Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

Í113 Az országgyűlés 90, illése 1948. évi december hó 10 én, pénteken. 1114 érdemes belterjes gazdálkodást folytatni, tehát visszatér az állattenyésztésre, a szemtermelésre, az extenzív gazdálkodásra, {ügy van! Ugy van! a független demokrata várton.) T- Országgyűlés! E kis kitérés után folytatom ott. ahol elhagytam. (REIS1NGER Fererac (d): Szóval Rákosinak igaza volt?) Természetesen, ez nem vitás. Bn csak kifejtettem, mit kell csinálni- Nem elég a szomorú tényt megállapítani, azért vagyunk mi politikusok, hogy megmutassuk az utat, amelyen haladnunk kell. A közgazdaságtudomány hivatása kimutatni és bebizonyítani, hogy a gyárakban kiválóan bevált termelésteehnikai tervgazdálkodást és racionalizálást a mezőgazdaságra alkalmazni lehetetlen és téves törekvés volna. A tenneléstechnikai tervgazdálkodásnak az ország természeti és gazdasági adottságai, valamint berendezkedése határt szabnak. A legnagyobb gondossággal kell a f eláililítoitt tudományegyetemnek vizsgálat tárgyává tennie az or\ száig természeti és termelési adottságait; e vizsgálatok erediményeképpein megállapítani, mely gazdasági teriileteken lehet a mezőgazdaságban is gazdaságosan alkalmazni a termelóstecnikai eszközöket és melyek azok a teriiletek, amelyeken ezekked. a,z eszközökkel gazdaságosan élini nem lehet. A közgazdaságtan feladata kikutatni azokat a törvényeket, amelyek társadalmunkat irányítják és kideríteni, hogy ezek a társadalmunkat irányító törvények összhangban állnak-e, azonosak-e^ az erkölcsi törvényekkei. Csak az azonosság, az összhang biztosíthatja az emberek számába a köztársasági alapokmányunkban oly szép szavakkal lefektetett elidegeníthetetlen jogok érvényesülését, mint az élethez, a szabadsághoz és a boldogsájg utáni törekvéshez való jogot. A közgazdaságtan igazi felac'iata kideríteni és nyilvánossá tenni mindenki számára, melyek azok az okiok, ame" Ivek az emberek tekintélyes részét megfosztjiálk ezeknek az eiüideigeníthetetlen alapvető jogok élvezhetésétőíl ós hogy mi az oka annak, hogy bár vagóntételekben vannak közgazdaságtudományi munkák közkézen, ezer sízámfa vannak közgazdászok, ennek ellenére a társadalmi igazságosság, a gazdaságtani igazságosság oly borzasztó lassú léptekkel halad előre. Beszélnek itt az egyik oldalon a marxizmus ós leninizmus tételeiről,^ a másik oldatom pedig a kereszténység igazságosságairól. Bn átértékeltem, átgondoltam magiamban ezeket, sokat foglalkoztam ezejkkeíl a kérdésekkel és megállapítottam, hogy azok a tételek, tanok és gyakorl-ai törekvéseik, amelyeket a marxisták, leninisták vallanak és követnek, lényegileg nem ellenkeznek azokkal a tanításokkal, amelyeket 1948 évvel ezelőtt az ácsmester fia az egyszerű parasetoknak, vámszedőknek ós' a többieknek hirdetett. Az az éles ellenitét, amely ma van, mesterkélt és felfujt. T. OP-z-ággyűlés! Szerintem minden haladás mozgatója az észbeli erő ós az alkotó ösztön. Ez nemcsak az emberiség egyik vagy másik osztályánál vagy csoportjánál van meg, h nem megvan mindenkinél, mert a Teremtő így alkotta az emberiséget. A múltban a felszabadulás előtt a munkásság és parasztság széles rétegei az elnyomatás miatt nem tudták iklifejHeszteni észbeli erejüket, kiélni alkotó ösztöneiket, mert azokat eltiporták, elnyomták. Ilymódon el volt rejtve az a hallatlan kincs, amely a széles dolgozó tömegeikben felhalmozódott. Demokratikus rendszerünknek vigyáznia kell arra, hogy ne essünk ugyanebbe a hibába más csoportokkal és más embertársainkkal szemben, mert azokban éppen úgy megvan az ósz.bel|i erő, az alkotó ösztön, minden haladás mozgatója, amint megvan az a munkásságban és dolgozó parasztságban. T. Országgyűlés! Abban a reményben, hogy a gazdaságtudományi egyetem felállítása nagy haladást jelent az igazi demokratikus népi. szocialista civilizáció felé való törekvésben, a javaslatot a magam és pártom nevében megszavazom. (Taps a független demokrata párton.) ELNÖK: Kíván még valaki a javaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni i-enki nem kíván, a vuíát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. ORTUTAY GYULA miniszter- T. Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy ez alkalommal nem kívántam a törvényjavaslat vitájához hozzászólni, már csak azért sem, mert az előadó úr és. Mód Aladár képviselő úr részletes, a törvényjavaslatot tudományosan, politikailag, szervezetileg kitűnően megindokoló felszólalása szükségtelenné tette a további felszólalásokat, legalább is részemről szükségtelenné tette, hogy felszólaljak, hiszen amit általános egyetempolitikái szempontból elmondani kívántam, elmondottam a Külügyi Akadémia kérdésével kapcsolatban, más alkalmakról nem is szólva. Ügy érzem azonban, hogy néhány szót mégis kell szólnom Dénes István képviselőtársam beszéde után. Megköszönöm ugyan neki, hogy ellenzéki oldalról megszavazta ezt a törvényjavaslatot, azonban úgy érzem, boginem mehetek el szó nélkül felszólalásának néhány tétele mellett, mert nem szeretném, ha felszólalásának ezek a tételei lennének az új egyetem törvényének záróakkordjai. Nem tartanám ezt helyesnek. Megbocsát Dénes István igen t. képviselőtársam, hogy kénytelen vagyok itt néhány szempontból vele polemizálni. Elsősorban beszéljünk az ezeréves magyar hagyományról, amelyet ő annyira hangsúlyozott. Ezeréves magyar hagyományra hivatkozott, követelve tőlünk, hogy a közgazdasági egyetem tanulmányi rendjében, munkarendjében, ideológiájában változatlanul az ezeresztendős magyar hagyomány, annak egész szőve" déke tükrözőcljék vissza. Meg kell mondanom őszintén — bár erről a kérdésről több tanul" mányban és cikkben szólottam, —

t hogy ezzel az állásponttal egyáltalán nem értek egyet, pedig nekem tárcámnál fogva is kötelességem a magyar hagyományok ápolása és művelése, így ezer e&ztendős magyar hagvományról csak általánosságban beszélni — meg kell^ mondanom őszintén — tartalmatlan általánosítás. Mert mit értünk ezeréves magyar hagyományon! Mi két magyar hagyományt ismerünk. így egy jó magyar hagyományt, amelynek vékony és sovány erecske je meghúzódik a szabolcs'megyei parasztlázongásoktóí kezdve a Dózsa-féle lázadáson keresztül minden olyan mozgalomban, amely Martinovics összeesküvésén át 1948 szabadságharcáig, 1918 próbálkozásáig, majd a demokrácia 1945. évi megvalósulásáig vezet. Ezt elismerjük igazi magyar hagyománynak, mint ahogyan elismerjük íróink ós köíltőitak, a többi között Baesányá, Petőfi,