Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1111 Az országgyűlés 90. ülése 1948. és gyakorlatilag bebizonyítani, hogy a magyar föld problémái nem azonosak más államok és más birodalom földjének problémáival. (Ugy van! a kisgazdapárton-) A cél azo. nos lehet: a társadalmi haladás feltételeinek biztosítása, annak biztosítása, hogy aki a Tereim tő akaratából a földre született, annak egyenlő joga legyem a földre, csak úgy, mint a vízre, a napfényre és a levegőre. Csak ennek az egyenlő joginak tudományos és embersége® biztosítása szüntetheti meg a kizsákmányolás minden lehetőségét ós ezzel minden társadalmi betegség fekélyét: az ínséget és az ínségtől való szörnyű félelmet. A közgazdaságtan tudományának a magyar földkérdés megoldásánál — ami szerintem sem egyéb, mint a munkásság és a parasztság szövetségének kérdése — a magyar nép évezredes jellemvonását kell összhangba hoznia a szocialista világ-nézet gyakorlati alkalmazásával- Ha a közgazdaságtan nem akar tévedni, élesen szem előtt kell tartania azt a tényt, hogy a magyar nép alapvető jellemvonása amely mindem lélekbe kitörölhetetlenül van belevésve, a szabadság. A kulturális, politikai és gazdasági szabadság vágya oly hatalma a magyar nép lelkében, éppen az évszázados elnyomatás miatt, hogy annak figyelmen kívül hagyása közgazdaságtanunk részéről minden haladás ellenére csak keserűséget é- ellenszenvet váltana ki. (P- ÁBRAHÁM Dezső (f): Ugy van!) T. Országgyűlés! Közgazdaságtanunk leg" nagyobb feladata tehátt tudományos alapon és gyakorlatilag öss

,

zhainigiba- hozni a földkérdés megoldásánál is a szocializmus követelményeit a mezőgtaizidasági termelés megfelelő szabadságával. Az alap erre — amint nem egyszer kifejtettem már ebben a parlamentben — Marx, Lenin és a Kommunista Kiáltvány tételeiben megvanA közgazdaságtudományi egyetem feladata az ifjúság előtt kimutatni és bebizonyítani —bebizonyítani, mert még szükség van erre — hogy a tervgazdálkod'áls és* >a racionalizálás ma már az egiésa modern világ gazdaságpolitika: jának irányítója- Amikor a tervgazdálkodást az 1928. évben a Saovjetunió elindította az első ötéves tervével, sajnos. Magyarországon bizony, mint minden, ami kelettről és kivált a Szovjetunióból jött, bármilyen jó is volt, érthető módon Itekicsinyléssiel, leibecsüléssel fogadtatott. Nemcsak nálunk, egyebütt' ig így volt ez, nemcsak a reakciósok részéről, hanem bizony még baloldali politikusok Részéről is, nem egyszer élőszóval és írálsban is. Leskeli szögeznünk azt, hogy ma már a tervgazdálkodás die facto uralkodó eszméje a világnak, Amerikának csak úgy, mint a többi nyugati államnak, és le kell szögeznünk azít is", hogy a világnak a lökést ahhoz, hogy a tervgazdáT kodás terén elinduljon, a Szovjetunió adta meg 1928-ban. T. Országgyűlés! Feladata a köagazdaságtudoniányi egyeteminek megértetni^ a magyar ifjúsággal, hogy a tervgazdálkodás egyfelőü az egész gazdásági élet tudományos üzemvezetését jelenti, másfélül a termelésben és elosztásban érdékeit összes tényezők együttműködő munkáját. JeleirJti a tervgazdálkodás a termelés és a fogyasztás

