Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-61
7 Az országgyűlés 61. ülése 19AS. eiámk teitteit és vívmányait illesztjük bele a I magyar haladás történelmi folytonosságábaViamnak ma is, t. Országgyűlés, akik belső idegenkedéssel hódolnak 48 emlékének. Vagy túlsóknak vagy túlke vésnek tártjaik aizt a haladásit, (amelyet 48 hozeítt. Azokkal, akiknek túlsok volt, nem érdemes vitatkozni. A Bziáz év előtti _ nagyúri hazaárulóknak, Jellasich és Winidischgrátz magyar sereghajtóinak utódai ezek, akik azért nem szeretik 48-at, mert helyesen érzik, hogy a száz év előtti magyar forraidalommal kezdődött meg az, ami száz év múltán a magyar demokráciával befejeaődikDe vájjon tú'kevés-e az, amit 1848 Jhmottl Igaz, iatz akkori jobbágyiéi szabadítás kevés volt a panasztság követeléseihez képest; igaz, a nép nem vált — mint ahogy Petőfi kívánta és akasria — uralkodóvá a politikáiban, de ok-e mrnic'iez ama* hogy ne lássuk a száz év előtti események korszakos jelentőségét'? 1848 kezdet volt, nem befejezés, die kezdetnek hataJimas; nem lépés, hanem ugríás volt előre a magyar történelemben és aki lebecsüli , a magyar nemzet hatallmiais teljesítményét, amellyel a százados elmaradás után az európai haladáshoz igyekezett felzárkózni, az voltaképpen ma hitetlen »a< magyar nép felemelkedési képessége iránt, és ezt a mai hitetlenségét vetíti vissza a múltba. A száz é r előtti Magyarország polgárosodás, műveltség, gazdasági fejlődés dolgában több mint egy évszázaddal elmaradt Európa gazdag, nyugati országaitól, de ki állíthatja, hogy a történelmi haladás élén mindig csak a gazdag és fejlett népek menetelhetnek? 1848-ban a szegény, elmairadt Magyarország mutatott példát a gazdag polgári Európának a férfias helytállás, a forradalmi bátorság, a kockázatvállalás nemzeti erényeiből. T. Országgyűlés! Száz évvel; ezelőtt történelmünkben elsőizben forrt össze a nemzeti függetlenség és w nép felszabadítás ügye, ós ha akkor nem is tudtuk teljjesemi megvalósítani a nép ós a nemzet egységét, egy évszázad számára tűztük ki a. feladatot. Történelmünkben első íziben váltak a dolgozó néptömegek a társadalmi ós nemzeti harcok mozgató erőivé, és nyomták rá bélyegüket az ország politikai vezetésére. Győzni akkor még nem tudtak, de kitűzték a célt egy évszázadra az Áchim Andrásoknak és Bajcsy-Zsilinszky Endréknek, ál Károlyi Mihály oknak és Sehönheriz Zoltánoknak. Elsőízbein tudtunk száz évvel ezelőtt méltóképpen felelni az európai demokratikus badságmozgalmak hívő szavánál A francia forradalomra még az a némaság és dermedtség volt a válasz, amely Martinovits ós Hajnóczy fejének lehullását fogadta. 1848-ban felszabadultan és harsányan álltunk be az euriópai hiar ladiás csatasorába, és harcoltunk még iáikkor is, amikor 1848 szeptemberére kihányt körülöttünk a forradalomi lámpafénye és Európai csendes lett újra, Kis népek voltunk, de nagy niennr sset, mert harcolni mertünk nemcsak a magunk igazáért hanem az emberi haladás sízent ügyéért is. T. Országgyűlés! Nemcsak a nagy kort, a harcoló népet, a forradalmi nemzetet ünnepeljük, hanem a férfiakat is. akik a kor szavát megértették. Történelmi alkalmakat el is lehet szalaszitaini. Hogy 48-at nem szalasztottuk el, az nemcsak a magamagát kináló alkjaimon múlott, hanem a férfiakon is. akik cselekedni mertek. Nemcsak a forradalmi harcosokat és vezeévi március 15-én, hétfőn. 