Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-96

237 l« országgyűlés 96. ülést 1949. évi január hó 14-én, pénteken. 238 esetenként még mtost is példák »órát lehetne felhozni, amelyek azt bizonyítják, hogy külö­nösen a kisvárosi, vagy éppen falusi iparos- és kereskedőtanulók számára mennyire írott ma* laszt maradt az 1936: VII.-te. 23. §-a. Ki törődött azzal, hogy mi történik a műhelyben a tanonc­cal! Ki ellenőrizte, hogy a disznó etetéstől kezdve a nagyságos assaony eekkerének cipe­léséig mj mindenre használták egyes mesterek a tanoncokat, csak éppen a szakmára nem ta­nították ki. Ilyen esetek a múltban nagyon szép számmal fordultak elő. A törvényjavaslat most kimondja, hogy ,a tanulóképzés meg­felelő biztosítása érdekében ipariskolákat és kereskedőiskolákat kell szervezni, és csak ott» ahol a körülmények ezt tényleg nem teszik lehetővé, történehetik a tanulók oktatása ipari, illetve kereskedelmi tanfolyamon. Megfelelő rendszabály okát léptet életbe a javaslat a tekintetben, hogy a múlttól eltérő" leg, a jövőben a szakmunkásképzés >ne egyedül a műhelyképzésen alapuljon. A tanulónak ki­képzési lapot kell vezetnie és tankönyveinek, tanszereinek beszerzése a munkáltatót terheli. A tanulás időtartamát a javaslat arra való te­kintettel, hogy annak jobb kihasználása bizto­sítva lesz, általában rövidebb időben állapítja meg. Egyik fontos megállapítása a törvény­javaslat indokolásának az, hogy a jelenleg érvényben lévő tanoncügyi szabályok a szociá­lis, védelem terén ma' már meghaladottak­A régi ipartörvény novellájának szerkesztői a tanoncot gyámoltalan gyermeknek nézték, ez a törvényjavaslat a felnövő dolgozó embert látja a tanulóban. Igen fontos rendelkezése a törvényjavas­latnak a továbbiakban az Iiogy az iparhatóság a tanulótartás jogát meghatározott vagy meg­határozatlan időre elvonhatja attól az iparos­tól vagy kereskedőtől, akinél a tanuló egész­sége, testi épsége, erkölcse vagy demokratikus fejlődése veszélyben van. (DÉNES István, (f) : Helyes!) Miért fontos ez t. Országgyűlés! Azért, mert még ma is találkozunk vidéken olyan esetekkel, amelyek azt mutatják* hogy egyes reakcióé munkáltatók akadályokat gördítenek a tanuló elé, hogy demokratikus ifjúsági szerve­zetekben, a SzIT-bea vagy az EPOSz-ban aktív munkát fejtsenek ki­T. Országgyűlés! Mivel ez a törvényjavas­lat megteremti azokat a feltételeket, amelyek­nek alapján a ^ fokozott mértékű szakmunkás-, nevelést biztosítani lehet, mivel az iparos- és kereiskedőtanulók helyzetét a múlthoz viszo­nyítva döntően megjavítja és mivel a dolgozó parasztfiatalság előtt az iparban való elhelyez­kedés széles? biztos perspektíváját nyitja meg, ezért az iparostanulókról és a kereskedő­tanulókról szóló törvényjavaslatot az Egységes Parasztifjúság. Országos Szövetsége nevében örömmel üdvözlöm, magam és pártom nevében pedig elfogadom. (Taps.) ELNÖK; Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZETT JÓZSEF jegyző: Tóth Pál! TÓTH PÁL (f): T. Országgyűlés! Az előt­tünk fekvő törvényjavaslatot, amely a® iparos­és kereskedőtanulók érdekelnek hatékonyabb védelmét, helyzetüknek szociális és humánus s^zempontok alapján történő megjavítását, országos vonatkozásban pedig » ezakmunkás­pótlást biztosítja, örömmel