Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
163 Az országgyűlés 6i. ülése 19Í8. ság, parasztság ós értelmiség kifejt, ne legyen hiábavaló. Ettől a tervtől függi valóban a mai sivár életkörülmények megjavítása, az alacsony éfcffesmvonalnak otly régóta várt emelései de ettől függ az is, hogy a forint szilárdi maradjon ós a magyar demokrácia szekere ne forduljon bele ismét az infláció mocsarábaMint é'lenzéki párt, nem vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy az államosítási törvényjavaslat elleni hangulatkeltéssel, vagy egyenesen, e törvényjavaslat elgáncsolásával veszélyeztessük a hároméves terv sikerét, a magyar nép élet színvonalának eme eset ésn forint stabilitását. Amikor a javaslatot elfogadjuk, akkor elsősorban az a szempont vezet (bennünket, hogy az ellenzéki oldalról is kifejezésre jut as. snk, mennyire legfőbb törekvése ma minid politikai, mind gazdasági életünknek a nép szociális helyzetének javítása és a forint értékállanidóságáak megőrzése. Azzal azonban, hogy a javaslatot elfogadjuk, nem mondunk le sem most, seim a jövőben a törvény végrehajtásának ellenőrzéséről és bírálatáró 1 . Szóltam már a szakszerűségi szempontok fontosságáról és megelégedessél említem itt meg, Rákosi Mátyáis mezőhegyesi beszédében, kijelentette, hogy nem kell a komimuntista párt tagjának lennie annak, aki Magyarországon állást tölt be- Mi általában azt szeretnénk, hogy a gazdasági élet fontos pozicióiban a szakszerűségi szempontok a páítszempointok fölébe kerüljenek- Nem azt, kívánjuk, hogy a gazdasági vagy a közigaizgatási életet dépoliitizálják, mert e követe'és ^ mögött a mulltban gyakran reakciós törekvések lapultak meg, de (igenis kívánjuk, hogy a gazdasági és közigazgatási élet kulcspozicióiban szakemiberek foglaljanak helyet és ne jóakaratú vagy elfogultan gőgös dilettánsok. A Szovjetunió gigantikus ötéves tervei azért értek el világra szóló sikert, mert az üzemekben, a gyárakban, a bányákban a szakembereket állították! az első hegyre, ösak így tudták teljesíteni Lenin végrendeletét: »A Szovjet Köztársaságnak át kell vennie minden áron minden értéket a tudományból és a technikából-« Ezt az a Lenin mondotta, aki leírta ezt a mondatot is: _ »Egyetlen technikus tíz komniuniistát ér-« Én természeteden nem akaróim ezt a valutát, ezt az árfolyamot bevezetni, (FeZkiáltások a kommunistavarton: Nem is lehet!) de jó lesz ezt megjegyezniMi az ellenzék oldaláról is szívesen elis^ merjük a kormányzatnak azt a törekvését, hogy a régebbi káros gyakorlattal szemben ujabban a szakszerűséget nemcsak elisanerák, hanem jutalmazzák is, amit a Kossuth-díjak és az élmunikások kitüntetése bizonyítanak. Viszont nyáltan kell beszélnünk, igen i\. Ház,, az államosítási rendeletnek egy káros tömeglélektani hatásáról, tudiniiH'ik arról, hogy a kisipar, a kiskereskedelem és a parasztság körében is nyugtalanság keletkezett, mert az az aggodalom él bennük, hogy aiz államosítás a mostani rendelettel nem fejeződött, be>. Bzt a nyugtalanságot nem lehat csak ráolvasással, bármilyen súlyos politikai kitielentésekkel eloszlatni, ehhez nem szavak, hanem tettek kellenek. Ezek a tettek azáltal következhetnek be, ha az edldig mostoha,elbánásban részesült kisipar és kiskereskedelem hóna alá nyui a kormány, ha súlyos adóterheiin enyhít, ha a hatóságok kevesebbet avatkoznak be a kisemberek, a kiskereskedők, a kisiparosofk, a kisévi április hó %%-án, ssetráán. 