Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-61
9 Az országgyűlés 61. ülése 19í< politikai rendszer kiváltságos osztályaival nemi ' ingadozókkal ás megalkuvókkal kell megteremteni, hanem nélkülük és ellenük. (Nagy taps.) Ö tanított rá, hogy demokratikus átalakulást nem félig, hanem egészen kell megcsinálni, gyökeréből kiitópve a feudális gazt ,a magyar ugarból, hogy újra gazdag termőföld legyen! Petőfi tanított rá, hogy a népnek uralkodnia kell nemcsak a költészetben, hanem a politikában ás. Elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Petőfi örökségét: Magyarország 'köztársaság ós az is marad! (Ügy van! ügy van! Hosszantartó nagy taps a Ráz mindem oldalán.) Hároméves (küzdelme sorám ez az ország a nép országa, lett és az is ma)rad! (ügy van! Általános lelkes taps.) Táncsics Mihály azt hagyta ránk, hogy új tagosztáliy ke ! 'l a parasztság felszabadításaihoz,, arra tanított, hogy szabad parasztság nélkül nincs nemzeti fejlődés. De ránkhagytjai azt is, hogy a parasztság és munkásság baráti szövetsége^ 1 nélkül nincs felemelkedés se a, paraszt, se a munkás, se a nemzet számára, (Nagy ^aps.) Elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia vtál'ladita és valóiiajvá'totta Táncsics Mihály örökségét. 'Az új tagosztály megtörtént: a föld a parasztsága lettes az is m'arad! (Rószszantartó nagy taps a Ház minden oldalán.) A munkáság és parasztság szövetsége hánoimesziteuc'iüs harcokban szilárddá fcováeso'ódott T. Országgyűlés! Tudjuk azonban jól azt ás, hogy a múlt nem minlta, amit utánozná, hainem példái amiből okulni kell. Minden kor a maga módján oldja meg a múltból reámaradit feladatokat és nem térhet ki új feladatok vállalása és megoldása elől. Mi megoldottuk a reánkmaradt régi feladaltokat és vállaltuk az újakat, nem másoltuk, hanem betelj esiteittiük 1848-at. Vájjon megsértettük-e Petőfi szellemét, aki a kunyhók és a„ paloták, a szegények,ós gazda r gofc ellentétének megszüntetéséről álmodott 1 ? Vájjon megsértettük-e Táncsics szellemét, aki rajongó magyar hazafi létére vörös republikánusnak vallotta magát 1 Megsértettük-e azzal, hogy a feudális bilincsek összetörése mellett határt szabtunk a kapitalista zsarnokságnak •is ós a nagytőke bilincseit is letörjük a dolgozó nép kezéről 1 (Általános taps.) Vájjon hűtele-nek vagyunk-e Kossuth nagy gondiolatához az érdek egyesítésről, ha mi nem az urak és a parasztok iitsünlétező érdekközöss'éffér« építjük a nemzet egységét, hanem a íjolgozó néposztályok szövetségéret Hűtlenség-e a magyar "márciusokhoz, ha a magyar májusokkal bővítijiük és gazdagítjuk őket! (Hosszantartó nagy taps a kormánypártokon.) A demokrácia a százesztendős 48-at lai beiteljesítés értelmében ünnepli. Ebbe az ünnepbe szólnak bele az üanneprointók. A belső_ ünneprontók a saj'tlósziaSbadságot követelik: rajtunk, a márciusi tizenkét pontból kiragadva ezt ,|aiz egyet. De 1848 nem: adott sajtószabadságot Wándisehgráitz és Jellasieh ügynökeinek, (Úgy van! Ügy ván! a i kommunistapárton. — SOMOGYI'Miklós (kp): Most pedig Mindszentynek valn!) a, Hám Jánosoknak és Zichy öidlöv nőknek. (Ügy van! Úgy van! a kommunistapárton.) A külső ünneprontók hangja nyugatról hallatszik. Onnét tanítanak ki bennünket 1848 értelmére. Kérdjük, milyen jogonl Talán történelmi . évi március 15-én, hétfőn. 