Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

145 Az országgyűlés 6i. ülése 1948. évi április hó 28-án, szerdán. 146 körre áttérnem, hiszen a magyar ipar kérdése van ma itt napirendem. Nézzük meg", hogyan keletkezett, mennyi kétkezi, mennyi saját munika fekszik abban a tőkében, amelyről ma beszélünk és amelyet ma egyesek ezen a címen védenek. Csupa tapintatíbói, mondjuk a parlament iránti tiszteletből nem foglalkozom azzal, hogyan keletkezett a Euggerék, Sináék, Eotschildok, Scbossbergerek, PaUaL viciniek, Mailáthok, Deutschoki, Zichyek, 8zéeihenviek. Weisséik, Dreherék és Haggemmacherék itt Magyarországon* szerzett vagyona, mennyi abban a kétkezi munkájuk és mennyi azi, ami a tíötrvénnyel való összeütközést, embereknek, tömegeknek a megsemmisítését előzte meg. (BUCHINGER Matnó (szd): Egész nemzedékeket pusztítottak el!) Egészen ridegen, csak számszerűen vizsgálva a dolgokia' , szenötnék ezzel a,z (egész komplexummal foglalkozni, Magyarországon 1842-ben 453 gyáripari jellegű üzem működött 20-^30—40 vagy ennél több munkaerőt foglalkoztatva üzemenként. Ezek közül az üzemek közül, amelyek 1842-ben még működtek. 1900ban 215 már megszűnt. Most, amikor megrendeztük 1848 centenáriumát és felhívtuk azokat az üzemeket, amelyek száz esztendővel ezelőtt is működtek, alig néhány jelentkezett Ebből megállapítható, hogy a működő körülbelül négyezer üzem közül mindössze néhány az, amelynek alapítása a múlt százaidból ered. A legtöbb üzem, a ma működő üzemeknek legjelentősebb része e század terméke. Hozzá kell azonban még valamit tennem. Az 1891-től 1906-ig alapított vállalatok a ma.g-yar kormánytól 21 millió aranykorona segélyt kaptak, hogy iparvállalataikat felépítsék. Minden új munkahelyhez a kormány, tehát a nép 956 korona segéllyel járult hozzá. Az 1921—24 közötti inflációs időben, amikor megint nem verejtékes és megtakarított: tőkék befektetésével, hanem a dolgozó tömegek ingyen való dolgoztatásával lehetett építene vállalatokat gründolni, 752 új gyárüzem létesült Magyarországon. 1920 ós 1923 között a textilipar gépi berendezése 100—500 százalékkal növekedett, megint csak az inflációs bérnemfizetés eredményeképpen. De nézzünk vissza ipari fejlődlésünk tulajdonképpeni gyölkeróig. Feltételezzük, hogy egyes tőkések valamilyen megtakarítás eredményeként, valamilyen tisztes megtakarítás eredményeként valóban saját munkájuk termékét fektették be vállalkozásaikba. Nézzük meg, mit adott nekilk ez a, vállalkozás a befektetett tőke erediményeként mi az, amit nem kaptak volna vissza, (li.30) 1910-ben a magyar királyi kereskedelemügyi kormányzat által kimunkált, feltételezhetően megbízható adatok alapján a Kőszénbánya^ és Téglagyár Társulat 150 százalék hasznot vágott zsebre. A Kőbányai Téglagyár szerényebb volt. csak 61 százalékot vágott zsebre. Az előbb említett Kőszénbánya és Téglagyár Társulat 1901 és 1910 között, tehát tíz esztendő alatt. 