Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

175 Az országgyűlés 64. ülése 1948. ható. egyrészt, mert közjó nélkül az egyes in­dividuumok javáról sem beszélhetünk' más­részt, mert a részek javát 1 az egészhez való vi­szonyuk szabja meg­A közjónak ezen egyesek érdefke felett álló fogalmából következik, hogy itt már bi­zonyos érdekszolidaritásról, az egyesek és osztályok érdekeinek az összesség érdelkének való alárendeléséről van szó. Az egyes állampolgár jo,gait és kötelessé­geit. a közjó létesítése s áldásaiban való ré­szesedése tekintetében egyrészt az embeír metafizikai értékeléséből adódó individuál­etikai szempont, másrészt a közjónak az egyéni erdekek felettisége állapítja meg. A közjó magasabb értékéből folyik az egyéni érdek deferálása a közjó előtt, az indi­viduál-etikai szempont viszont megakadályozza az egyén maradék nélküli feláldozását; számol az egyén közreműködésével, dé jogokat is biz­tosít az egyén érvényesülésére, s kötelességévé tesz^ az államnak, hogy e jogokat védje s a közjónak necsak egyszerűen alárendelje, ha­nem azzal összeegyeztesse. Az emberi (képesség és tevékenység nem­csak anyagi, hanem erkölcsi és intellektuális javakat is igényel, ezért a közjó, mely az egye­sek boldogulását hivatott lenetővé tenni, az anvagj javakon kívül erkölcsi ós intellek­tuáliB javakat is kell tartalmazzon és pedig­olyan mennyiségben, amely az egyesek saját különböző egyéniségének és értékének kielé­gítésére szolgáló öntevékenységnek mindig rendelkezésre álljon­A közjóban foglalt javak ily összetétele megjelöli az államnalk a közjóval kapcsolatos feladatait. A közjóra hivatkozó állam nem le­het sem egyesek ,sem osztály-, selm pártérde­kek védelmezője, hanem csak az egyetemes, mindene-n felülálló jó előmozdítója. m A közjó tehát elsősorban »pax«-ot. tran­quillitas ordinis-t, békét, nyugodt belső elren­deződést, rendből, társadalmi rendezettségből és kiegyenlítettségből származó társadalmi nyugalmat jelent. A közjó ezenfelül »prosperitás«-t is kell teremtsen éspedig nemesatk a gazdasági, anyagi jólétet értve ez alatt, hanem az egész ember lényegének megfelelő erkölcsi, intellektuális és fizikai evolúciót lehetővé tevő feltételek ' megteremtésével. Az egyeseknek az egyetemességet tekintő közjó létrehozatlalában való tevékenységé 1 te­hát az előbbiek szerint természetjogi törvény, e közreműködési kötelezettség azonban nem követéli áldozatiul az egyénnek az individuál­etikai szempont által indokolt jogait. Az egyén ugyanis nem része az állami ^ org-anizmusnak oly értelemben, hogy rendeltetése csupán any­nyi lenne, hogy puszta és kizárólagos eszkö­zéül szolgáljon az emberi, illetve államközös­ségnek. Az egyén régibb, mint az állam, ter­mészeténél fogva tehát az állam megalakulása előtt is volt joga élete fenntartására, _ így a közjó érdekében az individuális jó teljes egé­szében el nem vonható, hiszen a közjó éppen az individuális jó biztosítéka, s egyben alapja akkor is, ha éh bele is kell, hogy illeszkedjék az egyetemesség javába, a közjóba. A most elmondottakból, t- Országgyűlés, két következtetést kívánok levonni, illetve két megállapítást kívánok tenni. Először: a ter­mészettörvény nem az átlag és alapjában egyenlő" igényekkel fellépő, elvont emberi tér­évi április hő 28-án, szerdán. 