Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1091 Az országgyűlés 90. ülése 1948. vallás- ós 'közoktatásügyi minisztériummal egyetértésben fogja irányítani, szinte felesleges részletes fejtegetésekbe bocsátkoznom, hiszen a javaslat szükségességét a történeti és a jelenkori érvek sokaságával. a politiktai érvek súlyával az előttem szólók — különösen Katona Jenő előadó úr — részletesen megindokolták. A magam részéről tehát nem is kívánok hosszasabban szólni kizárólag néhány általánosabb szempontra hívom fel a figyelmet. A közoktatás miniszterének: a Külügyi Akadémia létesítésével kapcsolatban is elsősorban közoktatási, köznevelési alapproblémák kell, hogy eszébe jussanak, s a Külügyi „Akadémia létesítése, valamint azok az előzmények, amelyek ez akadémia létesítését szükségessé tették, óhatatlanul eszembe juttatják mindazokat az alapelveket, amelyek egész mai neveléspolitiikánk alapjai lettek a felszabadulás óta. Jól tudjuk ós nyíltan, bátran meg is mondjuk • azt, — amiről az előző kormányzat mélyen és szívesen hallgatott- holott gyakorolta is ezt az elvet — hogy a köznevelés& nevelésügy a politikai hatalom gyakorlásának, a politikai jövendő elkészítésének egyik legfontosabb, legállandóbb, legjelentékenyebb eszköze. Nagyon sokan szeretik a köznevelést úgy tekinteni, mint az abc-től valamilyen diplomáig vegyész, orvosi, bölcsészeti diplomáig való képzés különböző fokú intézményeit, holott a nevelés nemcsak a Szakemberképzés, a művelés eszköze, ha-nem állandó, napról-nap% ismétlődő munkájával politikai szervezet is» politikai ideológia, eszmerendszer megtanítása, beidegzése, benevelése, feltárása az ifjúság előtt. A múlt eszmerendszere képes volt arra nevelni a parasztság és munkásság gyermekeinek egyrészét is> akik bekerültek «z úgynevezett űriosztályba, hogy saját társadalmi osztályaik és érdekeik ellenségei legyenek. Ez a társadalmi, nevelői rendszer, amely az elmúlt évszázadok alatt a nép fiaiból gyér számban rz értelmiségbe, a vezetésbe bekerüb teket is a nép ellenségeivé, janicsárjaivá tudta nevelni, fel kell, hogy ébressze Figyelmünket, hogy magunk is világosan tudjuk és értsük meg a nevelés politikai fontosságát. Soha egy pillanatra nem is ^tkoljuk, hogy mi egyszerre látjuk a nevelésnek .szakemberképző, "művelő és politikai funkcióját is. A másik, amit eszünkbe juttat, ez a Külügyi Akadémrá, az, hogyha visszatekintünk az elmúlt rendszerek iskolapolitikájára, a régi iskoláiknak csak kaszt- es börtön jellegét érezhetjük. A parasztság számára adatott az elemi fokú képzés, a munkásság, kispolgárság gyermekeinek döntő százalékban az elemi és a polgári iskola adatott a legutóbbi néhány évtizedben, fi a középosztály, a felső közéooí'ztály gyermekeié volt szinte döntő százalékban ,a középiskola, a gimnázium és az egyetem. Különösképpen érvényesült a kasztjelleg a külügyi képzésben, a külügyi szelekció meg* v lósításában. Az előttem felszólalók is rámutattak már arra- hogy mennyire csak egy kis főúri rétegnek sikerült bejutnia a (

külügyi apparátusiba, — hiszen még a felső közető pozíciók elfoglalása. a külpolitika és a nagyon szerencsés esetben sikerült ez — vezető pozícióik elfoglalása, a külpolitika és a külpolitika úgynevezett tudománya pedig kiévi december hó 10 én, pénteken. 1092 zárólag egy szűk kis uralkodóréteg területe volt. Hogy ez a tudomány és ez a külpolitikai képzés mennyit ért, azt csak a legutóbbi nemzedék életében kétízben tragikusain bekövetkezett világháború, a nemzet tragédiája mutatta meg, s ha másból nem, ebből megtanulhatunk, hogy milyen erkölcstelen volt az az uralmi képlet, amely néhány kiváltságos uralma kedvéért az egész nemzet életét újra és újra áruba 'bocsátotta a nép érdekei ellenére, sokszor a nép meggyőződése ellenére és szakadékba sodorta. Ezzel kapcsolatban teljes joggal ismételhetjülk, kis módosítással, Dugonics András néhai mondását: Uraink ették az almát és a mi fogunk vásik belé. Ebbe a külpolitikába, ebbe a külpolitikai' vezetésbe, ebbe z úgynevezett külpolitikai tudományba a magyar nép fog

a valóban belévásott, majdhogynem beletörött. A felszabadulás után — és erről is esett itt szó — nem dicsekedhetünk azzal, hogy az a külügyi apparátus, amelyet átvett a demokrácia kormányzata, átmeneti fázisokon 'keresztül megértette volna azt a világpolitikai, világtörténelmi és szociológiai! fordulatot, lamely Magyarországon bekövetkezett. Megkell állapítanom innen a miniszteri székbői, hogy a magyar külügyi apparátus a felszabadulás után nem jelentéktelen részében, hanem döntően, éppen a vezető külügyi tisztviselőikbem, megbízó ttaink, követeink személyében hűtlennek, érdemetlennefk bizonyult arra a bizalomra, amellyel a magyar nép megajándékozta- r Hűtlenek, érdemtelenek voltak, a hazaárulás mindéin: kritériumát kimerítő módon árulták ©1 hazájukat ezeken a fontos posztokon. (VÉSZY Mátyás (pk): Nem szabad meggyőződés nélküli embereket ilyen posztokra kinevezni!) Meg kell mondanom egészen őszintém — és itt egy kitérést szeretnék tenni — hogy éppen a külügyi szolgálat vezető tisztviselőinek ez a magatartása egy általános problémát vet feil mindnyájunk számára. Talán megengedi a t. Országgyűlés, hogy erről a kérdésről néhány szót szoljaik. Meg kell vizsgálni, azt a politikai formulát, amelyet mi oly szívesen és oly meggyőződéssel szoktunk hangoztatni, amely azt mondja, hogy a magyar köztársaság a munkásság, parasztság és értelmiség összefogásián épül. Igen t. Országgyűlés! Az értelmiség jeilentősége* szerepe, döntően fontos számunkra, de aa értelmiséjg fogalmi meghatározása nem mutatkozik elég pontosnak. Ahogyan az elmúlt évek külügyi apparátusánál láthattuk, ebbe az értelmiségbe nagyon könnyen befogadták az arisztokrácia levitézlett képviselőit és gyermekeit, a felső középosztály, a nagypolgárság, felnövekedett gyermekeit? akik érdekeiikikel, minden idegszálukkal, személyi kapcsolataikkal, úgynevezett kulturális hagyományaikkal kizárólag ebhez a főúri és felse középosztályi réteghez tar+ozink. Most egyszerre ^ rá kell tehát ébrednünk arra, hogy értelmiségen mi nem akármilyen értelmiséget értünk s a munkásság és a pa* rasztság a maga részéről szövetségesnek nem akármilyen értelmiséget kíván tekinteni és egyáltalán nem látjuk helyesnek, ha mindenik! azt hiszb hogy a polgári társadalomból bárki, bármilyen ürngyön, jogon, át tudja magát menteni a köztársaságban vezető, irányító