Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

171 Az országgyűlés 64. ülése 1948. A humánum szempontjáról azonban engedtessék meg- néhány szót^ szólnom. Nincsen mozgalom, amelynek lényegéhez jobban hozzátartoznék a humánum, mint a szocializmus. A benthami alapgondolat, a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb boldogságára való törekvés, a legtisztábban a társadalom szocialista elgondolásában valósul meg. A benthami gondolathoz azonban hozzátartozik ellentételként a lehető legkevesebb ember lehető legkisebb szénvédése is. Társadalmi átalakulás, egyik csoportnak a másik fölötti győzelme még a legbékésebb formák között is szükségszerűen szenvedést okoz az alulmaradottaknak. A szükségszerű szenvedés azonban csak szükségszerűség. Sem nem kívánatos eleme, sem nem mértéke- az eilért eredménynek. Az* aki ezt nem érti és nem érzi, az nem jó szocialista. A bosszú érzése néha lehet érthető, a bosszúállás néha lehet indokolt és megbocsátható, de állandó attitűd a győztes osztályharcban nem lehet. Aki a legyőzött ellenfélleli szembein kegyetlen vagy akár csak fenhéjázó vagy megalázó viselkedést tanúsít. az egyéni rossz hajlamait elégíti ki, a közösséget azonban rosszul szolgálja. Nehéz feladat, de nem lehetetlen aiz ilyen szellemet az államo" sítás végrehajtásából kiküszöbölni. Ne értessem félre: sem kivételt, sem a törvény keretein túlmenő anyagi áldozatot nem kérek senki számára, hiszen személy szerint nem ismerek senkit úgyszólván az érintettek között. Csak a törvény keretei között megengedett legmesszebbmenő humánus végrehajtást kérem az elkerülhetetlen fájdalmak csökkenté" sere és a magyar államosítás nagyobb dicsőségére. Demokráciánk, népi demokráciánk külső és belső ellenségei semmit sem látnak szívesebben, semmivel sem tudunk nekik nagyobb örömet okozni, mint ha az államosítás az ő várakozásuknak megfelelően nélkülözi a szak' szerűséget és a humánumnak azt az alkalmazását, ©melyet kívánunk. Nagyobb megszégyenítést sem tudunk előidézni demokráciánk ellenségeire, mint azt, ha ők ebben a várakozásban csalódnak. Bízom benne, hogy csalódni fognak. (NAGY Károly (kp): Már eddig is csalódtak!) A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául iá magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a koalíciós pártokon és a radikáMspdrto'n.) ELNÖK: Szólásra következik? POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Kabakovits József! KABAKOVITS JÓZSEF /pd): T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat részben elvi. részben gyalkorlaü és végrehajtási szempontokból jelent komoly lelkiismereti kérdést a magyar polgári társadalom képviselője számára. Elvi szempontokból — ezt mindjárt itt lile kell szögeznem — képviselhetem ezt a törvényjavaslatot, amely a nagyipari vállalatok köztulajdonba vétele formájában tagadbatat liánul erőteljes lépést jelent a szocializálás irányában. Itt azonban mindjárt, hozzá kell fűznöm, hogy a magam és pá/rtom múltja immár jóval több, mint három évtized óta kötelaz bennünket a szociális világszemlélet és társadalmi haladás irányában, vagyis minden olyan törvényes rendelkezésnek elismerésére és elősegíévi április hó 28-án, sze,rdán. 172 tésére. amely a minél naigyobb tömegek minél 'nagyobb boldogságának benthami megfogalmazásához vezet. Ezien az elvi meggondoláson túl azonban azt kell látnunk, hogy Roosevelt és Sztálin kezdeményezései óta a leghaladottabb társadalmak is közgazdasági téren a tervszerű iparosodás útjára léptek, vagyis tervgazdálkodásokat fogadtak el, amelyekkel okszerűen együítjár az a követelmény is, hogy az állani által irányított tervgazdaság szükségletéi számára szolgálatba állítsák az összes energia" forrásokat, a koncentrált nehézipari termelőeszközöket, valamint a nagytőkét Amerika immár 1917 óta- vagyis az első világháborúban való részvétele óta példáit mutatott arra, hogy az államhatalom miként állíthatja a maga szolgálatába a felsorolt termelőeszközöket és energiaforrásokat. Angiin, amelyet pedig igazán nem nevezhetünk a marxista szocializmus előharcosának, immár évek óta és egyre fokozódó ütemben hajtja végre az államosítás leglényegesebb követelményeit, éspedig gyakran a konzervatív párt tetszése, vagy legalább is beleegyezése mellett. Nem szükséges tehát a marxista ideológiára támaszkodnunk, amikor polgári vonalról is elfogadhatjuk az államosításnak bizonyos mérvét. Még fokozottabban áll ez Magyarországra, ahol a feudális gazdálkodásuaik végső romjait, a latifundiumokat csak nemrégiben, három évvel ezelőtt takarítottuk el az emberi fejlődés útjából és ahol a bankok államosításával szinte okszerűen feltüremkedeitt az a szükségesség, hogy a földön és a tőkén kívül immár a termelőeszközöket is a közösség szolgálatába állítsuk. Elvileg tehát — ismétlem — a magam és a Polgári Demokrata Párt nevében semmi nehézséget nem látom annak, hogy elfogadjam az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely — úgy érzem — történielmi szükségszerűséget is kielégít hazánknak a társadalmi haladás útjára való lendítésében. Viszont el nem hallgathatom azt, hogy a törvényjavaslatnak vannak egyes részletei, amelyeik meggondolásokat okoznak abban a társadalmi rétegben, amelyet pártomnak szerencséje van itt, az országgyűlésen képviselni: a kisemberekben, a kispolgárokban, az értelmiségnek itt érdekelt részében, szóval minden olyan dolgozóban, aki a maga fizikai és szellemi munkájával segített kiépíteni a szörnyű pusztítások után újonnan lendülő magyar életet. Mindenekelőtt meggondolandónak tartom azt a nehézséget, amelyet a 6. §. 2. bekezdése involvál ® amely kimondja, hogy »a volt tulajdonosnak a vállatattal kapcsolatban nem álló tartozásaiért az állam nem felel«. Elismerem ennek a szakasznak az intencióját olyan értelemben, hogy az állam helyzetét most, az államosítás kezdő szakaszában _ nem kívánja fölös terhekkel súlyosítani, mégis fel kell vetnem azt a.tényt, hogy a volt tulajdonoisok a múltban — akár egyéni, akár jogi formában — mégis bizonyos teremtő egységeket képviseltek, amelyekneík koncepciója rendszerint nem egyenirányú ténykedésére szorítkozott — s a magyar gazdasági életre éopen ez a rugalmasság jelentett egészen tküHiönös értéket, hanem amelyek az egyik üzletág hasznából iparkodtak például valamely más üzletágat finanszírozni. Joggal fel lehet és kell tennem, hogy ez az így közvetve érdekelt másik, kisebb méretű, tehát száz munkásnál kevesebb munkaerőt foglalkoztató üzem most egyszeri-