Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-96

233 Az országgyűlés 96. ülése 194$. múltban nem nitkán fordultak elő és. szinte i kivétel nélkül a munkavállalók terhére és | kárára történtek. Igen tanulságos, ha összehasonlítjuk ezt a mai szabályozást azzal a szabályozással, amelyet az 1922. évi törvény tartalmazott a békéltető bizottságok működésével kapcsolatban. A békéltető bizottságokban kizárólag a munkáltatóknak — illetőleg ahogyan akkor mondották: a munkaadóknak — képviselői vettek részt, és elképzelhető, hogy e bizottságok működése során a maga igazságát kereső tanonc milyen elégtételt kapott. Részletesen szabályozza ez a törvényjavaslat a tanuló jogait. E jogok közül különösen ki kell emelnünk a 18 éven aluli tanutónak járó 24 munkanapra terjedő fizetéses szab

a

dr ságot, valamint azt, hogy a tanulót segédi, illetőleg szakmunkása oklevelének megszerzésétől számított hat hónapon át a munkáltató köteles segédi, illetőleg szakmunkási minőségben foglalkoztatni. Ami a tanuló munkaidejét illeti, a mai viszonyok között teljesen természetes rendetkezésnek tekintjük azt, hogy a munkaidő napi 8 óránál hosszabb semmi esetre sem lehet. A tövényjavaslat pontosan meghatározza a tanuló jogait, illetőleg a munkáltató kötelezettségeit, de ugyanakkor nem feledkezik meg a tanuló kötelezettségeiről sem. Ezek közül kiemelem azt a kötelezettséget, amely a szakképzés fokozása szempontjából az iskola látogatása mellett a legcélravezetőbb. Ez a kiképzési napló vezetésének kötelezettsége. Az iparos- és kereskedőtanulók helyzete végleges rendezésének szempontjából rendkívül helyesnek tartom, hogy a törvény javaslat anticipál bizonyos "intézményeket, amelyeknek kiépítése csak most van folyamatban. Ilyen az általános iskola, az ipariskolák és a kereskedlőiskoiák. Az álltalános iskola elvi és gyakorlati megvalósulása — úgy vélem — a magyar demokrácia számára nem csupán művelődéspolitikai kérdés, hanem sokkal több annál: általános felemelkedésünknek alapvető kérdése, és ^ ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy az általános iskola rendszerének teljes kiépítése elől a legutolsó akadály is elhárult. Reméljük, hogy az általános iskola elvégzése rövid icVin belül minden egyes magyar állampolgárnál magától értetődő és természetes követelmény 'lesz,. Ugyanígy reméljük, hogy az _ ipariskolák és kereskedőisikolák fokozatosan kiépített és r az egész országot behálózó szervezete e törvény megszavazása után fokozott iramban fog kibontakozniA törvényjavaslat VIII. fejezete Szabályozza a tanulóotthonok felállítását. Engedje meg- a t. Országgyűlés, hogy annak a reményemnek adjak kifejezést, hogy az iparos» és kereskedőtanulók kiképzése a jövőben mind fokozottabb mértékben a taniulóotthoniokban fog történni. ~A% ideális szakképzés mellett a megfelelő demokratikus képzés, a kollektív szellemben való nevelés elsősorban a tanulóotthonokban lehetséges. A tanulóqtthónokból fog kikerülni a munkásságnak az az elitje, amely szakmai és világnézeti adottságainál fogva a legteljesebben és a legméltóbban tudja betölteni szerepét a dolgozó nemzet keretében. Ismerjük azt a hatalmas munkát, amelyet a felszabadulás után a SZÍT és a TTOSz végzett, de valóban igaza van Nonn György képviselőtársamnak, aki rámutatott arra, hogy évi január hó lá-én, pénteken. 231 ez után az, átmeneti korszak után el kell jönnie a- végleges rendezés korszakának és a szak* mai kezdeményezés után valóban a dolgozók államának, az államhatalomnak kell a kezdeményezést ezen a téren is a kezébe vennie. A törvényjavaslatot tehát joggal tekinthetjük mérföldkőnek a magyar ipar történetében, annyival is inkáibb, mert hiszen, véleményünk szerint ez a javaslat nem csupán az ipari munkásság egy részének helyzetét szabályozza, hanem egyben az egész munkásság helyzetet is. n Véleményem szerint a törvényjavaslatot elsősorban az utánpótlás szemszögéből kell néznünk és ha ebből a szempontból tekintjük, akkor nyilvánvaló, hogy rövid idő múlva az ipari munkásság túlnyomó részének, hosszabb távlatban pedig az egész ipari munkásságnak sorsaira, fejlődésére és kiképzésére kiható törvényjavaslatról tárgyalunk. Nagy, alig felbecsülhető horderejű ez a törvényjavaslat akkor is

(

, ha csupán szakszempontból, a szoros értelemben vett ipari és üzemi munkásság szempontjából tekintjük. De még nagyobb jelentőségűvé válik a törvényjavaslat akkor, ha tekintetbe vesszük a munkásság politikai szerepét és azt a szerepet, amelyeit- a munkásság az új Magyarország felépítésében nemcsak fizikai, hanem szellemi téren is vállalt. Azok előtt a munkások előtt, akik ta most tárgyalt törvényjavaslat alapján nyerik _ majd kiképzésűiket, megnyílik a további felemelkedési útja, hiszen olyan alapképzettséget nyernek — éspedig nem csupán szakmai szempontból, hanem az általános ismeretek terén is — amely könnyebben járhatóvá fogja tenni számukra azt az utat, melyet a múltban csak az önképzés rögös és óriási akaraterőt megkívánó módszerével lehetett megtenni. A szakmai kiképzés teljessé tétele mellett ebben látom ennek a törvényjavaslatnak igazi lényegét és ezért ezt a mintaszerűen megszerkesztett töirvén3^javaslatot ,a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? HEGYESI JÁNOS .jegyző: Goszíonyi János! GOSZTQNYI JÁNOS (p) : T. Országgyűlés! Az e* Őt tünk fekvő törvényjavaslathoz elsősorban a dolgozó paraszMiataüok szempontjából kívánok hozzászólni. Az iparostanulókról és a keresikedőtanulókról szóló törvényjavaslat ugyanis, amely a jelenleg érvényes tanoncügyi jogszabályokat megváltoztatja, paraSiztifjúság'Unk jövője szempontjából is fontos eseménynek mondható. A törvényjavaslat ily értelmű jelentőségéről szóltak már az előttem felszó'alók is- Noma képviselőtársam részletesen kifejtett, néhány kérdést az iparba és a kereskedelembe kerülő falusi fiatalok korábbi helyzetéről, a törvény által megteremtődő változásokról és a jövő lehetőségeiről. Az előttem szó

! ók által elmondottakon kívül én a következőkkel szeretném továbbvinni ennek a javaslatnak tárgyalását^ A törvényjavaslait indokolása megállapítja, hogy az ipari termelés fokozásának és az azt célzó tervek végrehaj tásának alapfeltétele, bogy taiz ahhoz szükséges munkaerő kelő számban és minőségben rendelkezésre álljon. Nem lehet kétséges, t. Országgyűlés, ihogy egyre fo^ kozódó ipari -termelésűink növekvő munkaerőszükséglete elsősorban a faluból nyer ütánpót-