Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

149 Az országgyűlés 64. ülése 1948. hát, hogy az így kialakult, megvalósult értékek tényleg az egész ország tulajdonába is menjenek át. (Egy hang a kommunisfapártról: De Barankovios ezen kívül állt!. Öt ez nem érdekli! — Közbeszólás a parasztpártról: Nem. * sokköze volt hozzá!) Dr. György Ernő, a TÉBE veit, vezetője (BUCHINGER 'Manó (szd): Jó cég!) wiegíálilapít{ja, hogy az ipar forgótőke állománya volt elsősorban az, ami a legsúlyosabb háborús károkat szenvedte. 1945-ben bevallja tehát, hogy az ipar tulajdonosai nem képesek arra, hogy forgótőkével eüinidítsák az ipar mlűködését és ezzel gyáriparainkat ismét életképeséé, fejlődőképessé tegyék. Kii pótoHa a hiányzó forgótőkét, ki tette lehetővé, hogy a magyar ipar működjeik és ezzel a:z éleit vérkeringését ismét megindítsák? Megint csak az állam! És ha van joga valakinek ezekhez az üzemeikhez, akkor megint csaik az államnak van joga. (Élénk helyeslés és taps a kormányvártokon- — Közbeszólás a szociáldemokrataiyártról: Barankovics ezt nem tudja? — BUCHINGER Manó (szd): Dehogynem! Csak úgy teszi'— Zaj-) Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy erkölcsi észrevétellel is foglalkozni. Nem azzaJl az erkölcsi ellenvetéssel, hogy vájjon van-e joga a kirabolt munkásságnak erkölcsi és anyagi jóvátételre, hanem azcial fiz erkölcsi problémával, hogy va,n-e joga az igen tisztiéit ellenzék" nek a kereszténység köpenyege mögé bújva kritizálni azt az államosítási folyamatot, amelyet a magyar demokrácia valósít meg, (KERESZTES Sándor (dn): Ezt nem tette! Nem a kereszténység köpönyegében!) Majd válaszolok rá. — Tekintettel arra, hogy a Demokrata Néppárt az egyház politikai képviselőjének tünteti fel magát, (KERESZTES Sándor (dn): Ez sem igaz!) ebben a vonatkozásban szerepel ós ebben a vonatkozásban kritizálja, ellenzi és nem szavazza meg azokat az államosítási javaslfito" kat, amelyeket az eddigiek során idehozttunk a parlament elé, méltóztassék megengedni, hogy ebből ezt a következtetést vonjam le. (Zaj a néppárton. — RÓNASZÉKI Lajos (dn): Meig^ szavaztuk a két első államosítást! — Egy hang a parasztpártról: Akinek nem köpönyege, ne vegye magára!) A tények* és kijelentések közötti összhang jobban meggyőzne, mint a puszta ki jelentések. Ezekután legyen szabad folytatnom azt, amit mondani szerettem volna. A magántulajdon keletkezése körül előbb említettek bizonyos kitételei képet kelltenek bennünk: hogy mennyi abban a jogos és tisztességes ós mennyi verejték és szenvedés tapad hozzá. Ha valakinek nincs joga támadni az államosításnak általunk végrehajtott folyamatát, (akkor az az egyházi. Ha valakinek nincs joigía azt kifogásolni, az az egyház. És ha valakinek nines erkölcsi alapja azt mondani, hogy ess nem erkölcsös, akkor ez meginti az egyház; mert hia nem erkölcsös az üzemeltnek, a válllalktoktnak állami: tulajdonba való vétele, még keVésbbé volt erkölcsös az, hogy Konstantin meghamisított donációs levele útján a javak hatalmas mennyisége került ugyancsak az egyháa birtokába. (Tetszés és taps a szociáldemokrata* és a kommunista párton. — REISINGER Ferenc (szd): Ilyesmiről még nem is hallottak: odaát! — Egy hamq a néppártról: Nem értjük «z összefüggést! — BUCHINGER Manó (szd): Mondja meg a gazdájának! Nagyon érdekes dolog! — Az elnök csenget.) évi