Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
165 Áz országgyűlés 64. ülése 1948. (NAGY Károly (kp): Nem fognak éhenhalni! — Közbekiáltás a magyar demokratapárion: Ninee miből! — KOZMA József (kp): Ne'm mennek kapálni!) Ez a, válaszunk a jóhiszemű keresztényeknek. A (képmutatóknak pedig- azt üzenem- hogy akik ma az államosítással kapcsolatban kommunizmust emlegetnek, azok közül igen sokan nenicsak helyeselték a hitleri hordáik és a nyilas csőcselék fosztogatását, hanem abban igenis tevékenyen részt is vettek- Nem emlegették a keresztlény erkölcstant akkor, amikör nemcsak a gazdag zsidó kapitalisták vagyonát vették el, hanem a kis zsidók munkával szerzett üzleteit, kocsmáit, 4—5 holdas földjeit is. Akkor ezek a mai háborgók jele.níí!ke 1 ztek vállalatvezetőknek, ők igényelték ki az üzleteket, telepedtek le az idegen földekre. Akkor nem háborodtak fel, pedig akkor ezek a vagyonok egyes nyilasoknak, SS-eknek jutottak- és nem a magyar állam tulajdonába mentek át, mint most. Ezeike'n az igazi és véres, gyilkosságokkal párosult rablásokon nem háíborodott fel a most egyszerre olyan éberré vált képmutató lelkiismeret. Még egy szempontra szeretném felhívni az igen <t. Ház szíves figyelmét, ez pedig- az alkalmazottak és a munkások szociális helyzete. Az államosítás nem alkar büntetés- üldözés leütni és nem is lelhet, hanem egy természetes történelmi és 'társadalmi folyamatnak a felismerése és realizálása. Még a tőkést sem akarja megbüntetni asz államosítás, mert hiszen vulgárisan kifejezve a tőkés sem telhet arról, hogy egy szerencsétlen pillanatban kapitalistának született ós rosszul választota meg kapitalista szülőit. Belenőtt a kapitalista rendbe és most ibelepotytyant egy új társadalmi rendszerbe, ezért végeredményben csak a történeklm felelős. ' De még kevésbbé büntetheti az államosítás az alkalmazottakat és a munkásokat. Ha valóban az a célja az államosításnak, hogy az emberi életszínvonalat emelje — és én hisze'm, hogy ez a célja — akkor nem ronthatja le az államosított vállalatok munkásság-árnak alkalmazottainak eddigi életviszonyait ós mégkevésbbé sodorhatja őket anyagi bizonytalanságba- Őszintén megmondom, hogy ami az egész törvényjavaslatban leginkább nyugtalanít engem, az az, hogy az államosított vállalatok: alkamazottainak és munkásságának a jövőbeni sorsát nem látom teljesen biztosítva. Csak akkor tudnám igazán nyugodt lelkiismerettel megszavazni ezt a, törvény javaslatot, ha a kormányzat részéről megnyugtató kijelentéseket kapóik ebben az általam felvetett aggodalmas kérdésben. Igen t. Ház! Nem is akarom tovább jóindulatú türelmüket igénybevelmni, az elnökségnél beterjesztettem azokat a határozati javaslatokat, melyeket pártom szövegezett meg és amelyeknek elfogadásét kérem. Ezekkel a módosításokkal kiegészítve az államosításról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadom(Taps a magyar demohratapártori-) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok (közüli CZÖVEK JENŐ jegyző: Kende Zsigmond! KENDE ZSIGMOND (r): T. Országgyűlés! Amikon pártom nevében és megbízásából azok közé a szónokok közé iratkoztam fel, akik sJ államosítási javaslatot elvileg elfogadják, a radikaiizimus hagyományainak és a Magyar Radikális Párt programjának szellemében járok el. Az ipar bizonyos részének államosítása illetőleg ennek követelése ugyanis integráns része volt úgy pártunk 1918. évi eredeti, mint évi április hó 28-án, szerdán. 