Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-61

7 Az országgyűlés 61. ülése 19AS. eiámk teitteit és vívmányait illesztjük bele a I magyar haladás történelmi folytonosságába­Viamnak ma is, t. Országgyűlés, akik belső idegenkedéssel hódolnak 48 emlékének. Vagy túlsóknak vagy túlke vésnek tártjaik aizt a hala­dásit, (amelyet 48 hozeítt. Azokkal, akiknek túl­sok volt, nem érdemes vitatkozni. A Bziáz év előtti _ nagyúri hazaárulóknak, Jellasich és Winidischgrátz magyar sereghajtóinak utódai ezek, akik azért nem szeretik 48-at, mert helye­sen érzik, hogy a száz év előtti magyar forrai­dalommal kezdődött meg az, ami száz év múl­tán a magyar demokráciával befejeaődik­De vájjon tú'kevés-e az, amit 1848 Jhmottl Igaz, iatz akkori jobbágyiéi szabadítás kevés volt a panasztság követeléseihez képest; igaz, a nép nem vált — mint ahogy Petőfi kívánta és akasria — uralkodóvá a politikáiban, de ok-e mrnic'iez ama* hogy ne lássuk a száz év előtti események korszakos jelentőségét'? 1848 kezdet volt, nem befejezés, die kezdetnek hataJimas; nem lépés, hanem ugríás volt előre a magyar történelemben és aki lebecsüli , a ma­gyar nemzet hatallmiais teljesítményét, amellyel a százados elmaradás után az európai haladás­hoz igyekezett felzárkózni, az voltaképpen ma hitetlen »a< magyar nép felemelkedési képessége iránt, és ezt a mai hitetlenségét vetíti vissza a múltba. A száz é r előtti Magyarország polgároso­dás, műveltség, gazdasági fejlődés dolgában több mint egy évszázaddal elmaradt Európa gazdag, nyugati országaitól, de ki állíthatja, hogy a történelmi haladás élén mindig csak a gazdag és fejlett népek menetelhetnek? 1848-ban a szegény, elmairadt Magyarország mutatott példát a gazdag polgári Európának a férfias helytállás, a forradalmi bátorság, a kockázatvállalás nemzeti erényeiből. T. Országgyűlés! Száz évvel; ezelőtt törté­nelmünkben elsőizben forrt össze a nemzeti függetlenség és w nép felszabadítás ügye, ós ha akkor nem is tudtuk teljjesemi megvalósítani a nép ós a nemzet egységét, egy évszázad szá­mára tűztük ki a. feladatot. Történelmünkben első íziben váltak a dolgozó néptömegek a tár­sadalmi ós nemzeti harcok mozgató erőivé, és nyomták rá bélyegüket az ország politikai ve­zetésére. Győzni akkor még nem tudtak, de ki­tűzték a célt egy évszázadra az Áchim Andrá­soknak és Bajcsy-Zsilinszky Endréknek, ál Károlyi Mihály oknak és Sehönheriz Zoltá­noknak. Elsőízbein tudtunk száz évvel ezelőtt méltó­képpen felelni az európai demokratikus badságmozgalmak hívő szavánál A francia for­radalomra még az a némaság és dermedtség volt a válasz, amely Martinovits ós Hajnóczy fejének lehullását fogadta. 1848-ban felszaba­dultan és harsányan álltunk be az euriópai hiar ladiás csatasorába, és harcoltunk még iáikkor is, amikor 1848 szeptemberére kihányt körülöt­tünk a forradalomi lámpafénye és Európai csen­des lett újra, Kis népek voltunk, de nagy niennr sset, mert harcolni mertünk nemcsak a magunk igazáért hanem az emberi haladás sízent ügyéért is. T. Országgyűlés! Nemcsak a nagy kort, a harcoló népet, a forradalmi nemzetet ünnepel­jük, hanem a férfiakat is. akik a kor szavát megértették. Történelmi alkalmakat el is lehet szalaszitaini. Hogy 48-at nem szalasztottuk el, az nemcsak a magamagát kináló alkjaimon mú­lott, hanem a férfiakon is. akik cselekedni mer­tek. Nemcsak a forradalmi harcosokat és veze­évi március 15-én, hétfőn. 