üdvözlöm. Est annál szívesebbem tesizem, mert magam i» iparosszülő gyermeke vagyok s így módomban volt közvetlen tapasztalatot szerezni az iparog­tanulók kiszolgáltatott helyzetéről arról a szomorú sorsról, amelyet számukra a múlt rendszer teljesen elavult, antiszociális törve" nyei, így az 1884:XVII. to. és a z 1922:XII. te., valamint ezeknek a törvényeknek végrehajtása utasításaként megjelent különböző rendeletek teremtettek. Ezek a törvények a céhek uralmát lettek volna hivatva megszüntetni- amelyek dölyfös középkori hűbérurakként uralkodtak az iP ar minden területén, de mivel e törvények szelleme sem volt egyenes és becsületes, mert csak a munkáltató, illetve ahogyan e törvények nevezték-: a munkaadó Védelmét biztosították a tanoncok érdekeivel szemben, e törvényeket még csak írott malasztnak sem nevezhetjük, távol álltak a felnövő dolgozók érdekeinek védelmétől. T.- Országgyűlés! Elöljáróban me« kell 'jegyeznem, hogy bár a törvényjavaslat minis®­teri indokolása olyan tökéletes szakmunka, amely feleslegessé teszi a hozzászólást, mégie szükségét érzem annak, hogy néhány szóval hozzászóljak a törvényjavaslathoz, A törvényjavaslat címében is kifejezésre juttatja a^t a szellemet, ameüyet minden betűje képvisel: az eddigi utálatos »tanonc« szó helyett bevezeti az.emberies »tanuló« szót. Az ember­nek a »tanonc« sízó hallatára képzettársítás foilytén mindig £z udvaronc jutott eszébe és valljuk meg, bizonyos értelemben a múltban mindkettőnek azonos volt a feladatköre. Ennek az áldatlan megszólításnak vége. Az iparos­tanulót a törvényjavaslat még nevében is meg­akarja becsülni, amikor megszabadítja rossz* emlékű nevétől és efczel önérzetében erősíti. Igen fontos intézkedést tartalmaz a tör­vényjavaslat 7. §-a, amely előírja, hogy nem elegendő a tanuló orvosi vizsgálata, hanem ha arra lehetőség kínálkozik, a tanulót pály a ~ választási és képesség vizsgáló intézméuv á [ tal is meg kell vizsgáltatni, és így kell megálla­pítani, hogy a tanuló alkalmas-e arra a pályára, amelyet választott. Ma különösképpen nekünk, akiket annyira tönkretett a háború, elsőrendű szempontunknak kell lennie a »megfelelő em­bert a megfelelő -helyre« elv, alkalmazásának­Ennek az elvnek megvalósítását célozza egy­, részt a törvényjavaslat 7. §-a, másrészt a tör­vényjavaslat 13. §-a, amely kimondja, hogy » tanulószerződést nem a törvényes képviselő: az atya, a gyám vagy gondnok, hanem maga­a tanuló köti meg, és a, tanulószerződés meg­kötéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. A törvényjavaslat ezzel egyrészt növelni akarja a tanuló felelősségérzetét. másré s zit ele­jét akarja venni olyan anomáliáknak, amilye­neket az életben sajnos, gyakran tapasztal­tunk, amikor a szülő, iU-etve a törvényes kép­viselő a kiskorú gyermeket olyan életpálya választására kény szeri tette, amelyhez annak som kedv«, sem tehetsége nem volt. Képviselő­társaim ismerik Edison élettörténetét, akit apja nem engedett kutató, kísérletező munkával foglalkozni és akit nemesszívű anyja segített hozzá ahhoz, hogy titokban folytathassa kísér­leteit é s hozzájuttassa a világot áldásos fel­fedezéseinek gyümölcseihez. Egy másik példa­ként felemlítem-a bayreuthi Schmidtet, *kit

Next

/
Thumbnails
Contents