Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

167 Az országgyűlés 64. ülése 1948. évi április hó 28-án, szerdán. 1ő& és a helyzeitet e tekintetben is megnyugtató" nak találta. (NAGY Károly (kp): Az eredmény mutatja!) Ugy érzem •azonban, hogy ezt a kérdésit itt a& országgyűlés előtt fel kellett vetnem. Ugyanennek a kérdésnek megfontolás tárgyát kellett, alkotnia az időpont megválasztásánál is. Őszintén szólva, az iparig termelés államj szektorának kiterjesztése terén a leg' közelebbi lépést ©z év őszére vártam. Nemcsak azért, mert még alig fejeződött be a bankok államosítása s mert a termés betakarítása utáni időszak a dolgozók jobb ellátottsága folytán kedvezőbb helyzetet

4 teremt az ipari termelés esetleges zökkenőinek elviselésére. hanem és főképpen azért, mert a két munkáspárt fúziója ós a jobboldali szociáldemokrata elemek kiküszöbölése, a gazdasági élet minden területén kiterjedt személycserét hozott magává] és a megfelelő szakértelemmel bíró. egyúttal valóban megbízható demokratikus érzületű személyek megtalálása számos illetékes tényező nyilatkozata szerint nagy nehézségeket okozott. Ilyen körülmények között egy lélegzetvételnyi szünet bizony kívánatosnak , látszott, hogy legyen idő az új garnitúra kipróbálására és újabb, vezetőnek alkalmas személyek kikeresésére és nevelésére. Ha a kormány mégis az azonnali cselekvés mellett döntött, kellett, hogy erre igen nyomós okai legyenek, például az a biztos tudomása, hogy az, államosítás elhalasztása az időközben történő tőkeelvonás és a tervgazdálkodás megzavarása által olyan bajokat okoz, ami mellett minden más szempont és < felmerülő nehézség: eltörpül. Ismét teljes lojalitással feltételezem, hogy a kormány az időpont tekintetében nem a felmerülő nehézségek elhanyagolásával, hanem azok tudatában és tekínteíbevételével döntött. Egyik ellenzéki szónok [kifogásolta az államosítási aktusnak rendeleti úton való elindítását. Bár ez a kifogás alkotmányjogi szempontból megalapozottnak látszik ós bár azt a gyakorlatot, amely a parlamenti instrumentumnak mikénti felhasználása tekintetéiben nálunk- az utóbbi időbén meghonosodott, magunk sem tartjuk kifogástalannak — és errevonatkozó bírálatunkat megfelelő alkalommal elő is fogjuk adni — ebben a konkrét esetben csak helyeselni tudjuk a, kormány eljárási módját, mégpedig nemcsak azokból az okokból, amelyeket a munkáspártok szónokai már kifejtettek ós amelyek helyességét aláírom, hanem — bármennyire paradoxonnak látszik is — magának az államosítással érintett polgári rétegnek szempontjából is. Mi történt volna ugyanis, ha a kormány törvényjavaslatot nyújt be, azt előbb a bizottságokban, majd a parlamentben letárgyaltába(MÓNUS Illésné (szd): Jól néztünk volna ki!) ós a benyújtás, meg a törvénnyé válás közti időben megmarad a tulajdonos rendelkezési joga (MÓNUS Illésné (szd): Üres falak maradtak volna!) Az érdekelteik által esetleg megkísérelt vagyonmentés, vagy annak látszata, vagy annak minősíthető cselekedetek minden gyárat, minden gyári irodát csatatérré változtattak volna, (MÓNUS Illésné (szd): Pusztasággá!), még jó, ha csak átvitt értelemben csatatérré! A kísértés, a vagyonmentés lehetőségének látszata és reménye elkerülhetetlenül számos érdekeltet olyan cselekedet elkövetésére vitt volna rá, aamely utólag joggal szabotázsnak, a dolgozók, az államérdek, a tervgazdálkodás -sérelmének minősült volna és szükségszerűen állami, büntetőjogi megtorlást vont volna maga után. így, ahogy törtónt ez az óriási méretű, gazdasági szempontból forradalmi jelentőségűnek mondható aktus, a legnagyobb nyugalomban, teljesen legális formák között, a termelési folyamatnak aránylag kisméretű megzavarásával ment végbe. Amúgy, ahogy egyes ellenzéki szónokok kívánják, hogy megvalósult légyen, tumultuózus jelenetek, kriminális eljárások tömege közepette lélektanilag teljesen megmérgezett légkörben játszódott volna e le nemcsak a termelésnek, de a közvetlenül érintetteknek is igen nagy azonnali és jövőbeni károsodásával. Mi, akik, ha hivei is vagyunk a radikális, ha szükséges, a legradikálisabb reformoknak, de a békés módszereket mindenkor az erőszakosak ele helyezzük, éppen eme érzületünkből ki; fnlyólag e kérdésben elutasítjuk a közjogi szőrszálhasogatást és csak dicsérni tudjuk a kormányt a helyes eljárási módért, és e nézetet a