8 tőket üjnnpeljük ma, hanem a nevelőket és éb­resztőket is. Tudjuk, hogy 48 túlment a reform­korszak csigalassúsága fontolva haladásán­Tudjuk, hogy 48 márciusániaik és szeptemberé­nek forradalmárai félretolták a maliból a ha­Ibozókat ós megalkuvókat. Mégis meghajtjuk fejünket egy Eötvös József, egy Klauzál Gá­bor, egy Nyáry Pál, egy Beizeródj és Beöthy emléke előtt, tudva, hogy a magyar haladás történetében a maguk módján ők is előrevit­ték a fáklyát egy hosszú útszakaszon. (10.30) Ma látjuk és tudljuks hogy Kossuth Lajos­nak volt igaza Széchenyi Istvánná 1 ! szennhen, tudjuk, hogy Petőfinek volt igaza VöríöV marty {Mühálylyal szemben; de ma mégsem tépjük le a babért a magyar költészetnek és eszel a magyar haladásnak egyik legnagypbb embere homlokáról és azt is tudjuk, hogy Széchenyi Istvánnak ott van a helye népünk szivében a magyar haladás úttörőinek vége­láthatatlan sorában. (Általános élénk taps.) És nemcsak a iegnagyóbbakat ünnepeljük, hanem segítőket is; akik minden gyengeségük­kel egyetemben nagyok voltak helytállásban és hazaszeretetben: Szemere Bertalant és Csá­nyii Lászlót* Vasvári Pált és és Irinyi Józse­fet, Perczeit és Damjaniieholt, Klapkát ég Nagy Sándort', mindazoikat, akiknek neve bele van írva a magyar történelembe és azokat, akik­nek nevét nem jegyezték fal: a niép fiait, pa­rasztokait, iparosokat, polgárokat, értelmisé­gieket, ©kiknek szerény munkája tartja fenn az országot beikében és névtelen halála a ve­szély óráiban. Ünnepeljük honvédek és nem­zetőrök százezreit. akiik, 1848-ban elmenitiek küz­deni 'és meghalna a hazáért. Akkor is a népet ünnepeljük, ha a legna­gyobbak előli hajtunk fejet, .aklifc meg tudták fogalmazni népünk ösztönös vágyait, prog­ramtmá tudták formálni százezrek törekvését, íerővé tudták isizervezni milliók akaratát. Kois­suthról, Petőfiről. Táncsicsról besBélek. Tu­dóim, nem a kéz; a kézben haladtak és útjaik sokszor keresztezték egymást, de ha eszméik­hez hozzávesszük művük tanulságait is, akkor örökségük mlégis közös és egységes nemzeti örökség. Kossuth Lajos azt hagyta reánk, hogy a nemzeti függetlenség" védelmében fel kell tudnunk áldozni minden csepp vérünlket. Tőle tanultuk: ha van kérdés, amiben nincs alku. akkor a nemzeti függetlenség kérdése az. (Ugy van! Ugy v®w! — Hosszantartó lelkes taps.) Tőle tudjuki- hogy a veszély pillanatá­ban, a masrv sorsfordulókon nem az eresz .alá kell húzódni, hanem szembe kled! nézni a vi­harral (Ugy v®n! Ugy vem! — Taps*) és ő ta­nítóit* rá> hogy a. haza védelmében a nemzet egységére van szükség. T. Országgyűlés! Kossuth programmjának helyességét száz év keserves 1 tapasztalatai, megpróbáltatásai árán tanultuk meg. Ha el­fordultunk tőle a multbam vesztünkre tettük:. 1867 1914-Jbe. 1919 pedig 1941-íbe torkolott. Két nagy nemzetig katasztrófán okulva tértünk vissza hotszá és útjáról nteim térünlk le soha többé! (Élénk íaps a kormánypártokon. Taps az ellenzéken.) Elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Kojsr sut(h Lajos örökségét: Magyarország független ország és az is marad. (Nagy taps a Ház min­den' oldaláni) Petőfi Sándor azt hagyta ránk, hogy a nemzeti egységet nem a letűnő társadalmi és

Next

/
Thumbnails
Contents