Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-95
199 Âz országgyűlés 95. ülése 1949. évi január hó 13-án, csütörtökön. 200 gokat támadták a múltban, támadják a jelen" ben és meg fogják sérteni a jövőben is. A Szabad Nép olvasója is tudja — hiszen éppen eleget olvas a lapban helytelen és hibás intézkedésekről, — bogy támadják az emberi jogokat. Ez sajnos, az ember bűnös, vagy esendő voltából folyik és abból, hogy az igazság nagyon szép gondolata, talán el van oltva a lel" künkben, de nem mindig olyan könnyű megállapítani, hogy mi az^ igazság. Az emberekbein. bizony megvan a hajlás erre, a hajlás arra> szomszéd, barát, sógor és rokon felé, nem beszélve az utálatos pénzről, amely felé sajnos még ma. is bajlik az emberiség.. Ha mindezt nem hagyjuk figyelmen kívül, akkor éreznünk kell, hogy igenis hiányzik az emberi jogok biztosítéka, amelyet teljes mér tékben a közigazgatási bíráskodásról szóló múltbeli törvényeimk sem biztosítottak, sőt csak nagyoni kis mértékben biztosítottak, amelyet biztosítani azonban éppen a mai népi de" mokratikus kormányzatnak kötelessége. Én a mai^ idők feladatát és kötelességét nem azon mérem, hogy milyen volt a múlt Abban már megegyeztünk, hogy általában, aljas, hitvány és egyoldalú volt. Ebben nincs közöttünk eltérés. Nem az a cél, hogy ha a múlt ilyen volt, most már mi se akarjunk valamivel jobbak, különbek lenni. És éppen ezt jelentené egy különb, egy jobb közigazgatási bírás" kodás, egy középfokú közigazgatási bíráskodás, amely ,a vármegye területén belül biztosítaná az «egyes polgár számára azt, hogy ha vele szemben igazságtalanság történik, van. hova fordulhasson. Nagyon bölcs intézkedést olvastam a napokban, hogy a köztársasági elnök úr néphivatalt állít fel, amelynek útján egy héten egyszer mindenki elmehet őhozzá. Milyen jő volna, ha az elnök úrnak a múlthoz képest fülei lennének szerte az országban < egy-egy ilyen középfokú közigazgatási bírósági szerven keresztül, ahol mindenki elpanaszolhatná a maga. baját és fájdalmát. Ez a jog az, amely a közigazgatási bíráskodásban megtestesül. Igenis "kellene, hogy a z 1946:1. te. értelmében szankciója is lenne az emberi jogok megsértésének. Kellene a közigazgatási bíráskodás kiterjesztése, hogy a legelemibb szabadságjogok megsértésével szemben legyen egy fórum, ahova fordulni lehet, hiszen aiz 1946:1. te. nem írott? malasztként szövegezte meg a törvényben azt, amit az emberi szabadságjogokról megszövegezett hanem azért, hog> ez mindannyiunknak kincsévé váljék. Hol van az a bíróság, amely ezt a feladatot testesítené meg? Én| őszintén megvallom, t. Ház, hogy nemcsak azért nem fogadom el a törvényjavaslatot, mert egy csenevész,, de mégis sok szempontból jelentős intézmény szűnik meg ezzel, hanem sokkal inkább azért nem fogadom eb mert amikor ez megszűnik, a r kormány nem gondoskodik egy a demokráciának megfelelő, a népi gondolatot kiteljesítő olyan közigazgatási vagy bárminő bíráskodásról, amely az emberi szabadságjogokat valóban biztosítani tudja. Minthogy a törvényjavaslat ezt, sajnos, nem juttatja kifejiezésre, nem fogadom el. (Helyeslés az ellenzéken. — KOZMA József (d): Ha megszűnik a közigazgatási bíróság, akkor kevesefbb munkájuk lesz az ügyvédeknek! — DÉNES István (f) és LUKÁCS Vilmos (f): Nem igen szerepeitünk mi