Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-95

1ÔÎ Àz országgyűlés 95. ülése 1949. szemszögből néz-, Méltóztassanak ezt r megérdeklődne a közigazgatási bírósági tanácsoktól, ahol pénzügyi kérdésekben tárgyainak s ahol a tagok fele bírói képesítésű, fele pedig iá közigazgatási és pénzügyi szakról kerül ki. Méltóztassanak bármelyik tapasztalt régi közigazgatási bírót megkérdezni, egyértelmű, a véleményük: »igen kiváló embereket kaptunk a közigazgatásból és nagyszerű pénzügyi szakembereket kaptunk a pénzügyi szakról azonban úgy telítve voltak financiális és fiskus-szempontokkal, hogy mint bírók mindig hasznavehetetlenek voltak«. A döntőbizottságot tehát úgy állítja f-el a törvényjavaslat, hogy ott ül az elnöki székben az a szegény ítélőbíró, akit a miniszter úr kinevez, ott ül a pénzügyi kérdésben való döntésre a pénzügyi szakember, aki tudja a dolgát s aki sajnos, fiskusi szemmé^ csak azt fogja mondani, hogy hol lát hibát, hol kell felemelni az adót vagy az illetéket, amelyet az egyesekre kivetettek; ezt eseti eg észre fogja venni, de hallgatni fog akkori amikor nem a f iskusnak " van igaza. Rajtuk kívül ott fog ülni a döntőbizottságban egy harmadik tag, az úgynevezett laikus bíró. Ha valahol nehezen válhatik be a laikus bíró, akkor különösen az ilyen összeállításban, ebben a döntőbizottságban néni válik be, amelyben van egy elnök, aki a bíró s van egy pénzügyi szakember, aki tökéletesen jói ismeri a pénzügyi kérdések minden esiinját-binját. Sok jogász és közigazgatási ember ül ma itt; ember legyen a talpán az, aki eligazodik a pénzügyi és illetékjogi rendeleteken. (Derültség. — Felkiáltások -a független demokrata Várton és a néppárton: Olyan nincs!) Ezen a területein olyan rengeteg' paragrafus vau, hogy sajnos, kétségbeejtő a helyzet. Nagyon fontos lenne — ez Tóth képviselőtársam felszólalásával kapcsolatos — átépíteni egész közigazgatásunkat a dolgozó nép érdekében az egyszerűség, a világosság irányában. Enélkül az a laikus, aki ott lesz harmadiknak abban a döntőbizottságb

am, ott fog ugyani ülni, de sajnos, nagyon kevés szava lesz, mert le fogja torkolni a pénzügyi szakember az ő pénzügyi tudásával s az a laikus nem tudmajd hozzászólni, mert hiszem nem is ismerheti azt a matériát, amelyet ott ismerni kell. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f) : Sapka a hóemberen!) Körülbelül ugyana

