Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

147 As országgyűlés 64. ülése 1948. 860 koronát kerestek. Ugyanakkor a Rima nyolc év alatt 150% hasznot fizetett ki, &, részvények árfolyama pedig 200 koronáról 780 koron ária emelkedett1910-ben az ipari munkásságnak általában jelentős százaléka heti 10 koronánál kevesebb bért, — tegyük idézőjelbe, — »élvez5ett«. A tanoncok 65%-a ugyancsak 10 koronán álulá fizetést kiapott. 20%-a pedig seniilyen fizetést nem kapott, Ez nem elhanyagolható tétel, mert hiszen a foglalkoztatott munkaerőknek körüHbelül 15%-a volt tanonc. (BUCHINGER Manó dsad): Hány sajtópert klafptunk, mert ezeket megírtuk! i Az egyik oldalon tehát hatalmas vállalati jövedelmek állnak amelyek a szent magántulajdont (-szaporítják, hatalmas egyéni tőik és jövedelmek, amelyek megint csak a ma védett szent magántulajdont szaporítják, a másik oldalon pedig- a dolgozók tényleges kirablása. Ki felel ezeknek a következményeiért, ki fizet ezeknek kártérítést? A meg nem születettekért és a csecsemőkorban elhaltaikért ki felel? Ki felel azokért, akik nem élhették életüket, hanem 16—17 órás napi munkaidő mellett szenvedték végig odúkban, pincékben és betegségeket árasztó bűzös műhelyekben életüket? Ki fizet ezeknek kártérítést? (Ugy vmi! Ugy van! te kommunistapárton és a szociáldemokrata párton. — Egy hang a thomtmunistiapárton: Barankovicsékat ez nem érdekli! --Közbeszólás a parasztpártról: Most láthatják, kit védenek! Figyeljenek ide! — NAGY Károly (kp): Láthatják, hogy félre vannak vezetve! — Egy hang a kommunistapárton: A tőkéseket védelmezik! Ez az evangéliumi szocializmus! — Zaj. — 'Az elnök csenget.) Az 1896-tól 1906-ig- terjedő tíz esztendő alatt egymillió magyar dolgozó vándorolt ki az országból és vesztette el azt, amit hazának neveznek, veszítette el azt, amit otthonnak névéinek. Kiért? A szent magántulajdon védelméért. Foglalkoznom kell egészen röviden azzal a magatartással, amelyet a magyar tőke a fasizmus alatt tanúsított, azzal a magatartással, amelyet az, 1944 előtti időkben a szent magántulajdon sérthetetlensége jegyében, a magyar nép, a magyar dolgozók érdekének védelmében, MagyaronsKág gazdasági és politikai érdekeinek képviseletében tanúsított. Ha ehhez hozzátesszük, hogy egy szava sem volt akkor, amikor a német érdekeiket képviselő katonai parancsnok vagy megbízott beült oda és irányította, az embereket kegyetlen véres munkára, akkor megállapíthatjuk, hogy most nincs erkölcsi joga tiltakozni az ellen, hogy váratlanul, meglepetés szerűem a magyar demokrácia képviseletében odamegy "*aa iparügyi minisztérium megbízottja és felülvizsgálja a nép érdekében az ipar munkáját. ^ (Élénk helyeslés és taps a ' kömmumsta,párton, a szociáldemokratapárton és a parasz^várkm,. — Taps a kisgazdapárton — Egy hang a komnvunistafpártról: Csuda kellemetleneket mond!) Nézzük meg a felszabadulásutáni iparpolitika főbb fázisait. A magyar ipar háborús vesztesége, ugyancsak hivatalos becslések szerint, az 1943. decemberi átlagértékeket véve figyelembe, megközelíti az ötmilliárd pengőt. Ez az 1938. évi* átlagértéket figyelembevéve 2.5 milliárd pengő. Csak az üzemi berendezésben bekövetkezett károsodás — tehát nem az elrabolt készáruk, nem az elrabolt pénztári készpénzkészleteik, hanem az épületekben, a évi április hó 28-án, sz&rdán. * 148 gépi