indokolásához, úgy érzem, szükségeis röviden q fcisgazdanárt múltjával, megalakulásával, az ellenforradalmi rendszerbem és a felszabadulás után' betöltött szerpToével foglalkozni. A kisgazdapártot. 18 évvel ezelőtt ,a falun és a vidéken összeverődött, túlnyomórészt paraszti emberek eléged etVrnsége hozta létre. \ r 4 egészen szűk körben megszervezett pártkeret élére apa r• évi jhnuár hó 17-én, hétfőn. 266 lament ^gyik tekintélyes és nagy súlyú nagybirtokos tagját sikerült az alapítóknak megnyerniök, akiket inkább különböző .gazdasérelmek hoztak ellentétbe a kormánnyal. Az induló pártnak szüksége volt arra, hogy élére képviselő» mégpedig tekintélyes politikus kerüljön, mert máskülönbön az akkori viszonyok 'közt sem szervezkedése, sem politikai működése nem lett volna, lehetséges. De az a körülmény, hogy a párt élére egy nagybirtokos, bár erősen szociális érzésű, és a korrupt közéleti légkörbeni puritán egyéniség került, a vezető nagybirtokos volta és a, párt köré csoportosuló paraszti és kisparaszti elemek társadalmi különbözősége kezdettől fogva bizonya* kettősséget eredmé" nyezett, amely fennmaradt akkor is, amikor Gaal Gaston halálával a vezetés Eckhardt kezébe került. A központi hivatalos program .és magatartás hajlamos volt a kompromisszumokra, míg viszont a kisgazdapárt tömegei egyre radikálíiiaabb programot sürgette V az orsizág politikai és gazdasági szerkezetének radikális nieg" I változtatására. Az egyik rész alig várta, hogy bejuthassoin a kormányba, míg a másik a hatalom teljes átvételére törekedett. A párt jelentőségét mindenekelőtt az emelte, hogy a szocialista munkáspártot kivéve, az egyetlen olyan komoly ellenzéki tömörülés volt., amely széle« népi tömegekre támaszkodott és így a nagyob" bár,a agrár-sérelmi program ellenére egyre többen csatlakoztak hozzá olyanok, akiket ugyan a, párt hivatalos politikája nem elégített ki, de ebben a pártban látták polgári vonalon egyetlen lehetőségét egy kormánvképes, de radikális elknzéki politika érvényesülésének. A nincstelen és szegénypai-asztság, valamint a kisbirtokosság egyre fokozódó , nyomora, politikai jogfosztottsága és üldözése, a kereseti viszonyokban beálló kiáltó ellentétek, a nagy jövedelmek és nagy fizetések,, szemben a dolgozó parasztság mélyen a .létminimum alá süllyedt keresetével, voltak az okai annak, hogy az elégedetlen kisgazdapárti tömegek egyre radikálisabb, elkeseredettebb magatartást t nnsítottak Ezeket az ellen1 téteket mée* csak növelte az 1930-as évek elején hozzánk is eljutott agrárválság, az a nélkülözés, éhezés és emberhez méltatlan élet, amelyben a számszerint legnagyobb foglalkozási réteg, nincstelen és szegényparasztságunk tengődött. A földnélküli vagy törpebirtokos szegényparaszt , család évi keresetét normális munkalehetőség esetén statisztikusaink és falukutatóink egyaránt évi 200—250 pengőre becsülték. El lehet képzelni, hogy egy többgyermekes család milyen életszínvonalat tudott magának teremteni havi 20 pengő vásárló erővel, nem is szólva arról, hogy nagy számban akadtak mindig, mezőgazdasági munkanélküliek is. Munkaképtelenség» vagy betegség esetén, vagy amikor a szegény paraszt kiöregedett, csak éhezés, vagy ,a család dolgozó tagjainak kegyelem kenyere jutott számára (12.90.) Nem képzelhető el szomorúbb emberi sors. mint egy öreg béresé, aki a munkára már alkalmatlanná vált, mindenkinek csak terhére van. Senki sem gondoskodott róla és már az is nagy szociális vívmánynak számított, amikor a harmincas évek vége felé havi 9—10 pengő segélyt kapott az országos pénztártól. Hogy a lakásviszonyok milyen kétségbeejtően rosSzak voltak, falán hivatkozhatunk, inint ecvik legkiütközőbb, de nem egyedül álló példára, az ismert tardi helyzetre.