176 mészét, hanem különleges igényű, konikrét em­bert utal be a közösségbe, és ennek az ember­nek különböző értékű működésével létesített közjóból] való különböző részesedése nem csu­pán etilkai! következménytként, hanem termé­szetjogként jelentkezük. Másodszor: a közjó önértékességére építő állami öncélúság csak oly mértékig igaz, hogy az állam az egyetemes közjó létesítő szerve, nem igaz azonban oly érte&emben, hogy az állam maradék nélkül áldozatul követelhetné az egyeseiknek az indi­viduál-etikai szempont által követelt jogait, T. Országgyűlés! Mielőtt a keresztény szoeiálelikának ezt a két megálllalpítását e ja­vaslatTia ráapllikáluám. méltóztassék megen­gedni, hogy .arra is 'rámutathassak, miszerint iá magánvállalkozás kiindulópontjaként — mert hiszen sok évtizedes múltra visszate­kintő vállalatokról van itt nagy többségük­ben ÉZÓ — igen gyakran dolgos, szorgalmas emberek szellemi vagy testi munkájának meg­tlaikarított. szorgalommal, verejtékkel szerzett, összerakott keresménye, munkabére ^szerepel. (BIRKÁS Imre (kp): Szorgalmas kizsákmá­nyolásból! — Egy hang a kommunista/párton: A munkásmilliók miért nem tudtak gyárat alapítanif — Zaj-) amely azután a vállalkozó szorgalma, niunkájai, ügyesséige, kockázatvál­lalása folytán vagyonná és a kis vállalkozás középüzemmé fejlődött. Zaj a kommunista- és szociáf demokratapárton- Egy hang ugyanott: Lehúzta róluk ia bőrt, azérít lett azzá! — Zaj. — Az elnök csenget.) Tagadom, hogy minden nagy- vlatgy kö­zépüzeni munkáiskizsákmányoló, vagy ia mo­nopolhelyzet kihasználásával fejlődött volna naggyá. (MALASITS Géza (szd) gúnyosam: Az égből pottyant!) Magam is szűkebb pát­riámban Számtalan olyan állaimosításria ke­rülő üzemet ismerek, amelynek tulajdonosai évt'zedelk óta ismertek voltak szociális beállí­tottságokról. (Zaj és gúnyos derültség a konv munistapárton és a szociáldemokratapárton-) s arról, hogy vagyoni gyarapodásuk egyéni szorgalmuk, mozgékonyságuk, szakértelmük következménye- (KOZMA József (kp): Olyan szocialista volt, mint maga!) Ezeknél bizony vállalkozásuk nem egyelj, mint valamikori munkabérük befektetésének becsületles gyü­mölcse, ezektől az üzem elvétele annyit jelent, mint a munkabérelhelyezés' szabadságá­nak megszüntetése. (Ellentmondások a kom­munista/oárton és a szociáldemokratapár­ton. — SAITER Győző (szd): A regi lemezt forgatia! — MÓNUS Illésné (szd) a szónok felér Nem egészen! Egy kis különbség van!? Hogv' az előbb kifejtett két sfeoeiáletikai megállanítást most már e javjasllatria alkal­mazhassam, — figyelemmel különösképpen arra. hogv la közjó érdekében dolgozni termé­szetjogi kötelesség is 1 — nem mernéim az or­szág egyetlen szorgalmJals. takarékos vállalko­zó jának sem azt a jogát kétségbevonni, hogy éppen az emberi haladás, a kultúra., a fejlődés — és úi uiunkaalkalmak teremtése érdekében is. - (MÓNUS Illésné (szd): Munkaalkalmakat az á^lam is teremt!) vállalatokat, üzemeket, s'őt n'aigyüzemeket szabadon létesíthessenek, azon­ban határozottan kétségbevononi az államnak azt a jogát, hogy ilyen vagyonokat miagántu­lajdon elvének figyelembevétele nélkül a kártalanítás teljesen illuzórius bedobásával szociálizátoasision, (Zay és eMenfmondások a

Next

/
Thumbnails
Contents