1040 százalék osztalékot fizetett ki, szóval tízszeresein fizette vissza a befektetett tőkét, nem beszélve arról, hogy bizonyos értékszaporulat iq vállalatban magában is keletkezett. (BUCHINGER Manó íszd): Ugyanakkor kollektív szerződésről beszélni sem volt szabad, mert jött a csendőr, meg a rendőr!) A Részvénysör 1910^-ben 56 .százalék hasznot számolt el, a Dreher és Hag-genmaeber-famíliia pedig 1,123.838 korona hasznot zsebelt be. A mezőgazdaság szempontjából oly rendkívül ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IV. fontos Hungária Vegyészeti Üzem évi 20 százalékos osztalékot fizetett. Ez az előbbi számokhoz képest még elviselhető lenne, ha nem tudnánk, hogy a közös bankérdekeltséghez tartozó Felső-magyarországi Bánya- és Kohóművek Rt-ot, amely a Hungária Vegyészeti Üzem számára szükséges alapanyagokat szállította, 1890-ben alapították és 1913-ra visszafizette a befizetett alaptőkét, azonkívül még 157 • százalék osztalékot is fizetett és a részvényesek tulajdonában megmaradt részvény 200 koronás névértéke helyett a tőzsdén 840' koronás árfolyamot ért el. így tehát 600 százalék haszuot vágtak zsebre 13 esztendő alatt ugyanakkor, amikor, a gazda nem tudta megvásárolni a műtrágyát, nem tudta kialakítani a minőségi termelés előfeltételeit, nem tudta olcsóbbá tenni a mezőgazdasági termékeket a városban dolgozók számár a és nem tudta jobban megfizetni a földjén dolgozó nincsteleneket. Ugyanakkor a tőkének módjában volt 600 százalék hasznot zsebrevágni. A Nagycenki Cukorgyár ugyanebben r az esztendőben 60 százalék hasznot számolt el és a 42 millió korona alaptőkével dolgozó magyarországi cukorgyárak körülbelül 100 százaiékos haszonnal végezték munkájukat. Varga István kimutatása szerint 1923-ban egy munkás 3382, 1930-ban pedig majdnem 4000 pengő értéktöbbletet termelt a textiliparban. Nézzük meg, hogyan keletkeztek ezek a hasznok, kinek a bőréből, kinek a véréből, kinek az életéből sajtolták ki ezeket? 1873-ban. ugyancsak a hivatalos; m. kir* statisztikai adatok szerint a mapszámbér 30 krajcár volt Az 1872. évi ipartörvény szerint a munkaidő napi 16 óra volt. 1888-bana férfinlaípszám 40 krajcár, a női napszám pedig 20 krajcár volt. A gyermekek heti bére 1 forint volt. Még 1884-ben neím volt intézkedés a vasárnapi munkaszünetríe voniaitkozó|am, legfeljebb azt engedték meg, hogy a dolgozók isten tiszteletre elmehessenek. 1888-ban a gyermekeik munkaideje átlagosan 12-5—13.5 óra. A nyolcórás munkiaidőt ekkor még mindössze csak négy üzemben ismerik ebben az országban; a téglagyárakban, amelyeknek hasznát az előbb ismertettem, napi 13 órát dolgozik ia> munkások 50%ia. s 13 óránál is többet dolgozik a munkások 35%-a. Ezzeíl szemben heti 10 korona alatt van a munkások 35%-ának a jövedelme és 20 koronát csak 33% jövedelme éri el. A foglalkoztatottlak 44%-n, teíhát minden negyedik, 17 éven aluli és a foglalkoztatott nlők száma 6000 felett van. Ebben az időben, amikor keletkeznek a ma védett szent magántulajdonok, kilenc óránál kevesebbet a magyar iparban mindössze a foglaHkoíztatottak fél százalékai dolgozik. 11—12 órát, sőt 17 órát is dolgozik a foglalkoztatottak 60%-a, a nők is; \m éjjel dolgozók pedig -12 órát doíilgoznak naponta a szent magán tulajdon forrása érdekében. 1910-ben 1 millió foglalkoztatott magyar munkás évenkint átlagban 725 koronát kerefetett, de volt közöttük olyan, aki csak 300-at. A maximum a munkásaik szániára 2250 korona volt. 750000 ember 1000 koronániái kevesebbet keresett évente. Ugyanekkor . Lánczy Leó bevallott évi jövedelme 428.588 korona volt, be nem vallott jövedelme végösszege azonban 1-5 millió ifcorcüját tett- ki- A Rima igazgatói állásában lévők évente 100.000 koronát kerestek. a Rima vaskohászati munkásai viszont csnk 10