1 összlhangbahozatalát, jelenti a termelés és >a szétosztás folyamatában minden f elesleges veszteség kiküszöböléséit!. _ A tervgazdálkodás minden gazdasági ágat, mint szerves egészet egymással koordinál, egységben működtet. évi december hó 10 én, pénteken. 1112 Itt eltérek kissé a tárgyamtól, hogy egy aktuális gyakorlati magyar példával mutassam meg, mit jelent a tervgazdálkodás hiánya például a mezőgazdasiágbaini (Halljuk! Halljuk!) Emlékeznek önök Rákosi Mátyás miniszterein ökhelyettes úrniak a központi bizottság előtt mondott beszédére, amelyben azt mondotta, hogy a paradicsom ott rothadt a parasztoknál, mert nem tudták eladni, de mi tudjuk, hogy a paradicsom kilogrammjának ára 25 fillér volt

% tehát alacsony ára volt, — ha egyáltalán efl tudták adni. A káposzta ára kilogrammonkint 4—5 fillére süllyedt mindenfelé az országban. Mi ennek az oka — kérdezem, és itt kapcsolódik bele a kérdés a közgazdaságtudományi egyetem feladataiba. Ha önö'k kezükbe veszik a Magyar Közlöny tegnapi Számát, láthatják, hogy megjelent a kormánynak egy rendelete, amely szerint egy ötküós paradicsom-konzerv ára 30 forint, tehát egy kiló paradicsomkonzerv ára 6 forint. Egyfelől tehált hallottuk Rákosi Mátyás minisizterelnökhelyettee úrtól, hogy a parasztok, termelők nem tudták eladni a Daradiclsiomoit, vagy pe/dig 25 fillérért adtaik eil kilóját, másfelől viszont itt van a rendelet, amely szerint egy kiló üaradiesomlé ára 6 forint. A 25 fillértől 6 forintig hallatlan nagy a drágulás. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Ambiciózus a konzerv. — Mozgás.) Tudom, hogy demokratikus kormányzatiunk egyszerre mindent nem teremthet meg. Ha valóban azt akarjuk, hogy a közgaz diaságtudomány alapelvei érvényesüljenek a mindennapi életben — ezt már kifejtettem tlavaly és tavalyelőtt a bizottsági üléseken — és ezen legyen a hangsúly, ha ennek kedvéért létesítjük a tudományegyete met ós csinálunk egyáltalán

11 politikád akkor le kell vonni a közgazdaságtan' ós közigazdaságunk demokratikus irányítóinak ebből az egyetlen példából — de a többi is? így néz ki az országban — azt a tényt, hogy a térvgazdálkodók, elsősorban a mezőgazdasági tervgazdáij kodók figyelmét élesein rá kell irányítani a j mezőgazdasági helyzetre. Ha ezt megteszik, ! megtudják, mi az oka annak, hogy a paradi| csőm elpusztult, megrohadt és 25^ fillérért kelI lett eladni. Ugyanez a helyzet a káposztánál. Mindennek oka igen egj'Szerű, amint RáI kosi Mátyás miniszterein ökhelyettes úr mon* j dötta: a szervezettség- hiánya A múltban, a I reakciós időkben nem törődtek a paraszti sorssal, tehát nem gondoskodtak arról, hogy az ország minden városának székhelyén létesítsenek egy rendes konzervüzemet szövetkezeti alapom, amely azonnal átveszi a gyorsan romló termeivényeket, frissen feldolgozza, értékesíteni tudja és a dolgozó parasztságnak meg tudja fizetni a termel vényekért a megfelelő árat. Ezzel tartozik . még népi demokráciánk közgazdaságtudománya a parasztságnak- Előre megjósolom, hogy addig, amíg szemünket a Martin-kemencék, a kohók, a nehézipar mellől egy kissé nem fordítjuk a 3400 magyar falu termelői felé, vagyis amíg legalább a járási központokban nem létesítünk nagyon gyorsan egy-egy iparosított konzervüzemet, ameCy fel vészig a kisparaistetság-, a dolgozó parasztság termeivényeit, addig a mezőgazdasági termelés fejlődéséről, belterjességről, többtermekésről beszélni hiábavaló dolog. Hiába állítjuk: fel a közgazdasági egyetemet, nem érünik vele célt, mert ia parasztság hiába termel, nem tudja értékesíteni. S ha látja, hogy nem tudja értékesíteni termeivényeit, azt mondja: nem érdemes többet termelni, nem