Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
101 Az országgyűlés 64. ülése 1948. évi április hó 28-án, szerdán. 102 tendencia érvényesült. Ha csak az átlagos újságolvasó benyomásaira hivatkozom, iáikkor is meg kell állapítanom, hogy alig- volt nap, amikor nem olvastunk olyan híreiket, hogy ez vagy az a gyárigazgató, vagy gyártulajdonos külföldre szököltt, eltűnt, vagy ki akart vinni, néha ki is vitt az országból bizonyos értékeket. Az egyesített bizottságban, amely ezt a javaslatot tárgyalta, Vajda Imre államtitkár úr egyenesen megdöbbentő adatokat sorolt fel arra, hogy milyen tőkeelvonás történt ezen 'a téren: nemcsak abban a formában, hogy bizonyos értékeket az országból kivittek, hanem abbani a f ormában üs, hogv ezeket a nem államosított vállalatokat eladósították, kölcsönöket vettek fel rájuk, ezeket nem fizették vissza, nagyösszegű adó-, különösen forgalmi adótartozásaik állottak fenn. Az a helyzet keletkezett tehát, hogy aimíg a már régebben államosított naigyvállalatok gazdaságos ügvvitele érdekében minden intézkedés megtörtént és ezen a téren már jelentős eredményeket értünk el, addig a kisebb nem államosított vállalatoknál éppen az ellenkező tendencia érvényesült. Ekkor látta a kormány a szükségét annak* hogy ezen a téren közbelép len és foganatosítsa ezt az intézkedést, amelynek törvényerőre emeléséről tárgyal most itt a t. Országgyűlés. Magyarország köztudomás szerint tőkeszegény ország, minidig isi a% volt, a régi békeidőben is, most azonban a két háború Pusztításai után, az után a z antidemokratikus rendszer után, amely itt huszonöt évig uralkodott, a tőkeszegénység természetesen még nagyobb lett s ezért fokozott gonddal kell üp*velnie minden felelős tényezőnek arra. hoery ebből az országból termelő értékeket ki ne vihessenek, illetőlesr. azokat használhatatlanná, működésképtelenné ne tehessék. A vállalatok állami tulajdonba vétele tulajdonképpen már megtörtént március 25-én. A parlamentarizmus szempontjából kifogásokat emelnek ez ellen és azt mondják, hogy a törvényjavaslatot először ide kellett volna hozni az országgyűlés elé, megszavazni ^ s csuk azután lehetett volna a szükséges intézkedéseket foganatosítani. Ebben a felfogásban nem tudok osztozni. Ha az állam azt akarta, hogy tényleg a vállalatokat kapja meg^ a vállalatok termelő erejét, felszerelését, értékeit, akkor csak így — hogy úgy mondjam — rajtaütésszerűén lehetett megcsinálni az államosítást. (Ugy van! Ugy v j on! a kommunistavártan.) Ha nem. ez történt volna, akkor nem kétséges, hogy a tulajdonosok, vezetők, vag-. v legalábbis azok es-yrésze az utolsó pár nap alatt mindent elkövettek volna, hogv az értékeket ezekből a vállalattokból kivonja s akkor a kormánynak csak az üres keretek állottak volna rendelkezésére. A cél pedig nem ez volt: a cél az volt, hogy ezeknek a vállalatoknak termelő apparátusát, termelő erejét biztosítsa a kormány a hároméves terv sikere érdekében. Azt -az érvelést sem fogadíhatoro el, hogy olyan hirtelen került az országgyűlés elé ez a javnslat. hogy a:z igen t, képviselő uraknak nem 1« igen yolf ajkalmuk a kérdéssel foglat kozniok. Ebből, sajnos, meg kell állapítanom, hogy az ellenzéknek nehéz eleget tenni mert ba a kormány siet, akkor ez a baj. ha nem siet- ükkor az a bai. boe*v nem tartja be a parlamentarizmus szabályait. A kormány aat tette, hogy amint a biztosítási intézkedések megtörténtek abban az irányban, hogy a vagyontárgyakat elidegeníteni vagy megterhelni ne lehessen, rögtön, a legsürgősebben ide az országgyűlés elé hozta a törvény javaslatot. Azt hiszem, ennél korrektebből a kormány nem járhatott volna el. (Gúnyos hang a néppárton: Csuda korrekt! — Mozgás és közbeszólás a kommüntstimpárton: Nincsenek megelégedve? — 10.30) Nagy vitát keltett (Zaj. — Az elnök csenget.) az egyesített bizottságban és a közvéleményben is hallottunik: hangokat, amelyek szerint tulajdonképpen most ez a törvényjavaslat a ómagyar középipart államosítja. (VÉRTES István (ind): Hát persze!) Ezen lehetne vitatkozni, de nézetem szerint ez az érvelés helytelen. Hivatkoznak itt egy bizonyos kormánykijelentésre, amelyről azonban — mint mondottam — megállapítható, hogy tulajdonképpen a közópiparra vonatkozott. A kisipart tudomásom szerint senki sem akarja államosítani (Zaj és mozgás a néppárton és a magyar demokratapárton.). Nem nyilatkoztatom a kormány nevében, de úgy tudom, hogy nem. Állítom, hogy ezzel az államosítással a középipart sem államosítja. Legyen, szabad itt hivatkoznom arr.n, hogy mi tulajdoniképpen Magyarországon törvényesen és gyakorlatilag a kisipar és a nagyipar. A. gyáripar fogalmát törvényes rendelkezések szabják meg, mégpedig azidőszerint a 78.000/1923. K. M. sz. rendelet, amely szóiszerint a következőket mondja (olvassa).- »A kézműves jellegű iparűzés szokásos kereteit meghaladóknak, azaz gyárisizerűeknek kell tekinteni az olyan üzemeket, 1. amelyeikben elemi erővel hajtott munkagépeket használnak és állandóan legalább tíz alkalmazottat foglalkoztatnak, feltéve, hogy a termelés, kizárólag továbbeladók részére történik; 2. amelyek neimesupán továbbeladók részére, hanem a fogyasztók közvetlen kielégítésére ás dolgoznak ugyan, de elemi erővel hajtott munkagépet használnak és állandóan legalább húsz alkalmazottat foglalkoztatnak; (BARANKOVIGS István (áii): Mikori törvény ez% — Zaj és mozgás a kommums^apárton.) »3. amelyekben elemi erővel hajtott munkagépet nem használnak ugyan, dle állandóan legalább huszonöt alkalmazottat foglalkoztatmak.« (Egy hang a magyar demokratapárton: Vízözönelőtti!) Mindebből egészen kétségtelen, hogy Magyarországon minden olyan ipari üzem, amely huszonöt alkalmazottinál többet foglalkoztat, gyáripari üzemnek tekintendő. (Zaj és ellentmondások a magyar demokratanártom és a néppárton. — Az elnök csenget.) Ezen nem lehet vitatkozni, ez a törvény ós ez a< gyakorlat is. I] Én tegnap saját megnyugtatásomra — pedig nagyon sokat foglalkoztam ipari közigazgatási ügyekkel, mint volt kereskedelmii ós iparkamarai főtitkár — felhívtam a kereskedelemügyi minisztérium, illetékes osztályát és megkérdeztem őket, mondván: én már régen elkerültem a kamarától, talán rosszul emlék-' szem, mit tekint a minisztérium a gyakorlati életben középiparnak 1 ? Pontosan azt a választ kaptam, amit én is tudtaim, hogv 25—100 munkást foglalkoztató üzemeket. fBARANKOVICS István (dn): Fantasztikus!) Ez a magyar középipar és nem 200 és nem 500 és nem 1000 al7 *
