Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1115 Az országgyűlés 90. ülése 1948. Ady, József Attila lángoló, a haladást előbbre vivő költészetét és mint ahogyan elismerjük a politikai gondolat olyan hagyományait, amelyek mindig a haladás, mindig dolgozó nép felemelése, felvilágosítása és tudatosítása mellett

1 foglaltaik állást. Ezt ismerjük el magyar hagyománynak. (DÉNES István (f): Csakis!), de nem ismerjük el magyar hagyomány inak, olyan hagyománynak, amelyet ma követni kellene, a magyar 'rendi és feudális társadalom (DÉNES István (f): Egyetértünk!), valamint az ezzel a feudalizmussal szövetkező kapitalizmus* hagyományait, mert ez volt az a hagyomány, amejy el terpeszkedett egész közgazdálkodásunkon, (DÉNES István (i): Igaza van! Nem vitás!), hiszen itt közgazdasági egyetemről van szó. Ez volt az a hagyomány, amely iskolarendszerünket át meg átszőtte, ez volt az a hagyomány, amely a műegyetemr.ek ezen a gyenge — nem akarok erőseob jelzőt használni — közgazdasági fakultásán ural" kod ott. Ehhez a hagyományhoz pedig nekünk gemmi néven nevezendő közünk nincs, nem is akarjuk, hogy közünk legyen. (DÉNES István (f): Nagyon helyes!) Ez az első, amit meg szeretnék mondani* A másik, amire határozottan rászeretnék mutatni, az, hogy ne tekintsük mi a kapitalizmust vagy a tőkét valamilyen nacionális jellegű gazdasági alakulatnak. Meg vannak a nemzeti vonásai, de aki a tőkés gazdálkodás, a kapitalizmus jelenségeit csupán nacionalista szemmel nézi, az nagyon könnyen — akarva, akaratlanul belecsúszik a nemzeti szocializmus, a fasizmus közgazdasági ós politikai ideológiájába- Továbbmenve, mi általánosságban nem vagyunk hajlandók tudomásul venni azt, hogy tervgazdálkodás van a Szovjetunióban és tervgazdálkodás van Amerikában és Angliában is, tudunk erről. A lényeges kérdés mindig az, hogy a tervezés kinek az érdekében folyik, ki miért tervez? Egy_ kis tőkés osztály profitjáért tervezünk-e. mint Amerikában, vagy pedig a dolgozóknak tervezünk, egy új háború kirobbantásáért tervezünk-e és építünk tervgazdasági intézményeket, atomkutató állomásokat, vagy pedig a béke érdekében tervezünk és erdőségek létesítésével, a talaj változtatásával, az egész mezőgazdasági kultúra átszervezésével a dolgozók jólétét kívánjuk szolgálni? Hiszen a mi tervgazdálkodásunkkal pél dául Békésnek, Biharnak eg-ószen meg akarjuk a képét változtatni, meg,akarjuk honosítani a rizstermelést, át akarjuk alakítani az egész gazdálkodási rendszert, a tájat meg akarjuk változtatni, a szikes talajt meg akarjuk javítani. Tehát a tervezésnek, a tervgazdálkodásnak igenis van egy olyan formája, amely a dolgozók társadalmáért van ós van olyan formája, amely egy kk csoport nagy profitjára tekint ós ilyenkor azután nincs különbség aközött, hogy angol-e, francia-e, amerikai-e a lényeg az, hogy a maga tőkéjét, a mag