berendezésekben, a szabadalmakban, slfau bekövetkezett kár — dr Lengyel Géza becslése szerint kétmülliárd pengőt feltülmúL az 1938-as pengőértéket véve figyelembe. • A magyar gyáripar termelési kapacitása a háborús károk következtében különböző becslések szerint 30—47 százalékkal csőikként. A telepek 70 százaléka elveszítette termelési kapacitásának felét, 2 százaléka teljesen megsemmisült, és csak 8 százaléka volt olyan, amely háborús kárt semmiből kifolyólag nem szenvedett. Ma, három esztendő után, az üzemek elérték békebeli kapacitásuk 80 százalékát, sok esetben pedig 110 százalékát is. Felteiszem a kérdést: miiből és ki pótolta a háborúban szenvedett károkat? (Felkiáltások a kommunistapártról: A dolgozók! Nem a tőkések!) Kinek a munkája, egyéná munkája az* amely újból felépítette a magyar ipart, — g hogy cinnek ^ a felépítésinek mi a jelentőségeazt lehet érzékelni — ha csak mint abeiziolujt értékeit vesszük is és nem tekintjük a magyar gazdaságii élet fejlődése {szempontjaiból való jelentő sétgót? Kinek a miunlkájából épült:'feli? Kinek van joga e munka eredményéihez? Aki arra hivatkozik, hogy külföldi kölcsönből, az í nem. mond ágazat- Aki arra hivatkozik, hogy a tőkés egyéná áldozatkészségéiből az meginti nem mond igazat. De hogy tájékoztatást adjak arra vonatkoizóüag, hogy miből épült fel, közlöm a. következőket. A 8900/1945. M. E. számú kormányrendelet 312, most^ álílamosítáisira került üzemnek adott íparindjítás'i hitelt- 1946-tól kezdve jelentős mértékben részesültek a Magyar Nemzeti Bank útján kölcsönökben, amelyeknek jelentős részét éppúgy nem fizették vissza a mai napig, mint ahogy nem fizették vissza az, infláció alatt máig jó, vásárlóképes értékben folyósított kölcsönöket eeim. fBTJCHINGEE MANÓ (wad): Eléggé szemérmet] énül!) Mindezekhez járul fel nem beesülhető mértékiben aiz az áldozat, amelyet az infláció alatt és után a magyar munkásság véres verejtékű munkájának kifejtésével és erejének teljes megfeszítésével hozott. Ezek voltaik azok a tényezők, ame'yek a majdnem 50%-ban lerombolt magyar ipart ismét életképessé tették. És kinek van joga ahhoz az iparhoz* amelyet az'i eílmull'' félszázad alatt a magyar munkás kizsákmányolása. nnegVíinzása és tönkretétele tett életképessé, fejlesztett ki, s amelyet az, elmúlt három esztendőben valóban rohaimmunkával. emberté'etti erőfeszítéssel a dolgozó nép egysége tett éppé, használhatóvá,, életképessé f Ehhez az anvagi eszközöket, az erkölcsi erőt és a fiziikai erőkifejtést a magyar állam közössége adta! (Élénk helyeslés és taps a kormánypártokon. — Egy hang a kommunisth^ártrói a néppárt felé: Ezt majd! mondják meg Barankoviesnak!) Különben mindazt a következtetést amelyet levontam, nemcsak én vontam le. A magyar polgári közgazdasági életnek egyik kiváló elméleti vezetője állani tolta m&s; 1945-ben: az egész magyar közgazdaság jövője múlik azon, hogy a munkahelyen megmaradt .gépek és műnk eszközök el ne rozsdásodj amak, ne romoljanak- hanem a termelés érdekében dolgozzanak. Helyesen álllapítjateneg, hogy ez ne/mcsak a tőkéts érdeke és nemcsak a munkás érdeke; és az egész ország léte, megmaradása és jövője, mindnváiurak léte és jövője fügig attól, hogy az ipar újjáéledése bekövetkezzék- Hogy azonban ez bekövetkezzék, ehhez keFett az egész ország erőfeszítése, áldozatkészsége; kell, te-