166 1945. évi megújított programjának. És ugyan" csak a radikalizmus szellemében járok el aljkor, amikor a benyújtott törvényjavaslatról, az ezzel kapcsolatos, részben már végrehajtott kormányrendeletről, a végrehajtás eddig köveitett és ezatán követendő módszereiről a közérdek és a politikára alkalmazott tudományos gondolkozás szempontjából bírálatot kívánok gyakorolni. Mi, radikálisok a termelési rendszer tekin" tétében egyelőre és még hosszú időre a, szocialista gazdasági rendszernek és a magántulajdonon és egyéni kezdeményezésen alapuló gazdasági rendszernek empirikusa^ kialakítandó szintézisét, helyesebben szimbiózisait (együttes fennállását) tartjuk helyesnek. Megelege" déssel állapítom meg a j a vaslat indokolásából és illetékes kormánytényezők nyilatkozataiból, hogy a javaslat is kifejezetten ezen az elvi alapon áll. Meggyőződésem szerint annak ellenére, hogy a kormánykoalícióban a munká.spártok dominálnak, amelyek végcéljuknak a tiszta jsaoeialisita rendszert tekintik (16.00), meggyőződésem szerint az egésiz kormány őszintén és hosszú lejáratra áll ezen az alapon, amely a nálunk kialakult politikai rend" szer, a népi demokrácia gazdasági adekvátumának tekinthető. Az elvi megegyezést megállapítva, bírálatomat sem az államosítás méreteire, illetőleg mértékére, sem a, választott időpontra neim kívánom kiterjeszteni Abból az adottságból kifolyólag, hogy csak a kormánynak állnak rendelkezésére teljes mértékben az e kérdések eldöntéséhez szükséges adatok, mindenki, aki az államosítást elvileg elfogadja, józanul csak arra az alapra helyezkedbetik, hogy a kormány mindkét szempont tekintetében szükségszerűen nagyobb áttekintéssel rendelkezvén, mint bárki más, a mérték és időpont megválasztása tekintetében bizalmat kell előlegezni neki. Természetesen felelőssége terhére, ami e kérdésben, ahol a jó vagy káros következmények hamar megmutatkoznak, nagyon is reális. Egy kérdést azonban mind a mérték, mind az időpont tekintetében fel kell vetnem. Az államosítás mértéke tekintetében a kérdés a következő. Az államosítást a kormány azért terjesztette ki a már eddig államosított ipari szektorokon túl az előttünk fekvő javaslatban körülírt nagyipari és nagyobb középipari vál" lalatokra, mert ezeknek a magángazdálkodás keretében való meghagyása az állami tervgazdálkodást, amelynek célja a dolgozók élet; sziínvoi alának azonnali és egyre fokozódó ütemben való növelése, veszélyeztetni látszott. Az államosítás a termelési intenció tekintetében a kívánatos helyzetet létrehozta. A termelés intenzitása és eredményessége azonban nemcsak a vezetők jó szándékán múlik, hanem nagymértékben hozzáértésükön is. A vezetők tekintetében az államosítás szükségszerűen nagy személy cserét hozott magával. A kormánynak abból a feltevésből, sőt abból a biztos tudomásból kellett kiindulniahogy a vezetőcseréhez szükséges megfelelő személyi garnitúra rendelkezésre^ áll vagy hamarosan megtalálható. A szakértelem nélküli jó intenció ugyanis ugyanolyan, esetleg nagyobb károkat okozhat, mint a közösségi intenciókat mag-áévá nem tevő szakértelem, feltéve, hogy ez az utóbbi kellő politikai ellenőrzés alatt áll. Ez kellett, hogy az államosítás mértlékének megszialhásánál a kormány szeme előtt lebegjen, és én teljes lojalitással feltételezem, hogy a kormány e kérdést megfontolta 11*
