Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1087 Az országgyűlés 90, ülése 1948. mokráciákkal a mi népünk, a magyarság ennek a békefrontnak soraiban áll. Mi nem akarjuk még egyszer a háború szentségtelen tömegmészárlását, mi nem akarjuk harmadszor egy nemzedék alatt a világháborút, mi nem akarjuk, hogy újra letiporják a magyar vetéseket. mi tudjuk azt, hogy a háborúkból nem virágzó hősök, hanemi csonkák, bénák, nyomorultak, vakok, félőriiltek >és egész őrülteik térnek mqa özvegyek és árvák siratják a Horatius szerint anyáktól elátkozott, háborúnak nevezett szent fiégtelen tömegmészárlást, amely csak csonthalmazt hagy maga után úgy, ahogy azt a nagy orosz festő, Verescsagin megfestette: csonthalmazt, amelyein varjak károgják a háború apoteózisát, dicsőítését, de Krisztus sír a kereszten, mint mindannyisaor, amikor az élet megalázottjiait és megszomorítottjait becsapják, amikor dolgozó embereket becsapnak, rászednek és a kikerülhetetlen halálba sodornak. T. Országgyűlés! A harmadik világháborút azonban semmiféle feminin érzelgés és semmiféle szentimentális pacifizmus megakadályozni nem tudja. Ha ez elkerülhető, az csak olymódom lehetséges, ha a Szovjetunió és a béke után való vágya. A rnagy 'r k ültömegek mindenütt — amint az előbb utaltam rá: kivétel nélkül mindenütt — lenn, a társadalom mélységeiben keményen, következetesen és elszántan állnak ki a békéért. Mindenütt! A francia sztrájkokban is, ahol a francia bányászok, a francia vasutasok, a francia rakodómunkások is meg tudják mutatni, hogy a proletariátus, ha akarja, megállítja az életet, a nagyobb cél _ érdekében, mert van ereje hozzá ós csak neki van ereje hozzá. Mint ahogy ezt magam láttam tavaly Rómában és Palermóban a

z általános sztrájkoknál amikor életemben először figyeltem meg, mit jelent a milliós nagyvárosok számára, ha a munka megállítja az életet azért, hogy parancsoljon, vagy legalábbis valami ráhatással legyen azokra, akik másképpen semmi módon nem akarják a helyzet paraacfeát megérteni. A francia munkások éppen úgy mozognak, mint az olasz munkások és az olasz szegénypar-sztok. De még a német Ruhrvidék is mozog. Es ebben a frontban ott állnak a gyarmatok függetlenségre törekvő népei mindenütt: Indonéziában éppen úgy, mint Koreában, Kínában éppen úgy, mint Görögországban folyik ez a harc ós ha van erő, amely meghiúsíthatja a harmadik világháborút, akkor ez az erő hiúsíthatja meg. S ezen a fronton belül és vele együtt a magunk helyén mi, a magyar nép is ezt az erőt jelentjük. És amikor ezt hirdetjük, csak hűek vagyunk önmagunkhoz, akik akkor is ezt hirdettük, akkor is az esztelen háború ellen harcoltunk, amikor ezért üldözés, rendőri felügyelet, internálás és börtön járt. Ezzel hűek vagyunk magunkhpz és ez a legnagyobb dolog egy férfi életében. A magyar Külügyi Akadémia jövendő hallgatóiról beszélve, nem mulaszthatom el befejezésül annak megemlítését, hogy _ ők azoknak a rétegeknek a fiaiból fognak kikerülni, akik nem szkeptikus mosollyal hallgatják ezeket a szavakat, akik elég világos, látással látják, hova vezet a másik út: a Winckelmanokkal való kézfogáshoz. Azokból a rétegekből fognak kikerülni, amelyek hittel és bátran lépnek be aa új élet kapuján, amelyek évi december hó 10 én', pénteken. 1Ó88 tudják, hogy mozog a föld, de nem az atombomba ereje mozgatja, hanem millió és millió embernek az emberi igazság, az igazságtevés és a béke után való vágya. A magyar külpolitika jövendő hordozóitól, akik ebből a most létrehívandó Külügyi Akadémiából fognak kikerülni, ezt a gondolatkört várja a magyar országgyűlés, ezt a gondolatkört várja a magyar nép. Tisztelettel kérem az országgyűlést a javaslat elfogadására. (Nagy taps a kormánypártokon) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZBH JÓZSEF jegyző: Parragi György! PARRAGI GYÖRGY (f): T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot annál is szívesebben elfogadom, mert attól a magyar külpolitikai szolgálat nemrég, főleg a kezdetkor elkövetett több hibájának, hiányosságának és mulas'z*tásának kiküszöbölését várom. Nem mula.'/tbatom el, hogy e javaslat tárgyalásánál ezekre a hibáikra, hiányosságokra és mulasztásokra rámutassak. Az új magyar demokráciát a külpolitikai szolgálat vonalán is teljes vacuum fogadta. A Horthy-rendszer külügyi szolgálata személyzetének nagy része — tisztelet a kivételnek — a háború előtt és ,a háború alatt a náci-rendszerrel cimboráló politikusokkal pendült egy húrom. Szívvel-lélekkel kiszolgálták ezt a rendszert. Típusuk az- az áruló Sztójay Döme volt aki saját miniszterelnökének, gróf Teleki Pálnak a háta mögött árulta el hazáját és sodorta bele Magyarországot a Jugoszlávia elleni igazságtalan háborúba. Másik bűne ennek a külügy

; rendszer* mek azi az átkozott örökség voH amelyről az előadó úr is megemlte-'zott, tudniillik >

a BaUhausplatz öröksége^ a Balihausplatz merevsége., nehézkességre és mindenekelőtt dölyfös, öncélú osztályszelleme. A külügyi szolgálatiba csak a sízületési előjogok figyelembevételével vették fel a jelentkezőket. Tudjuk: ahogyan a régi monarchiában nem a diplomáciai képesség, a politikai előrelátás és az éleseiméjűség volt a döntő, hanem a grófi, vagy a hercegi címer, (VESZY Mátyás (pk): Ez az igazság!) éppen úgy a Horthy-rendszer alatt is a külügyi szolgálatnál a kutyabőrt nézték és nem a diplomát, a rátermettséget- Javarészben arisztokratákból ós dzsentrikből került ki ennek a szolgálatnak a személyzete. Ez alól a származási előjog alól csak egy esetben engedtek kivételt: amidőn a rendszer gazdasági alátámasztása céljából a magyar hazai kapitalizmus egy-egy tipikus képviselőjét is bebocsátották a külügyi szolgálatba. Népi származású még mutatóba sem került a diplomáciai szolgálatba. Maga, ez a tény^ bizonyítja, hogy ez a külügyi rendszer mennyire bizalmatlan volt azzal a magyar néppel szemben, amelynek kiverejtékezett ladófilléreiből látták el és tartották fenn ezt a luxusos apparátust. Pedig a magyar külpolitika nagy tradíciókkal dicsekedhetik a mohácsi vész előtti időkből és a Kossuth Lajos kormányzósága alatti korból. Szent István, de általábsn az Árpád-házi királyok, azután Nagy Lajos, Mátyás király' Martinuzzi György és az erdélyi fejedelmek nagy diplomáciai művészetének és tradícióinak azonban nyomát sem láttuk a Dísz-téri palotában. Diplomatáink nagyrészt távol éltek a magyar néptől és így nem