z fog történni. A laikus tag behívása tehát nem biztosíték adó- és pénzügyi szempontból. Igaz, hogy a szociális állam kiépítése végeredményben csök~ kenti az adókérdés jelentőségét, hiszen a szociális állam végcélja kizár minden magángazdálkodást: a dolgozók majd fizetésük arányában fizetik azt az adót, amelyet a munkaadó, vagyis az állam fizetendőne'k tart, vagy egyszerűen nem is fizetik, mert annyival kevesebbet kapnak. Ha ebből a szempontból nézem ezt a pénzügyi döntőbizottságot, akkor megértem ennek összeállítását, hiszen ennél a bizottságnál legtöbbször az állami vállalatok adójáról és illetékéről lesz szó. amikor az állam érdekét kell maj d látszólag védeni, (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Ha ugyan fizetnek adót!) ha ugyan kell majd adót fizetniök. hiszen a t konstrukció végső célja az adózás kiküszöbölése. Nem is ezt látom én nagy problémának. Nagy problémának látom a közigazgatási, bíráskodás igazi lényegét, az emberi jogok biztosítását. Amiről beszéltem, az a középfokú közigazgatási bíráskodás anyaga kellett volna, évi január hó 18-án, csütörtökön, 19$ hogy legyen; a felsőfokon pénzügyi szempontból elég lett volna egy olyan jogegységi fórum, amilyent a helyzet alakulása megkívánt. A nagy problémát az emberi jogokkal kapcsolatban látom, mert az emberi jog-ok mindig megmaradnak s ezeknek a jogoknak biztonságára, igenis, minden időkben szükség van. Az életből tudjuk, hogy nein könynyű megteremteni azt az ideális közigazgatási és kormányzati rendszert, amely nem fog és nem akar hatalmaskodni, ameiy nem fog és nem akar igazságtalanságokat elkövetni és — végül — amely nem fog tévedni. Ilyen köziigazgatást — Ant.il képviselőtársam tudja legjobban — nehezen lehet emberekből összeállítani. Ez a kérdés annál fontosabb, minél nagyobb a kormányzat hatalma, minél nagyobb hatalmat biztosít a nép a kormányzatnak az egyes ember siaemszögéből Azt hiszem ugyanis, hogy Tóth képviselőtársamnak az ideológiába szántó okfejtése ellenére és Antali képviselőtársamnak gyakorlati meggondolásai ellenére sem állítja senkii, hogy a népi demokrácia azt jelenti, és azt fogja jelenteni, hogy mindenkire egyforma mennyiségű hatalom jut. Igenis, a népi demokrácia is csak annyit tud elérni, hogy a népuralom biztosítására fent v nnak azok, akik intézkednek (Egy hang a néppárton: Az élcsapat!) és a nép a maga nagy tömegében várja — és joggal várja — a szániára igazságos, jószándékú kormányzatot. Ezt az igazságos és jóSzándékú kormányzatot pedig csak akkor lehet biztosítani, ha a kormányzatnak valóban van olyan független szerve, aimely ennek biztosítására alkalmas. A miniszter úr többször kérdezte már, — és ebben nagy igazság is van — hogy hol van független bíróság, hiszen akármelyik bíróságot nézzük, egyik sem független. Az egyik rendszerben, amelyben a bíróság választással jön létre, a bíróság politikailag ya

n alávetve és függetlensége politikailag van megcsorbítva; a másik rendszerben, a kineveró&eis rendszerben pedig a bíróság már kinevezése pillanatában bizonyos függőségi viszonyba kerül. Ha ez igaz is, ennek elenére a bíró elmozdíthatatlanságia, felfüggeszthetetlemsége és áthelyezésének meg' nem engedése — ezt a most érvényes törvényeink csak szűk határokon belül engedik meg — a már kinevezett bíró számára bizonyos függetlenséget biztosít. Nem beszélek a bíró esküjéről vagy fogadalmáról ^és nem beszélek az emberi méltóság követelményeiről. Ha engem odaállítanak egy helyre, ahol esetleg a hatalommal szemben igazság-ot kell szolgáltatnom az egyszerű, dolgozó embernek, akkor emberi méltóságomból folyó kötelességem n

nem a hatalom kiszolgálása, hanem az egyszerű t ember igazságának megkeresése és az amellé állás. (Helyeslés a néppárton.) A múltnak éppen az voit a bűne, hogy nem ezt az irányt és nem ezt a gondolatot követte. Nekünk arra kell törekednünk, — és abban kell bíznunk — hogy végül mégis kitermelődjék a szociális államban az az embetr, akiben él aiz emberi méltóságnak ez a követelménye. Ebből a szempontból pedig végtelenül fájó, hogy nem létesít a kormányzat egy olyan bíróságot, amely a

z emberi jogokat védelmezné, mert ebben nincs különbség gyakorlat és teória szempontjából, hiszen az emberi jogok megilletnek mindannyiunkat, s ezeket az emberi ia13*