Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
103 Az országgyűlés 6Á. ülése 19i8. kalmazott! (BAKANKOVICS István (dm): A minisztérium szerint igen, de sem a tudomány, sem a statisztika szerint!) Hivatkozás történt tegnap iaa iparstatisztikára. (Ugy van! Ugy van! a néppárion.) Sajnos, nem volt időm ellenőrizni, megfelel-e a tényeknek az, amit azt hiszem, tBarönkovies képviselő úr állított a bizottságban, hogy a középipar nálunk az iparstatisztika szerint a 100—500 munkást foglalkoztató vállalat. (BAKANKOVICS István, (dn): Ugy is van!) Ezt nem tudtam kinyomozni, de ha így van, ez csak azt mutatja, hogy a magyar iparstatisztika helytelen csoportosítással dolgozik. (Zaj és mozgás a néppárton.) Magyarországon, ugyanis iparjogilag és gyakorlatilag ezek a vállalatok már nagyvállalatoknak tekintendők. Nem <a középipart, hanem a nagyipart államosítja tehát miajd ez a törvényes rendelkezés(VÉRTES István (md): De mire törtónt ez a nyilatkozat ?j Lehetne vitatkozni arról, hogy macának a munkáslétszámnak a kritériuma elegendő-e és megfelelő-e arra, hogy valamely vállalatot az államosítandó vállalatok közé soroljunk-e vagy nem. Én, mint közgazdasági ember, igazán örülnék, ha egy olyan megoldást lehetett volna találni, amely szerint nemcsak a munkáslétszám, hanem mondjuk, a termelési kapacitás, a befektetett tőke, és hasonló szempontok ás figyelembe jöhessenek. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De emellett kénytelen vagyok t elismerni, hogy a legfontosoíbb mégis az ipari munkáslétszám. (PARRAGI György (md): De mechanikus!) Ez azután már- nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is helyesebb, mert hiszem annál több munkavállalónak, dolgozónak >a< z érdeke fűződik ahhoz a vállalathoz, De kérdem, a t„ Országgyűlést, lehetett volna-e olyan bizottságot alakítani, ós ezeket a gyakorlatban az egyes vállalatoknál külön-külön- felállítani, amelyek mindezeket a szempontokat — tehát nemcsak a munkáslétszámot, hanem a kapacitást, a befektetett tőkét ós egyebeket — figyelembe tudták voln<a< venni. Ilyen hatóság vagv bizottság nincs, vagy ha lilyet alkotnánk, akkor annak a munkája hosszú hónapokat vett volna igénybe, ami ennek a törvénynek egész rendelkezését 'meghiúsította volna. Helyesen járt el tehát a kormány akkor, amikor a gazdasági egységet s nem a jogi egységet vette figyelembe, és azokat a vállalatokat, amelyek — mondjuk — vertikálisan összefüggenek, — vagyis az egyik nrodukál nyersanyagot, a másik ezt feldolgozza félkószaruvá, a harmadik készáruvá, vagy annak a& ipari üzemnek egy eladási szerve, amely <a kereskedelmi forgalomba hozatalt bonyolítja le — egységesen államosította. Ez megfelel a gazdasági célszerűségnek ésj aj törvényszerűségnek. , Attól féltik egyesek a magyar közgazdasági eletet, hogy ezzel az újabb államosítással a vállalkozási kedvnek ós a tőkeképződésnek fogunk elébe vágni. Nem hiszem, hogy a vállalkozási kedvet, megakadályozza &z, hogy most a száz alkalmazottnál többet foglalkoztató vállalatok államosításra kerülnek. Először is ez a törvényjavaslat, illetve törvény a mai állapotra vonatkozik ós nem a jövőre. Nem hiszem, hegy lenne akadálya annak, hogy a jövőben valaki új vállalatot alapítson ós amellett nem kell azt mindjárt 200—500—1000 mun-kással kezdeni. (Derültség a néppár t on.) — évi április hó 28-án, szerdán. 