a politikáját biztosítani akarja a doljgiozók rovására. A másik az, hogy a tekintély elvét se vizsgáljuk ilyen tartalmatlan általánosságban. A tudományos teikiiutély elméleteinek igazságát a társadalom eseményeinek gyakorlati tapasztalatai igazolják. Ilyen tekintélyeket látunk. Mert a közgiazdaságtudíDmánynak is van — ismétlem — kétfajta hagyománya. Kétfajta hagyománya van, amelyet figyelnünk kell és a két hagyomány közül szintén a haladás irányzata mellett "kéül döntenünk. Ha végigtekintünk a közgazdaság tudotmáévi december hó 10 én, pénteken. 1116 nyának történetén, látjuk a kezdeti klasszikusokat, Smith-t és Kicaarido-t, akik az objektív közgazdasági megismerés -elvrendszerét igyekezdtek kiépíteni; látjuk & német közgazdasági elméleteknek: kizárólag az államkincstár szűkös", gyakorlatias szempontjait tekintő dogmatikáját, amely az úgynevezett kanieralisztika tanában fejeződött ki, és látjuk ezzel szemben a kibontakozó, a maga _ ellentéteit egyre jobban érvényesítő kapitalizmussal szemben kialakult új közgazdasági elméletet, amely éppen a kapitalizmus belső ellentéteinek, belső válságainak a problematikáját tisztázza, először Marx nagy művében, majd Marx és Engels együttmunkálikodásában, ós utána a haladás eszméit továbbviye Lenin és Sztálin közgazdasági elméleteiben, amelyek nemcsak a kapitalizmus válságproblémáit, belső ellentéteit fejtegeti, hanem továbbmenőleg aa imperializmus gazdaságpolitikáját bírálva;, ennek a válságnak belső természetét leplezik le, kiépítik a szocialista államrendszej- közgazdasági tervgazdasági tanát Ennek a tannak roppant fölényét és erejét megtapasztalhattuk e hatalmas viliágháború idején, láthattuk a Szovjet ötéves tervek építőerejét. Ezzel szemben áll az a közgazdaságtudomány, amely az úgynevezett klasszikus gazdaság tanait fejlesztette tovább és kétfajta elmélet között ingadozik. Az egyik oldalon van a határhaszonelmélet, a másikon a közgazdasági matematikai iskola, amely végtelen száins»orokba bonyolódva, a kérd/és valóságos lényegét, meg nem értő módon fejtegeti a maga tanait É két elmélet hivei újabb és újabb gazdasági válságok idején ujabb ós ujabb elméletekkel próbálják magyarázni és mentegetni a kapitalizmus rendszerét. A nyugati közgazdasági elméletek másra sem voltak alkalmasak, mint hogy a dolgozók és a közvélemény előtt igazolják a kapitalista . kizsákmányolást. Hogy mennyire saját kárára és a kapitalizmus «!• I len dolgozott ez a fajta elméleti rendszer, erre I nincs jobb példa, mint az, hogy 1929-ben az amerikai konjunktúra-kutató intézetek azt a tanácsot adták a tőkéseknek, a vállalkozóknak, hogy további befektetésekre van szükség, ez a helyes gazdaságpolitika és az ezeknek az amerikai konjunktúra-kutató intézeteknek tanácsát követő üzemek az 1930-as évek roppant válságában az amerikai gazdaságnak soha nem látott összeomlását és zuhanását idézték elő. De a magyar közgazdaságtudomány történetében is láthatjuk ennek a gazdasági rendszernek, gazdasági elméletnek fogyatékosságát, nevetséges és tudománytalan voltát, amikor Heller Farkasnak a közgazdaságtan történetéről szóló munkájában egymás mellett, egyenlő rangon szerepel a marxi közgazdaságtan válságelmélete és az az angolszász közgazdasági elmélet, amely a gazdasági válságokat a napfolt maximumokból és minimumokból magyarázza, vagy Moore elmélete, aki a maga részéiről a bolygóknak a naphoz és a holdhoz való viszonyából következtet hullámelméleteket ós periódusokat, teljes tudománytalansággal. Heller Farkai? könyvében egyenlő nívón, egyenlő rangon tanulmányoztatnak ezek az elméletek. Az ilyenfajta hagyományt, ezt a közgazdaságtani tudományt mi a mi egyetemünkről kiseperjük, Ezt meg kell mondanom világosan. Ez nem tudomány, ez áltárgyilagosság, áltudoinányosság, (13.30) amely a nemzet .számára semmi hasznot nem hajt, nem -mutatja meg a helyes