Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

110.1 Az országgyűlés 90. ülése 1948. előmenetelnek eiemmikép sem el-őfeltétele* hogy mindenki és minden vonatkozásban, egész terjedelmében ezt a világ-nézetét tegye magáévá. De igenis megköveteljük és meggyőződésünk, hogy ezt joggal követeljük meg minden közgazdasági életünkben fontosabb beosztásra készülő hallgatónktól, hogy népi demokráciánk vezetőjének, a munkásosztálynak tudományos elméletét, a marxizmus-leninizmus elméletét, amelynek oly döntő szerepe volt eddig elért eredményeinkben, s amelyben való elmélyedés' elengedhetetlen felitétele jövő feladataink megoldásának, ne reakciós rágalmakom keresztül nézze, hanem ismerje meg a maga tudományos mivoltában. Ez ebben a formábain nem világnézeti monopólium, hanem védekezés az ellenséges befolyással szemben. Előfeltétele araiak, hogy a szövetséges' jó szövetséges, a demokrata jó demokrata, a vezetésre hivatott pedig jó vezető legyen. (Üan van! a dolgozók pártján.) Ebben a formában az nem kommunista érdek, hanem véleményem szerint elméleti előfeltétele a népi demokratikus együttműködés, az új szorosabb nemzeti egység elmélyítésének is. T. Országgyűlés! Éppen ezért, minthogy az új egyetemen az új szellemet, az elméleti képzés kérVését tartjuk a legdöntőbb kérdésnek, engedjék meg, hogy ezzel kissé részletesebben is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a dolgozók pártján.) Először is nézzük meg, mi határoztta meg a régi közgazdasági egyetemen, illletőleg egyetemi karon annak szellemét. Azt hiszem, nem mondok újságot, ha azt mondom, hogy nálunk 1945-ig, sőt ezen az agyetemen, illetőleg ezen a kairon azon túl is általaiban is elmaradt tudományos életünk egyik legelmaradottabb területe volt a közgazdaságtudomány. Miért? Azért, mert igaz ugyan, hogy a reakciós gazdasági és társadalmi rend általában akadályozta nálunk a tudományos és kulturális étet fejlődését, de hatványozottan lehetetlenné tette ezt éppen a politika, a közgazdaság területén, amely terület problémáinak megoldása, kritikája és elemzése egyik előfeltétele lett volna a reakciós rend felszámolásának és a gazdasági és társadalmi haladás szabaddá tételének. Tudományos intézeteink voltak ugyan, egyetemünk volt, de ezekből hiányzott az igazi valóság problémáit feltáró, az utat mutató tudomány szelleme. Hiányzott, mert a mi tudományosságunk képviselőit • nem a valóság problémái izgatták. Elfordultak ettől a való" ságtói, s üres formalizmussá, holt és hamis sémák rendszerévé tették tudományukat. Vájjon mit követelt volna a tudomány képviselőitől a valóságot feltáró, progresszív tudomány szellemei A reakció társadalmi rendjének kritikáját, a meglévővel való szembefordu Mist. A tudományos fejlődósinejk mindenkor és minrten körülmények között első feltétele, hogy az általánost elejbe helyezze a részlegesnek, a közérdeket, a nép érdekét elébe helyezze a kiváltságosak érdekének és a. társadalom és a fejlődés mincten problémáját a haladás szempontjából ítélje meg. Abban a társadalomban azonban, ahol a tudományok csak úgy, mint a termeié' eszközök, egy kiváltságos réteg kezében vannak, a tudomány a reakció szolgájává, eszközévé válik. A hivatalos tudomány ott, ahol nem a haladást, nem a dolgozó nép többségének érdekeit képviselik a hatalomban, elkerülhetetlenül a valóság meghamisításának évi december hó 10 én, pénteken. 1102 eszközévé kell, hogy váljék. Szükségképpen azzá lesz a tudomány még ott is, ahol ennek komoly történeti előzményei vannak a pro gresszív polgári fejlődés során, dle még inkább üres formalizmussá lesz ott, ahol önálló nem* zetgazdaiság hiányában kezdetei sincsenek meg a progresszív közgazdasági gondolkoc'ásnak. Ez a mi új egyetemünk ebből a szempontból alapvetően szakítani kíván a múlttal. A haladást, a népi demokráciát szolgálja és ép" pen ezért a leghaladóbb tudományt, a marxizmust vallja elméleti munkássága alapjának, s közgazdasági téren a marxista közgazdaság tanítását állítja munkája középpontjába. Vájjon mit jelent ez a gyakorlat szempontjából! Lényegében és elsősorban azt, hogy míg a megelőző közgazdasági nevelés a közgazdaság és a politika, a közgazdaság és az osztályharc kettéválasztásából indullt ki, addig az új, marxista szellemű közgazdasági egyetemet a politika,' a közgazdaságtan s a világnézet, a filozófia egyesítése jellemzi. Lehetnek, akik ennek csak tiszlta elméleti jelentőséget tulajdonítanak. Ennek azonban^ a valóságban nagyon is gyakorlati jelentősége van a mi oirszágépítő munkánk szempontjából és ez jellemzően mutatkozik meg a mi dlemo" 'kráciánk elmúlt hároméves történetében, jellemzően mutatkozik mesr az újjáépítés feladatainak megoldása közben is. Jól ismeretes, má volt az országápítés feladatait illetően a polgári álláspont. Lényegében az, hogy Magyarországot saját erejéből 40 év alatt sem építhetjük újjá. Mi vollt a forrása e pesszimisztikus beállításnak? Ennek forrása az volt, hogy a polgári közgazdaság és a polgári politika képviselői egyaránt a fennálló tulajdoni és hatalmi viszonyok fenntartásából, konzerválásából indultak ki, illetőleg erre vettek irányt. Mi volt ezzel szemben a marxisták álláspontja? A gazdasági újjáépítés rendkívül súlyos feladat, — mondottuk — de megoldható a magyar demokrácia belső erőivel, megold! ható akkor, ha a közérdeket elébe helyezzük a magánérdeknek, a kiváltságosak, a nagy" kapitalistát érdekeinek, ha az új magyar demokrácia gazdasági megalapozását és újjáépítését a kapitalizmus lebontásával kapcsoljuk össze, ha az újjáépítés kérdését a szocializmusra való átmenet kérdésével kapcsoljuk össze és következetes harcot indítunk az ország gazdasági életének alapvető átalakításáért, vagyis az országépítést, az ország gazdasági talpraállítását, mint az ország társadalmi átalakítását, mint politikai kérdést fogjuk fe,l, és mint ilyet végig is harcoljuk. Mi volt a helyzet a stabilizációval? A polgári közgazdaság, a polgári politika képviselői ábrándnak, illúziónak minősítették a stabilizációt- A marxisták a stabilizációt összeszekötötték a vagyondézsmával, a progresszív adóval. Fizessenek a gazdagok, mondottuk, és a stabilizációt, mint az osztályharc kérdéséi fogtuk fel. Mozgósítottuk a munkásságot, a termelés vonalán harcot indítottunk és a harcot sikerrel fejeztük be- Jól emlékszem, hogyan állt annakidején Sulyok Dezső karbafont kézzel, szemben a baloldallal és jósolta a forint bukását A forint megszilárdult, Sulyok pedig megszökött. A kettő összeférhetetlen voltHa történetesen mi vagyunk a gyengébbek, és Sulyok marad, ez elkerülhetetlenül azzal járt