z egész békeszerető D'ózan polgárság ós maguk a közvetlenül érdekeltek is kell, hogy magukévá tegyék. (HALÁSZ Aladár (r): Csak lerohanással lehetett ezt megcsinálni!) Ugyancsak dicséret illeti a kormányt az előkészületek céltudatos vezetéséért, államtitokként való sikeres kezeléséért és a birtokbavételi műveletek gyors és zökkenésmentes végrehajtásáért. Helytelen volt azonban a törvényjavaslat késedelmes beterjesztése, hiszen a rendelet megjelenésétől számítva úgyszólván egy teljes hónap telt el. Annál is inkább sajnálatos ez a késedelem, mert így most két nap alatt lóhalálában kell letárgyalni ezt az igazán nagyhorderejű törvényjavaslatot (MÓNUS rüésné (szd): Miért lóhalálában?), hogy az elfogadott államosítási törvényt május elsejej ajándékként lehessen prezentálni a dolgozóknak. (MÓNUS Illésné (szd): Egy órát beszélni nlég, az nem »lóhalélában«!) E gesztus szimbolikus jelentőségét teljes mértékben méltányolni tudom. Ugyanezt az eredményt azonban el lehetett volna érni még szebben, ha a javaslatot legalább egy héttel előbb benyújtották volna s a törvényhozás a javaslatot annak jelentőségéhez méltó gonddal és alapossággal vitathatta' volna meg. (MÓNUS Illésné e

(szd): így is megvan rá a mod!) Ez a_ törvényjavaslat ugyanis nemcsak jelentőségénél fogva, — amely tekintetben talán csak a földreformtörvény múlja felül — hanem anyagánál, terjedelménél és az általa érintett személyek nagy számánál fogva is alapos törvényhozási megvitatást érdemel. A felmerülő számos kérdés közül én csak egyet óhajtok kiválasztani, minthogy a

z előttem szólottak úgyszólván minden szempon' tot kimerítettek már: az államosítás és a polgárság problémáját. Ez a kérdés két oldaláról nézve így fogalmazható meg: mi legyen a, dolgozó polgárság magatartása az államosít ássál szemben? Mi legyen az állam magatartása a dolgozó polgársággal szemben? Bár mi mindenkor hangoztajtuk, hogy nem osztálypárt, hanem világnézeti párt vagyunk ós ennek megfelelően irányítjuk is politikánkat, a tényleges helyzet az, hogy szavazóink túlnyomó része a dolgozó polgárságból és értelmiségből kerül ki, abból a rétegből tehát, amelyet ha a mostani államosítási törvény nem, vagy f csak közvetve érint is, magával az államosítási gondolattal szemben eddigi társadalmi helyzeténél és politikai iskolázottl ságánál fogva idegenül áll-