április hó 28-án, széf dán. 150 Nem ezeket tartom azonban döntő érveknek^ nem a múlt boncolását és azon keresztül a tényeknek valló megvilágítását, mert hiszen nem Konstantin donációs levele tette lehetővé a vagyon megszerzésiéit az egyház számára, hanem a® a történelmi szükségszerűség, amely az egyházra hárította a tanításnak, a gyógyításnak, a,kultúra terjesztésének feladatát Ez volt az aiz erő, amely jogot atfott hozzá- (Egy hang a néppártról:^ Stimmel!) És ha mi ma jogosnak tartjuk 'az államosítást, nemcsak a múltban tapasztalt tények ós körülmények ismeretében tartjuk jogosnak, hanem azért is, mert. ez szolgál ja_ ma az emJbéri társadalom, megmaradását és fejlődését. Mi nem azért államojsítunk, meirt az állami tulaj dómba, veendő javak valójában a dolgozók verejtékéiből, munkájából keletkeztek, nem azért, mert igazságot akarunk szolgáltatni, hanem? azért, meirt csak ezem az úton lehet leküzdeni azt a fenyegető válságot, amelynek borzalmaival éropeu elégszer, legutoljára, az 1939—45. évi világháborúiban ismerkedtünk meg. Nem akarunk ujaJblb gazdasági válságot ós eninek eredmény ekéopen újabb háborút- (Élénk helyeslés és favs.) A társadalom 'feijlődéjsének csak egy feltétele vam a szocializmus felé: az államosítás. Mi az igazságos jövedelemelosztást akarjuk és emmek útja és módria az. hogv a termelési eszközöket a közösség ellenőrzi és tartja birtokában. A rendszer, amely a tőkés vállalatokat létrehozta, amely a tőkés monopóliumokát létesítette, túlélte magát, nem szolgálja az élet törvényeit, nem szolgálja a fejlődés törvényeit. Igaz az a megállapítás is, hogy a tőkés monopólium bilincsévé válik annak a termelési módnak, amelylyel együtt él s amely alatt felvirágzott. Elérkeztünk ahiboz az időnoutíbnz- air>írí!yhen azoknak a keveseknek a tulajdonát kell kisajátítani, akik eddig milliókat ós százmilliókat sajátítottak ki P

C: ousrtítoltak e\.(TJgy vanfUgy van! — Tapsa k ormány párták on-} A tervgazdálkodás sikere érdekében is kívánjuk az államosítást. Fel szokták hozni ellenvetésként, hogy a tervgazdálkodás végrehajtá" sához elég az az állami apparátus és erő, amely lyel ma a demokrácia rendelkezik. Lehet, én is úgy becsülöm, hogy elég, (REISINGER Ferenc (szd): Egy kicsi pluszt még lehe't csinálni!) a gazdasági életből merített tapasztalat azonban azt mondja, hogy ahol a tervgazdálkodás nem halad szorosan együtt az államosítással, — amint ez történt az amerikai New-Deal alatt, amint történt a háború, idején Belgiumbau és történik most Franciaországban! a Monnet-terv keretében — ott az államosítási folyamat előbb vagy utóbb általában kudarcot vall. Mi nem azt akarjuk, hogy a magyar gazdasági élet — mondjuk — fertőző gócai miatt a magyar kormányzatnak fölös gondjai, fölös problémái legyenek, hanem meg akarjuk előzni azt, hogy ezek a fertőző gócok, ezefe a kártékony ténye" zők a magyar demokrácia építő munkáját akárcsak pillanatokra is akadályozzák cinizmusukkal vagy szándékos kártevésükkel. Befejezésül a kővetkezőket kell elmondanom Nem tugadihá'ó, hegy az államosítási folyamat ilyen sikerének döntő ténye'zője volt a két munkáspárt egyesülése, döntő tényezője volt az a körülmény, hogy a politikai életben és az üzemekben is megszűnt a versengés az »egy osztály, egy eél« képviselői között és ezek munkájukat, ország- és társadal omópííő mun10*