Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
125 Az országgyűlés 64. ülése 1948. dig a tőkések, a magyar reakció, a dolgozó nép ellenségeinek kezében volt a magyar ipar igen tekintélyes része, s a magyar reaikició, a tőkések ezt a gazdasági pozíciót arra használták fel, hogy megakadályózzák demokráciáink fejlődését, megerősödését^ népünk boldogulását. Demokráciánk nem akar és nem is fog félúton megállni. Éppen ezért szükség volt és van erre a lépésre 1 , hogy az e törvényjavaslatban említett nagyüzemek államosításával újabb csapást mérjünk a magyar reakcióra, a nagytőkére, hogy ezáltal biztosítsuk demokráciánk további fejlődését, népünk boldogulását. T. Országgyűlés! Ez az államosítás új korszakot nyit meg hazánk demokratikus fejlődésében. A dolgozók milliói most érzik igazán azt, hogy érdenies volt építem! nehéz körülmények között; most érzik igazán, ho^y ezt az országot nem a tőkéseknek, nem egy szűk rétegnek, hanem a magyar népnek, sajátmaguknafc építikT. Országgyűlés! Hazánkban 1947 augusztus elsején megkezdtük a tervszerű gazdálkodást, megkezdtük a hároméves terv végrehajtását. Ma. már mindenki tudja ebben az orszgban, hogy a hároméves terv iparunk, mezőgazdaságunk felvirágoztatását, a dolgozó nép életszínvonalának emelését, demokráciánk gazdasági rendjelnek megszilárdítását; végső fokon hazánk gazdasági és politikai függetlenségének megerősödését jelenti. Tudja ezt nemcsak a dolgozó nép, hanem tudta és tudja ezt a magyar reakció és tudják a magyar tőkések is. Éppen ezért a tőkések a kezükben lévő nagy- és középüzemekben minden lehetőt elkövettek, hogy akadályozzák a hároméves terv jó végrehajtását. A hároméves terv előírásait figyelembe nem véve, nem azt iparkodtak termelni, amit az ipar, a mezőgazdaság létérdeke megkövetelt volna, hanem (kizárólag azt nézték, hogy az egyes cikkek előállításainál milyen nagy profitot vághatnak zsebre. A beruházásnál terveik 1-. nese-n végeztek befektetéseket, vagy a nagyobb haszon érdekében, vagy azért, hogy a jelenleg nem szükséges: elkerülhető beruházásokkal olyan célra fordítsanffo hatalmas összegeket, amelyek megnehezítik pénzügyi és gazdasági életünket. A textilipar néhány példája világos fényt vet arra, hogy a nagytőkések hogyan iparkodtak a hároméves tervet! szabotálni. A győri Grab-gyár jelenleg Amerikában tartózkodó igazgatójának akarataképpetn egy erőtelle.n létesítését kezdték meg, amely erőtelep 1,500.000 forintba került volna. Az államosítás után derült kbhogy az erőtelepre nem lett volna feltétlenül szükség. A Lin.um Lenfonó- és Szövőipari Bt. kétmillió forint veszteséget mutatott ki- mégis másfélmillió-forintos beruházást végzett az első félévben. A textilgyárak pénzgazdálkodása olyan volt, hogy szükségessé vált az állami beavatkozás. A vállalatok nagyrésze sokmilliós passzívával pénzét olyan célokra fordította, amely nem volt szükséges; indokolatlan beruházásokat eszközöltek, ugyanakkor a gépek felújítását, .modernizálását elhanyagolták. A hiányzó Összegeket természetesen állami hitelekből kívánták fedezni. A kötszövőgyárafcra általában jellemző tünet például, hogy 34 kötszövőgyár — részlettervéből kitűnőleg — az első tervév első felében több anyagot dolgozott fel, mint ^mennyi az 'összes többi — több mint száz — kötszovoüzem számára hivatalosan kiutaílt mennyiség évi április hó 28-án, szúrdán. 