ott!) ELNÖK* Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni! Wem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. RIES ISTVÁN miniszter: Igen t. Országgyűlés! Amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtottam, elkészültem arra. hogy az ellenzék megint a mellemnek: fogja szögezni a jogállam tipikusan német konstrukcióját. Mi nem a jogállam, hanem a népi demokratikus állam alapján élünk, amely nem ellentéte a jogállamnak, hanem tökéletesebb formája. Ne haragudjanak az igen t. képviselő urak, akik a javaslat ellen szólaltak fel, de amit a közigazgatási bíráskodásról .dmondtaik, az semmi egyéb sem volt, mint egy ma már régen idejét múlt elméleti fejtegetés, amelynek a közigazgatási bíráskodáshoz abszolúte semmi köze sincs. Rá kell mutatni arra, hogy éppen; a legkiválóbb külföldi jogászok mindig ellenségei voltak a közigazgatási bíráskodásnak. Nem akarok kisehb nevet említeni, mint Dieey-t, az oxfordi egyetem híres alkotmányjogi tanárát, aki azt mondotta: ostobaság a közigazgatás túlkapásai ellen egy külön közigazgatási bíróságnál keresni védelmet, mert jogot.csak a bíróság szolgáitathat, a rendes bíróság, s ha a közigazgatási tisztviselő megsérti a jogot, amnak csak az lehet a gyógyszere, hogy ellene polgári vagy bűmádi eljárást kell indítani. Én az egész mai vitát leegyszerűsíteném: a t. túloldal vegye tudomásul azt, hogy mi igenis a népi demokratikus államon keresztül a szocializmust akarjuk megvalósítani, még pedig forradalmi úton. (Taps a kormánypártokon-) Ebből okszerűen következik az„ hogy irgalom .nélkül eltávolítunk az útból minden olyat, ami törekvéseink akadályaként jelentkezik. Márpedig nem vitás, hogy ,a közigazgatási bíróság az elmúlt három és fél év alatt azt bizonyította, hogy minden módon szembehelyezkedik a demokratikus fejlődéssel. (Ugy van! a dolgozók vártjén.) Minden ítélete azt bizonyította, hogy ami akadályt csak tudott volna utunkba állítani, azt meg akarta csinálni. r Szerencsére — megmondom nyíltan és őszintén — nem nagyon figyeltünk arra, hogy ők mit csinálnak budai magányukban. (Derültség.) Igen t. Országgyűlés! Térjünk azoniban át a közigazgatási bíróság kérdésére. (LUKÁCS Vilimiois (f): (Helyes!) A köizigagatási bíróság az előbb elmondott szavaimat csak alátámasztja. Ne tessék ugyanis a közigazgatási bíróságot úgy feltűntetni, mintha azt az emberi jogok védelmére állították volna fel. (HORVÁTH Zoltán (d): Semmi köze sem volt hozzá!) A közigazgatási bíróságnak semmi köze sem volt — azt merném mondani — semmiféléi állampolgári joghoz. Tessék megnézni az 1896:XXVI. tc-et. A közigazgatási bíróság hatásköre — bocsánat a kifejezésért — kigúnyolása minden bírósági hatáskörnek. Világosan kitűnik belőle, hogy abban az államban, amelyben ez a törvény készült, éppen a dolgozó állampolgár állt szemben az államhatalommal. Semmiféle ügy, amely a dolgozó embert érdekelte volna, n?m tartozik a közigazgatási híróság hatáskörébe 1 . Az adózás kérdése? Tessék megnézni a közigazgatási bírósághoz befutott ügyeket az utolsó ötven év alatt! Hány kisember adóügye ment oda? A kisemberr nem szokott az adóügyében panaszszal élni a közigazgatás^ bírósághoz, annál ke' vésbbé, mert a legtöbb kisember azt sem tucta, hogy egyáltalán létezik ilyen bíróság. (FILO Sámuel (kg): Ugy van! — (13.00.) Egyébként
