Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1053 Az országgyűlés 88. illése 1948. novellába —, hanem, védekező eszköznek, .amely az emberek gyógyítását célozza A XI. fejezet ellen azt a kifogást emelték, hogy a vétségnél :e külön büntetendő az ittasság. Felhívom, a figyelmet arra, hogy a javaslat csak x az egy évet meghaladó fogházzal büntetendő, tehát súlyosabb természetű vétségeknél bünteti az ittasságot. Ez az, intézkedés tulajdonképpen nem új, benne volt a katonai büntetőtörvénykönyvben és az egé iSBen természetes is. Nálunk a büntetőtörvény könyv ia

z ittasságot, amennyiben beszámíthat tatlaiiiságig ment, egyszerűen beszámítást kizáró oknak vette és a bűnösöket a bíróság ezetn az alapon felmentetSte. Soha nem vizsgálták még azt sem, hogy vájjon nem abból a célból ittasodott e le az illető, hogy egy bűncselekményt büntetlenül elkövethessen. Igaza volt ess előadó úrnak, amikor azt mondta, hogy egyes bűnözők bevesznek egy liter erősítőt és báto'rítót, elmennek a vendéglőbe és leszúrnak vsae ilakit, annyira, részegek, hogy talán nem is tudják, mit csináltak. En még azt is mondanám — és ez talán magyarázat legyen a bíróság felé —, hogy a lerószegedésnek nem r kell egy bizonyos f bűncselekmény elkövetése kedvéért történnie, telég, ha általában önhibájából lerészegedik valaki és bűncselekményt követ el. Képviselőtársaim egy része megijedt attól, hogy egy évre ítélik el a lerészegedetteket. Az azonban, hogy a büntetőtörvénykönyv egyévi fogházat mond. jelenthet egy forint pénzbüntetést is a 92. § alkalmazásával. Elői-izlör kiszabhatnak egynapi fogházat is, de ha a 92- §-t alkalmazzák és korrekcionalizálnak, akkor pénzbüntetést is megállapíthatnak bíróságaink. Ha valaki tanulmányozza az ittasság befolyását a bűncselekményekre, akkor ázom kellene gondolkoznia, vájjon elég súlyodé ez a rendelkezés ahhoz, hölgy az embereket visszariaszsza ilyen bűncselekmények elkövetésétől. A lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények pönaüzálásániak az a fogalmazása, amely r a 15. §-ban foglaltatik, szintén nem új. Nem új, csak más bűncselekményekre is kiterjesztjük. Az 1930:111. te.- 75. §-a szóról-saóra ugyanezt a rendelkezést tartalmazza a lopásra- Most ez ellen az a kifogás, hogy ,

a rendőrnek, pénzügyőrnek, katonának szabad fegyverrel elkövetni bűncselekményt és nem esik ez alá a szabály alá. Ez a félelem alaptalan. A rendőrnek, -a katonának és a pénzügyőrnek egyaránt elő van írva, hogy mikor eizabad, illetve mikor kell fegyvert viselnie. Ha tehát olyan időben követi el fegyveresen a bűncselekményt, amikoj nem kellett fegyvert viselnie, akkor nem esik annak a mondatnak a hatálya alá, hogy »ha hivatásánál fogva jogosan viseli*. Egyébként is a bíróság mérlegelése alá tartozik és az fogja megállapítani, hogy mikor alkalmazandó az első és mikor a má?odik mondat. Rátérek most a hamis tanázással kapcsolatban elhangzott kifogásokra. Nagyon jól tudjuk, hogy különösen polgári perekben, de büntető perekben is egyenesen játék ^ folyt, hogy a hamis tanút megeskesse-e a bíróság vagy sem. Ha tudniillik nem esketi meg, akkor nincs hamis tainúzás, így a tanú a bíróság előtt mondhatott, amit akart Ami pedig a nyomozás vagy a vizsgálat folyamán tett vallomásokat illeti, azt hiszem,, igazat adnak az itt ülő ügyvédképvisielők abban, hogy azoknak 60%-a soha nem felelt meg a valóságnak. Hiévi november hó 26 án, pénteken. Í0o4 szén r törvén

