Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-96

33n Az országgyűlés 96, ülése J949, Imi. Erre célzott «gyík legutóbbi nagy és iránytűim ta tó beszédében Rákosi Mátyás' war iiiszterekiöfehelyettes úr is, amikor azt mon" dotta^ hogy az ötéves terv végrehajtásához az eddigieken felül hároimszázeaer új ipari, szakmunkásra van szükség. A háromszázezer új ipari szakmunkás kinevelése, folyamatos munkiáíbta áUítása laizt jelein/ti, hogy az elkövetkezendő éveik során szakadatlanul fojgmak özönleni a gyáraikba és üzemeikibe a falu fiai és leánylasà Természetesen ez a tömeges elhelyezkedési lehetőség egymagában még nem oldja meg TiaDatmenayi dolgozó pairasztlfiatal nyugodt, biztos jövőjének, megélhetésének kérdését. De eredményezi egyrészt, hogy azokbak <

a parasizítfWialoknak igen jelentős százaléka, akik nem találnak már megélhetést apáik földjén, most ipari szakmunkás lehet és gyárakba^ üzeniefcben találja meg az eddig számára sohasem biztoBÍtott nyugodt, biztos jövőt. Eredményezi másrészt azt, hogy hároaníszázezer új szakmunkás munkába áJlítáöa ipari termelésünk hata!" miajs fellendülését, fokozását biztosítjia majd, ami -eigyik feltétele annak, hogy ;a szocializmus építésének fontos lépéseit tegyük meg falun isHiszem valamennyi do'gozó parasztfiiaital emberi megélbetését, félelem,, laggódás nélküli jövőjét esiak mezőgazdaságunk szocialista fejlődési útja biztosithiatja és ha a dolgozó parasztifjúság jövője szempontjaiból vizsgálom, az iparostanulókról és keresfcedőtanulókról szóló törvényjavaslatot, röviden ki kell térnem erre a kérdésre is. Milyen jövő várna a dolgozó piairasztfiiatalok többségére, ha mezőgazdaságunk továbbra is iá maá helyzetibén maraidba és ia mai úton haladna tovább? Az a jövő és aiz a sers, lauiely apáiknak jutott osztályrészül a multba>n és amely osztályrésze a világ valamennyi állama parasztságának, ahol a mezőgazdaságiban a kapitalista termelési mód érvényesül Ezt a sorsot pedig a dolgozó parasztság túlnyomó többsége számára a tűrhetetlenül alacsony éleszínvonaí, az akadálytalan kizsákmányoSás, átszabad fejlődési lehetőségektől való elzártság és a bizonytalan jövő jellemezte. Ezt vette észre és ezen gondolkodik ma apáíviai együtt a dolgozó parasztfiiatalság éfe örömmel számolhatok be itt az országgyűlés előtt arról, hogy falvainkban a bujtogató, szabotáló, rémhírterjesztő reakció minden fáradozása ellenére, az elműt másfél hónap alatt a dolgozó pairasztfiatalok figyelme, érdeklődése a mai helyzetből kivezető utat jelente táj-sas földmegművelés é? a szövetkezetek ügye iránt rendkívül megnőtt. Jellemző erre, hogy minden különösebb központi segítség nélkül már eddig több, mint tíz, kizárólag EPOSz-tagokból álló isizövetkezetí termelő csoport alakult, és hogy egy hónap alatt több- mint ezerszázan jelentkeztek traktorvezető iskolára. De ugyanez az érdeklődés mutatkozik meg a gyárak és üzemek iránt is. Az EPOSz-szervezetek sora üdvözölte határozatban és egyéb módon a háromszázezer új ipari szakmunkás kiképzésére vonatkozó bejelentést. Annál is inkább megvan az érdeklődés és a törekvés a gyárak felé, mert a dolgozó parasztfiatalság tudja, hogy a dolgozók álltára ában a paraszt fiatalnak az iparba való bekerülése nem azt jelenti., amit a múltban jelentett. Hiszen eddig is mentek a, faluról az iparba és kereskedelembe egyaránt !a