10 jogon? Hadd idézzük akkor emlékezetükbe* hogy a magyar szabadságharc hiába várt segítséget Paristól és Londontól. A forradalmi Franciaország szellemének küldöttei itt vannak körünkben, velünk ünnepelnek. (Hoszszantartó elénk taps a kormánypártokon és az ellenzék egy részén.) A chartista Angliáról, amely szolidáris volt Kossuth Lajossal, szintén tudjuk, hogy nemcsak volt, hanem van és lesz is. De ha ezekben az országokban ócsárolják demokráciánkat, akkor meni tesznek mást, min'ti száz évvel ezelőtt, amikor ajtót mutattak a forradalmi Magyarország segélyt kérő követeinek. Amerikában, amely Lincoln Amerikája volt, amely akkor Kossuth Lajos- előtt feltárta szívét ós kapuját, ma a százéves évfordulón egyesek nyilvánvaló célzatossággal Kossuth oroszellenes szavait idézik. Hadd világítsam fel erről a helyről a Kossuth szellemét meggy alázókat, hogy Kossuth Lajos a cári Oroszország ellen fordult (ügy van! Ugy van! a kommunistapárton.) ós 1917 novembere óta II. Miklós cár országa helyébe Lenin és Sztálin országa lépett. (Hosszantartó élénk taps a kormánypártokon és az ellenzék egy részén.— Taps a néppártom és a magyar demokratapárton, — Ütemes felkiáltások a , kommunista' párton: Éljen Sztálin! — A képviselők felállva tapsolnak.) Száz évvel ezelőtt, t. Országgyűlés, Paskievies hadai jöttek hozzánk szövetségben ősi ellenségünkkel, hogy segítsenek leverni függetlenségi harcunkat. Három év előtt a szovjet) hadsereg jött el hozzánk, hogy ősi ellenségünket leverje és függetlenségünket visszaadja, (Hosszantartó nagy taps a Ház minden oldalán. »Élijein Sztálin!« felkiáltások a kommunistapárton.) A szovjet nép képviselői, akik most eljöttek (hozzánk, Ihogy együtt ünnepeljenek velünk, annak a Csernisevszkinek és Herceiinieik: ivadékai, akik már isz/áz évvel ezelőtt testvér jobbot nyújtottak a függetlenségéért harcoló magyar nemzetnek ós saját zsarnokaikkal szemben mellónk álltak. (Nagy taps a kormánypártokom,) T. Országgyűlés! A mai imperialista Nyugatnak ugyanaz nem tetszik a mi demokráciánkban, ami száz esztendővel ezelőtt nem tetszett az angol toryfenak és a francia burzsoáknak: az, hogy a magyar demokrácia ma is le mert számolni a maga árulóival. A Szent Szövetséget, amely ellen száz évvel ezelőtt fegyvert ragadtunk, ma nem királyi zsarnokok képviselik, hanem az .imperialista nagytőke államai. Népek és kormányok képviselői jöttek el hozzánk, „hogy együtt ünnepeljék velünk a magyar szabadságharc emlékét. Mi késztette őket arra hogy eljöjjenek hozzánk? Mi késztette a lengyeleket és osztrákokat, a jugoiszlávokat és románokat, a franciákat ós bulgárokat, az olaszokat és görögöket, a cseheket és albánokat arra, hogy idejöjjenek^ Ugyanazami száz évvel ezelőtt Demibinszkyt ós la nagy Beimet, az. osztrák és olasz légiót késztette arra, hogy a mi honvédeinkkel együtt ontsák vérüket. (Akkor is a nemzeti függetlenség, a demokratikus haladás és a világszabadság ügye egyesített bennünket, ma is az egyesít. Külön szólok itt azokról a szomszédainkról, amelyekkel 1848-ban tragikus testvérharcban álltunk. Nyíltam beszélek erről a I kérdésről, mert ©, múltra nem fátyolt kall borítani, hanem okulni kell belőle). (Ugy van! Ugy tva n !) Erre a tragikus testvérharcra emlékezve, ma nem-