8 tőket üjnnpeljük ma, hanem a nevelőket és ébresztőket is. Tudjuk, hogy 48 túlment a reformkorszak csigalassúsága fontolva haladásánTudjuk, hogy 48 márciusániaik és szeptemberének forradalmárai félretolták a maliból a haIbozókat ós megalkuvókat. Mégis meghajtjuk fejünket egy Eötvös József, egy Klauzál Gábor, egy Nyáry Pál, egy Beizeródj és Beöthy emléke előtt, tudva, hogy a magyar haladás történetében a maguk módján ők is előrevitték a fáklyát egy hosszú útszakaszon. (10.30) Ma látjuk és tudljuks hogy Kossuth Lajosnak volt igaza Széchenyi Istvánná 1 ! szennhen, tudjuk, hogy Petőfinek volt igaza VöríöV marty {Mühálylyal szemben; de ma mégsem tépjük le a babért a magyar költészetnek és eszel a magyar haladásnak egyik legnagypbb embere homlokáról és azt is tudjuk, hogy Széchenyi Istvánnak ott van a helye népünk szivében a magyar haladás úttörőinek végeláthatatlan sorában. (Általános élénk taps.) És nemcsak a iegnagyóbbakat ünnepeljük, hanem segítőket is; akik minden gyengeségükkel egyetemben nagyok voltak helytállásban és hazaszeretetben: Szemere Bertalant és Csányii Lászlót* Vasvári Pált és és Irinyi Józsefet, Perczeit és Damjaniieholt, Klapkát ég Nagy Sándort', mindazoikat, akiknek neve bele van írva a magyar történelembe és azokat, akiknek nevét nem jegyezték fal: a niép fiait, parasztokait, iparosokat, polgárokat, értelmiségieket, ©kiknek szerény munkája tartja fenn az országot beikében és névtelen halála a veszély óráiban. Ünnepeljük honvédek és nemzetőrök százezreit. akiik, 1848-ban elmenitiek küzdeni 'és meghalna a hazáért. Akkor is a népet ünnepeljük, ha a legnagyobbak előli hajtunk fejet, .aklifc meg tudták fogalmazni népünk ösztönös vágyait, programtmá tudták formálni százezrek törekvését, íerővé tudták isizervezni milliók akaratát. Koissuthról, Petőfiről. Táncsicsról besBélek. Tudóim, nem a kéz; a kézben haladtak és útjaik sokszor keresztezték egymást, de ha eszméikhez hozzávesszük művük tanulságait is, akkor örökségük mlégis közös és egységes nemzeti örökség. Kossuth Lajos azt hagyta reánk, hogy a nemzeti függetlenség" védelmében fel kell tudnunk áldozni minden csepp vérünlket. Tőle tanultuk: ha van kérdés, amiben nincs alku. akkor a nemzeti függetlenség kérdése az. (Ugy van! Ugy v®w! — Hosszantartó lelkes taps.) Tőle tudjuki- hogy a veszély pillanatában, a masrv sorsfordulókon nem az eresz .alá kell húzódni, hanem szembe kled! nézni a viharral (Ugy v®n! Ugy vem! — Taps*) és ő tanítóit* rá> hogy a. haza védelmében a nemzet egységére van szükség. T. Országgyűlés! Kossuth programmjának helyességét száz év keserves 1 tapasztalatai, megpróbáltatásai árán tanultuk meg. Ha elfordultunk tőle a multbam vesztünkre tettük:. 1867 1914-Jbe. 1919 pedig 1941-íbe torkolott. Két nagy nemzetig katasztrófán okulva tértünk vissza hotszá és útjáról nteim térünlk le soha többé! (Élénk íaps a kormánypártokon. Taps az ellenzéken.) Elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Kojsr sut(h Lajos örökségét: Magyarország független ország és az is marad. (Nagy taps a Ház minden' oldaláni) Petőfi Sándor azt hagyta ránk, hogy a nemzeti egységet nem a letűnő társadalmi és