. fiatalok, ez a bekerülés azonban sem a számszerűség, sem Ä tanulóidő alatti íielyzet szempontjából nem volt évi január hó 34-én, pénteken, 23t> inegMelő. Nonn képviselőtársam erre TOUI«ÈÈkozólagr is jellemző adatokat és tényekeit sorolt fel. Én csupán egy statisztikai adatot akarok még ennek igazolására fölhozni. Itt van előttem egy kimutatás, amely szerint a budapesti iskolákba járó tanoneiskolások megoszlása apjuk foglalkozása szerint 1934-ben ©, következő volt: mezőgazdaságii munkás és szegenyparaisöjt származású fiatal 2-6 százalékban tudott a budapesti ipari és kereskedelmi tanonciskolában elhelyezkedni. Azt jelentené talán ez a szám, hogy 1934ben csak ennyi fiatal került volna föl faluról az ország fővárosába? Nem ezt jelenti. Ellenkezőleg: nemcsak 1934-ben, hanem minden esztendőbem, ríeindsizeresen újra ismétlődve, a nyári dologidő befejezése után megindult a munka és megélhetés nélkül maradt parasztfiatalok tízezreinek áramlásia. Budapest és a nagyvárosok felé. _ Amíg azonban — mint a statisztikai adat m bizonyítja — tanulóiként alig pár százalék tudott akár az iparban» akár a kereskedieleniben úgy elhelyezkedni, hogy a szakmát kitanulva szakmunkás legyem, a többség csak ass őszi ési résziben a téli hónapokat kimlódta végig Budl

a

pelsten a legembe rteiemebb körülmények között, ínséges idénymunkákból élve. Szeptember elején, októberben a pályaudvarok a Liget, az inséglaíkások tele voltak munkát kereső rongyos, sápadt parasztfiatailokkal, akik a magukkal hozott egyetlen kenyéren, kisdarab szalonnán és pár szem krumplin kínlódtak végig heteket. Hány és hány parasztfiataiL.de főleg parasztlány züllött el teljeisen e reménytelen állapotok miatt. Ez a honi reakciósaink a vallás leple alatt ágálok, a multat visszavárok által annyiszor a legjobbnak:, legemlberségesébbnek nevezett rendszer eredményezte azt, hogy a szegény parasztfiatalok tudatában Budapest és a nagyvárosok mind, a legutóbbi időkig, a fokozottabb kizsákmányolás és a mégembertelenebb nyomor színihelyeként éltek. És m/ilyen jövőt biztosít ez a

, törvényjavaslat a most városba, iparba .és kereskedelembe kerülő fiatalok számára? Ma a gyárak és üzemek mellett tanműhelyek tanuló-otthonok várják nyugodt tanulási viszonyokkal a felkerülő fiatalokat. A törvényjavaslat t a szak munkás utánpótlás biztosítása érdekében legelső feladatának látja, hogy az iparostanulóképzés zömét a kisiparból a nagyiparba vigye át. A múltban a magyar gyáripar — ahogy az előadó úr is hangsúlyozta — nem fordított kellő gondot a smkmunkás-képzésre és szűk" séig'letét jórészt a kisipar által képzett tanoncokból és segédekből elégítette ki. Most a törvényjavaslat értelmében a gyáripari vállalatok tanulótartási jogának a kisipari tanulótartási joggal való egyöntetű szabályozása, valamint a tanulónak az ipar egyes részeiben való kiképzésének lehetővé tétele azt fogja eredményezni, hogy gyáripari szakmunkáskénzésunk meggyorsul, a tanulók szempontjából pedig azt jelenti, — amint többen is kifejtették már — hogy jobb körülmények között alaposabban és gyorsabban tudják elsajátítani a szakmát. De a törvényjavaslat alapján megjavul továbbra ás a kisiparban és kereskedelemben maradó tanulók helyzete is. Az eddigi tanoneügyí jogszabályok ugyanis a képzés súlypontját a műhelyre helyezték. Ezek a jogszabályok azonban a műhely képzés megfelelő voltát nem biztosították. Nemcsak « múltból, hanem bizony