126 volt. Nyilvánvaló, hogy ehhez az anyagmennyiséghez cs^k feketén jutottak hozzá és így elvonták az anyaggazdálkodás elől. De nemcsak a textiliparban, h^nem összes iparágainkban is tömegével lehetne felsorolni ezeket a példákat, amelyek a magyar nemzetgazdaságban sok-sok tízmillió forintot jeteintettek. A Svéd és Társa cég a tervében olyain cikkek termelését vette fel, amelyeknek gyártása csak nagyobb költséggel lett volna megoldható, mint egyéb, régebbi gyakorlattal r rendelkező cégeknél, mint például a Telefonnál. A Daniubia-gyár a tervében havi 80.000 da rabra akarta emelni az óragyártást az eddigi körülbelül 25.000 diarabról. E hirtelen növekedés, jóhiszemű látszata ellenére isi, veszélyesen nagy forgótőke lekötését jelentette volna. E célból (feleslegesen sok tervhitelt is kért a Danubia. A Magyar Viseosa Rt. öt évvel ezelőtt épüjt az ország valódi szükségleteinek félreismerésé vei; műrostkapaeitása túlnagy, műselyemfcapaeitása túlkicsi. A vállalat 230.000 forint költ c égg v el, az eddigi befektetésekkel együtt 400.000 forint költséggel műszivaesgyárat akart építeni az első tervéviben,, holott a műszivaes, amint mindenki előtt ismeretes, olyan luxuscikk, amelynek gyártására a magyar nemzetgazdaság ilyen nagy beruházásokat nem fordíthat. A bőripar azoknak az iparágaknak egyike volt az, államosítás előtt, amelyekben a legnagyobb mértékben elharapódzott a fekete kereskedelem mind a nyersanyagokban, minid a kószbőrben. Nincs olyan nagyobb^ bőrgyár, amely ellen ne vezettek volna több ízben eljárást árdrágító cselekmények miatt, valamint a zárolási rendelkezések kijátszása miatt. A Vigoidni Bőrgyár vezetőit az uzsorabíróság jogerősen el is ítélte. Hasonló okból a Mauthner Bőrgyár igazgatója, az Alt Bőrgyár tulajdonosa, a Hirsch Bőrgyár tulajdonosa és több más cipőgyár vezetőié nagyon jól ismert: egyéniség a gazdasági t rendőrségem és az uzsoralbíróságon. Az államosítás módot ad arra, hogy a nyersbőrfeketézésnek, amely számításunk szerint felemésztett© a drága devizát Jelentő borjúbőrkészletek 15%-át, vége+ vessünk. T. Országgyűlés! Tőkéseink tervszerűen kivonták a forgótőkét a vállalatokiból, állami hitelekért folyamodtak a kormányhoz és az állami hitelt a kormány sok esetben nem tagadhatta meg, hogy biztosítsa a termelést. Ezeket az állami hiteleket azonban csak a legritkább esetekben fizették vissza. A múltban, ha valamelyik vállalat a magánbanknak a hitelt nem fizette vissza, a bank rátette kezét a vállalatra; vagy teljes egészükben, vagy bizonyos százalékban így kerültek a vállalatok egymásután a bankok kezére. A magyar állaim nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy tőkés vállalatokat tartson fenn a magyar dolgozó nép < pénzén. A tőkések vállalataik vagyonát, tőkéjét nemcsak a vállalatból igyekeztek kimenteni, hanem az országból is. Azt a vagyont csempészték ki külföldre, amelyet a magyar dolgozók három évi nehéz, áldozatos munkával hoztak létre. Érthető tehát, hogy a magyar dolgozó nép nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta az államosítást. A hároméves terv végrehajtásának akadályait és akadályozóit el kellett és el kell távolítani az útból. Ezért is szükséges tehát a törvényjavaslatban megjelölt vállalatok államosítása. Szükséges és indokolt ezeknek az üzemek-
