Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
169 Az országgyűlés 64. ülése 1948. Ugy érezzük, ezek a rétegek joggal fordulnak hozzánk, joggal kérnek tájékoztatást és irányítást tőlünk, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a probléma nemcsak ránk tartozik. Érthető, hogy e polgári rétegek azt, ami most történt, nean tudják azokban az elvont tudományos kategóriákban nézni, ahogyan az államosítás kérdését szociológiai vagy politikai "tanulmányok szokták tárgyalni vagy akár ahogyan eddig én is tárgyaltam. »De te fabula narratur« — »rólad szól a inese«: így érzi azok nagy része is. akiknek üzeme nem esett államosítás alá, akik állásukat nem vesztették el. Legközvetlenebb emberi értékeikben érzik magukat érintve, ha az, államosításról hallanak, A jövendő államosításra gondolunk, a termelő munkában való megmaradás vagy az abból való kimaradás alternatívájára, életstandardjukra gondolnak, földindulást éreznek, mely megsemmisítheti, széttörheti életük eddigi formáit és elsodorhatja egzisztenciájukatHiba volna fel nem ismerni ezt a problémát és annak teljes gazdasági és politikai jelentőségét, ami a dolgozó polgárság és értelmiség egy talán nem jelentéktelen részének dieziorientáltságálban és riadtságáhan _ rejlik. Demokráciánk felelős vezetői fel is figyeltek rá. Az a néhány megnyugtató kijelentés, amely Rákosi Mátyás, Vas Zoltán, Szakasits Árpád és mások ajkairól elhangzott, mindenesetre jól és jókor jött, de nem elegendő. Nem elegendő, mert igen céltudatos ellenpropaganda is jan. így egyfelől az államhatalom részéről kézzelfogható, megnyugtató, példamutató^ cseleke detekre van szükség — erre későbih még visszatérek — másfelő 1 állandó felvilágosító, nevelő munkára abban a tekintetben, hogy a dolgozó polgárságnak és értelmiségnek az a jelentős része, amely a felszabadulás óta nem találta mes helyét a koalíciós pártokban, hogyan találhatja meg méltó helyét a népi demokráciábanEz utóbbi felvilágosító munkát mi kezdettől fogva pártunk különleges feladatának tekintettük és — azt hisszük — e téren nem jelentéktelen eredményekeit értünk el. Mindenekelőtt pártunkban és pártlapunk körül megteremtettük a haladó polgárságnak azt az élcsapatát, amely úgy fogta fel a népi demokráciához való tartozást, mint ahogyan a Szózat szavai beszélnek a hazához való ragaszkodásról: »Áldjon vagy verjen sors keze.« A. sors keze eddig inkább verte a radikális polgárt, mégis töretlenül megmaradt a népi demokrácia hívének és igehirdetőjének, hirdetvén, hogy a dolgozó polgárnak és értelmiségnek — bármi is történjék, még ha a hatalom oldaláról mostohaként is kezelik — a népi demokrácián belül van a helye és soha semmi közössége nem lehet "a népi demokrácia árulóival, de még azokkal sem, akik nem bíznak a népi demokráciában. E töretlen vonal mellett kitartottunk, olykor népszerűségünk átmeneti feláldozása árán is. Legnehezebb fel világosi ó harcunkat az értetlenség ellen most, az államosítással kapcsolatiban vívjuk. De hála Zsolt Béla képviselőtársam raervogó tollának és betegen is fáradhatatlan publicisztikai aktivitásának, lényegében ez a harc i' megnyertnek tekinthető, mer 1 ' mind többen és többen ismerik' el. hogy q. népi demoklrácia kérdésében és az államosítás kérdésében a p ngárság do%ozó része csak azt az áll ás évi április hó 28-án, szerdán. 170 pontot foglalhatja el, amelyet pártunk kezdettől f ogvai képvisel. Mindez hogyan tartozik ide, az államosítási javaslathoz? Nagyon is szorosan. Az államosí'tás kérdése egyszerre és egyforma mértékben politikai és gazdasági probléma és sajátos részproblémáinak helyes megoldása megköveteli a polgárság problémáinak rendezését mind politikai, mind gazdasági síkon. Az államosítás körén kívül maradt magángazdasági szektor legitim gazdasági munkáját az államosított szekltíor munkájával való teljes harmóniába esak olyan polgárok végezhetik, akik politikailag is 'harmonikusan, demokratikus érzületben is beilleszkednek a népi demokráciába.^ De az államosított szektorban is egyre több és több szervező és 'tervező szakértelem kell. Ennek legnagyobb rezervoárja ezidőszerint még mindig a polgárság körében 'tíallálható fel, részben azok között is, akiket az, államosítással kapcsolatos változások esetleg hibáikon kivül munkanélküliekké tettek. A politikai okosság ós a gazdasági szükségesség egyaránt azt parancsoltja, hogy ezieket ne hagyjuk se politikailag, se gazdaságilag, elkallódni. Azt hiszem, nem csalódom, ha ezeket az exisztenciákat összefüggésbe hozom demokráciánk vezető egyéniségeinek az úi függetlenségi frontról, annak kiszélesítésével kapcsolatban tett egyes nyilatkozataival. Ha ez azt jelenti, hogy meg akarják szüntetni a valóban demokratikus népfrontképes polgárok mai belső számkivetettségét népi demokráciánkban, mi azt a Radikális Párt részéről csak helyeselni tudjuk és a magunk részéről szívesen közreműködünk a mai fonák helyzet megszüntetésében. Ezzel tulajdonképpen részben megadtam u választ a bevezetőben feltett második kérdésre: milyen magatartást tanúsítson az államosítással kapcsolatban az államot irányító politikai hatalom a dolgozó polgársággal szemben? Politikai individualitásának elismerésével, népfrontképes elemeinek az új népfrontba való felvételével tegye lehetővé — természetesen megfelelő demokratikus kontroll alatt — a dolgozó polgárság^ széles tömegeinek beépülését a: népi demokráciába. Ahhoz azonban, hogy erre a még habozó polgári tömegek is megérlelődjenek, még valamire van szükség, és ez szorosan kapcsolódik az államosítási törvény végrehajtásához. Az államosítási törvény végrehajtásánál -legyen gondja a kormányak arra, hogy a szakszerűség és a szocialista humánum szelleme az egész vonalon és minden részletben messzemenően érvényesüljön. Amikor ezt hangoztatom, tulajdonképpen olyat kérek, ami a kormánynak úgyis szándéka. Minden illetékes nyilatkozat ilyen értelmű volt. E nyilatkozatok őszinteségét illetően a legcsekélyebb kétségem sincs % Az ilyen szándék azonban a végrehajtás során a végrehajtó hierarchia lefelé menő fokozatain és a száz meg száz végrehajtó közeg egyéni felfogásán át könnyen módosul, elsikkad, még ellenkezőjére is változhatik, ha a legfelső intézkedő akarat szüntelenül nem őrködik éberen és nem fordít külön gondot rá. Ez az, amit tulajdonképpen kérek. A szakszerűség szempontját, ennek mórhetetlen jelentőségét, szakember Ínségünkben minden jó szakember felhasználásának szükségességét magyarázni az államosítás felső ^ vezér" karával szemben, sértés volna részemről