v volt az. hogy ha a tanú a tárgyaláson megjelenik, vallomását semmisség terhe mellett tilos felolvasni. Így a nyomozás után a tanú egyszerűen elment a tárgyalásra, de akkor már félt, hogy eskü alatt hallgatják ki és mást vallott. Vagy pedig akkor is hazudott és ha akkor sem eskették meg, ennek nem lehetett semmi következménye. Az eskü jelentősége ma már a nullára redukálódott Nagyon jól tudjuk, hogy maga az eskü senkit sem tart vissza a hamis vallomástól. A hamis vallomástól legfeljebb az aa ötévi börtön tartja vissza a tanút, amit .

a hamis eskü letételéért kap. Éppen az: erkölcsi .nevelés szempontjából tehát nyugodtam kihagyhatjuk azt a közbenső aktust, hogy a tanúnak esküt kell tennie ós büntetjük a hamistanúzsást tekintet nélkül arra. hogy elkövetője azt esküvel megerősítette-ie vagy sem, mert hazudni akkor sem szabad, ha arra nem kell esküt tenni. (Ügy van! Úgy vént cfe ellenzéken-) De büntetnünk kell azt is, ha valaki a hamk vallomást az ügyész előtt teszi. Miért vettük itt tekintetbe csak az, ügyészt? Azért, mert a rendőrségi vallomásokkal kapcsolatban az emberek védekezni szoktak, hogy bántalmazták őket, hogy életükben először kerülitek szembe a hatósággal, hogy meg voltak ijedve. Nos, jó] van, hagyjuk ki a rendőrséget. Az ügyészség előtt 'azonban már nyugodtan megmondhatja az igazat, hiszen akkor már tett is előzőleg egy vallomást, ennélfogva, ha ott is hazudik, akkor igenis — ismétlem — az igazságszolgáltatás tekintélye és elrkölcse érdekében őt meg kell ezért büntetni. Nem értettem meg Vészy képviselőtársamn'aik a hatóság előtti rágalmazás szabályozása ellen emelt kfogásait, mert úgy emlékszem, hoigy^ ez a vita közöttünk az igazságügyi bizottságban is lefolyt és akkor a képviselő úr megnyugodott a megoldásban. Egyébként az, amit ő mond, tulajdonképpen aikíörül forog hogy melyik bíróság függessze fel az eljáírást. Abban mŐ!r_ megegyeztünk. (VÉSZY Mátyás (pk): A másik kettőben is!) hogy vannak esetek, amikor fel kell fügígesztemá. Az én álláspontom az, hogy a bíróság az, amely az előtte fekvő ügyben a legjobban és legbiztosabban tudja megállapítani, hogy szükség van-e egy előkérdés eldöntésére vagy sem. Igen t. Országgyűlés! Ügy látóim, a VI. és VII. fejezetek intézkedéseit mindenki a legnagyobb örömmel fogadta és most engedjék meg, hogy Grróih képviselőtársam kifogásair'

a térjek át. Gróh képviselőtársam a zsarolás szakaszai ellen tiltakozott és tiltakozott a 31. §, vagyis a jogtalan önbíráskodás vétségéről szóló szakasz ellen. Első kifogása az volt, amiben én osztozom, bár nem teljes mértékben — hogy a régi magyar törvények nagy része nem volt egyéb, mint néha egészen szolgai utámzás'a a német törvényhozásnak. Fel kell azonban hívnoin a képviselő úr figyelmét arra, hogy ez is a régi uralkodó osztály bűne volt, mert hozzákötöttek bennünket Németországhoz gazdaságilag, 'azután kulturálisan és volt idő, amikor Magyarországon az irodalom, a. művészet, a tudomány terén nagyon nehezen jutott ide be más. mint ami Németországból jött. Ha a tudományról beszélünk, le kell szögeznem, hogy a tudományok között is a büntetőjog tudománya állit leginkább német hatás alatt. Tessék elolvasná bármelyik magyar büntetőjogi könyvet és a büntetőjog fejlődésére, haladására döntő neve-