1Ö4 PARRAGI György (md): Ezt nem hiszi el az előadó úr sem!) ELNÖK: Csendet kérek képviselő urak! tessék nyugodtan hallgatni az előadó urat. OSEJKEY EBNÖ (kg) előadó: Ami pedig a tőkeképződésft illeti, nekem az a. szerény yóHeményem, hogy Magyarorsziáigon a tőkeképződésnek legbiztosabb módszere és formája az. ha gazdasági terveinket — elsősorban, a hároméves tervet — maradéktalanul keresztiül visszük. Azrf, hiszem az igen t. ellenzék is egyetért veiem ebben (Ugy van! Ugy van! a néppárton.), mert ez nemcsak azt biztosítja,, hogy a termelés megfelelő fokra emelkedjék, de emellett biztosítja az egyenletes jövedelemelosztást is. ami pedig a tőkeképződésnek vógeredménybein egyedül reális, biztos forrása az ilyen tőkeszegény országban, mert nem egy pár gazdag ember tőkéje fogja a mi termelő tőkénket emelni, hanem a kisember megtakarításai, feltéve, ha el fogunk tudni érni egy olyan életszínvonalat, amely me#ett még a, kisember is gondolhat arra, hogy kisebb tőkéket vigyen be a postatakarékba, vagy a bankba. (Helyeslés a néppárton.) Oílyan aggodalmak is felmerültek, hogy ezzel az államosítással az állam újabb terheiket és deficiteket vesz a nyakába. Én ezt azt aggodalmat nem tartom a-apósnak. Neon tartom alaposnak a következő okokból- A szénbányákat és a nehézipari vállalatokat már régebben államosítottuk. Kétségtelen, hogy ezek a vállalatok, amelyek egyébként is igen nehéz körülmények között startoltak — hogy úgymondjam — nagyon nagy pénzügyi nehézségekkel küzdöttek. Látjuk azonban azt is, hogy a helyzet fokozatosan ós erősen javul. Legutóbb hallottunk és olvastunk olyan kormánynyilatkazatot, amely azt mutatja be, hogy _ a NIK termelése 66 vagy 67 millióról — ha jól emlékszem — 166 millióra emelkedett ós a vállalatok prosperitása is növekedett. Éppen, most volt alkalmam egyik igen t. képviselőtársammal, aki győri ember — a győri vagongyárban alkalmazott ,- beszélgetni a helyzetről. Örömmel és meglepetéssel hallottam, hogy ^például ez a vállalat amely már békeidőben annyi válságon ment keresztül, most milyen nagy kapacitással, milyen nagy mukáslétszámmal és milyen prosperitással dolgozik. Ez a fejlődés útja és azt hiszem, ha ezt a fejlődést a nehézipari vállalatoknál sikerült elérni, akkor a kormánynak módja lesz rá, hogy ez itt is megtörténjék. Legyünk ugyanis tisztában azzal, t. Országgyűlés, nincs olyan felelős tényező Magyarországon, amely azt a gondolatot képviselné, hogy ha egy vállalatot államosítanak, akkor annak joga van deficitesen dolgozni. Ez tévedés. Átmenetileg lehet deficit de a cél az, hogy ezeknek a vállalatoknak éppen úgy rentábilisaknak kell lenniölK az ország érdekében, mintha azok magánkeziDen voináüneuf. Tehát e törvényjavaslat elfogadása után is Magyarországon az iparban is a vegyes rendszer, vagyis egyrészt a szociális termelés, másrészt a kapitalista termelés érvényben marad, tehát azok az emberek, akik tehetséget vagy üzleti képességet éreznek magukban, a jövőben is érvényesülhetnek. Ami itt történik, s amit az országgyűlés a törvényjavaslat elfogadásával most remélhetőleg szentesíteni fog, nem egyéb, mint kiküszöbölése egy veszélyforrásnak, egy hibaforrásnak, egy olyan lehetőségnek, laimely az ország termelési erejét csökkentené. T. Országgyűlés! Ez az államosítás 594 vállalatra és 164.000 munka vállalóra vonatkozik. A