164 •\ gazdák életébe, ha engedik a vállaJfkioizási kedv és kezdeményező munka szabadságát érvényesülni- (Ugy van! Vgy van! az ellenzéken.) Nem állítja semiféle marxi tétel azt- hogy a szocializmus a kisemberek magántulajdonának kisajátítását vagy elvételét jelenti. Marx csak a kizsákmányoló kapitalisták kisajátításáról beszélt. A tőiké szerinte nem egy ház, egy darab föld, családi ékszer, gép, termelőeszköz, hEne'm ez a gép. a pénz, a termelőeszköz csak akkor válik tőkévé, ha más dolgozó ember kizsákmányolására használják fel, és ezáltal természetesen a tőkés a munkások bőrén szerez illetéktelen nyereséget). A tőke Marx szerint a megalvadt munkásvért jelenti, viszont a kisipar, a kiskereskedelem, a paraszt termelőeszközeihez^ és munkájához nem tapad semmiféle munkásvér. A kisemberek vagyonának! alapját nem a munkások munkájának kihasználása, hanem a saját munkájuk erőfeszítése', verítéke alkotja. Az ilyen munkához, az ilyen munkával szerzett Vagyonhoz nyúlni valóban lopást jelentene 1 , ez valóban a természeti jogba ütköznék, vagyis bűn lenne. I5e azt sem állítja a marxista, tan, hogy a nagy- és középipar államosítása, a nagybirtok felosztása mellett nincs helye a kereskedők, a kisiparosok, a, kisgazdák, a parasztok szabad gazdálkodásának. Ellenkezőleg, csak így keletkezik virágzó gazdasági életi és igazat adok Cséjkey Ernő előadó úrnak- aki délelőtt azt mondotta, hogy csak a kisemberek gazdasági felvirágoztatásával lehet újra megindítani az annyira szükséges egészséges tőkeképződést]. Ne nevezze tehát senki gúnyos érteleniben véve kispolgárnak azt a munkást, aki családi házra, gyümölcsösre vágyódik, aki bérmunkásból önálló kisiparos szeretne lenni- és ne ítélje el senki azt az 5—10 holdas újgazdát, aki még néhány hold földet szeretné vásárolni- Nem más kárán akarja ezt elérni, hanem a saját és családja megfeszített munkájával, takarókos életmódjával. Ezért az államosításnak ^ e kétségkívül észlelhető káros töniegpszichológiai utóhatását azzal lehet szerény véleményem szerint leginkább kiküszöbölni, ha a kormányzat erőteljes kisembervédlő politikába kezd és biztosítja tettekkel is a kisemberek gazdasági szabadságát. Vannak azután olyanok, akik a keresztény erkölcstanra való hivatkozással utasítják: el az államosítás gondolatát. Ezek között vannak jóhiszemű tévedésben lévők és szemforgató képmutatlók. A keresztény erkölcstan, mint mondotT tam, természeti jognak nevezi a magántulajdont, érre azonban Horváth Sándor, a Kossuthdíjas világhírű magyar dominikánus egyetemi tanár szerint rá van táblázva az Isten jelzálogavagyis ezzel a tulajdonnal nem lehet visszaélni más emberek rovására. A kerdsztény morál nem állapítja meg a magántulajdon értékhatárát, csak azt követeli, hogy mind a 'tulajdonosnak, mind a köznek boldogulását szolgálja. A kártalanítás kérdése ezért fontos. Senkit sem szabad ugyanistulajdonából annyira kiforgatni, hogy betevő falatja ne maradjon és családja fenntartásáról ne tudjon gondoskodni. Ezért a kártalanításnál ném is anyira az összegszerűség, mint inkább az erkölcsi szempontok fontosak, amelyek azt követelik, hogy a tegnapi tőkést sem szabad éhhalálra, ítélni, hanem munkát és megélhetést kell számára biztosítani, természetesen a minden magyar embert megillető keretek között.
