Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1045 Az országgyűlés 88. ülése 1948. évi november hó 26 án, pénteken, 1046 vasilat neon annyira^ a biö$, mint inkább a bűntettest bünteti, addig- az egyes rendelkezései, szerény nézetem szerint, bizony nem eizt a helyes álláspontot tükrözi vissza, hanem a régi elgondolás szériáit magát a bűncselekményt büntetik felesleges módon. A túl szigorú büntetések elriasztó hatásában egyébként sem hiszek, mert tudjuk, hogy régebben milyen^ kegyeiílen büntetéseikkel sújtottak bizonyos bűneselekményeket, példának okáért a tolvajoknak levágták a karját, (VÉSZY Mátyás (p): Mégis voltak!) tolvajok azért mégis mindig voltlak, A XII. fejezetnél ugyancsak kény téléin vagyok aggályaimnak kifejezést adni. Én azon a nézeten vagyok, hogy ez a .szabályozós csak ideiglenes jellegű lehet arra az időre, amíg ez a zavaros útlevélhelyzet, a nemzeteknek ez a jelenleg sajnálatosan tapasztalható elzárkózása tart. Szerintem az volna az eszményi állapot, ha az útlevelek kiadását — mint valaha régen — egyik ország sem nehezítené meg. és ha az emberek szabadon közlekedhetnének egyik országból a másikba. Hogy ez az idő talán közeledik, arra reményt ad — amint ezt már Grróh igen t. képviselőtársam is megemlítette — az, hogy éppen most, pár nappal ez" előtt fogadott el az Egyesült Nemaeteknek az emberi jogok védelmére alakított bizottsága egy olyan határozatot, amely többek között kimoncjja, hogy senki sem akadályozható meg abban, hogy akár saját hazáját, akár egy más országot elhagyjon, akár végleg, akár ideiglenesen. Szerény megítelesem szerint azonban nincs is annak semmi értelme, hogy valakit' aki el akar menni, erőszakkal visszatartsunk. Aki menni akar, csak hadd menjen, próbáljon boldogulni másutt és másként, a maga fazonja szerint. Éppen ezért ezt a fejezetet nem tudom magamévá tenni. (VÉSZY Mátyás (pk): Ha nem tiltanák, kevesebben mennének!) A XIII., XIV. ós XV. fejezetek ellen kifogást emelni nem tudok, ezekkel szemben aggályaim nincsenek- Még csak annyit kívánok megjegyezni, magam k osztom a kisebbségi véleménynek a halálbüntetés eltörlésére vonatkozó fejtegetéseit, ós sajnálattal nélkülözöm a javaslatból az erre vonatkozó rendelkezést- Ezt bővebben megokolni egyáltalán nem tartom szükségesnek, mert hiszen teljesen, r kimerítő megokolását hallottuk már a mai ülésen. Midőn a törvényjavaslatot pártom és a magam nevében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, teszem_ ezt abban a reményben, hogy az igen t. minifszter úr a részletes tárgyalás fierán megfontolás tárgyává fogja tenni azokat a szempontokat, amelyekre bátor voltam rámutatni. (Helyeslés' és taps a ^néppárton.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül 1 ? SZABÓ PIROSKA jeayző: Lukács Vilmos. LUKÁCS VILMOS (f): T. Országgyűlés! Ügy érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a letárgyalása tulajdonképpein már meg is történt. (Ügy van! a független demokratapárton-) Jogász kollégáim szóltak a törvényjavaslathoz és kifejtették véleményüket. Osztoztak abban a véleményben, hogy igenis erre a törvényjavaslatra a mai demokratikus rendben szükség van. Különösen hivatkozom Dulin igen t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére és okfejtésére, amelyben azt mondja, hogy a régi törvény a királyság elgondolásai alapján készült. Ez ténylejgi így van és így volt. Ezzel szemben ma a köztársaság ós a demokrácia elgondolása alapján egészen új büntetőjogi kódexnek kell létrejönnie. (Egy hang a kisgazdapárton: így van!) Nagyon jól tudjuk azt is, t. Országgyűlés, hogy bizonyos olyan körülmények is játszottak közre a későbbi idők folyamán, amelyek feltétlenül szükségessé tették, hogy ez a törvényjavaslat a Ház elé kerüljön. Nem tudom el" hallgatni az 1920 óta történt események folytatólagosságát, amelynek végs-ó befejezése 1944-ben volt- Ebben az országban büntetlenül követtek el bűncselekményeket egyes em* berek, akik azután később amnesztiát kaptak. Arról sem tudok megfeledkezni, hogy 1944-ben ugyancsak az történt ebben az országban, bogy ártatlan emberek Százait és ezreit végezték ki egy idegen horda égisze alatt és közreműködése mellett. (Közbekiáltás a kisgazdapárton: A Délvidéken is!) Ezekért a bűncselekményekért nagyon sokan felelősek, akik ma ennek "az országnak a határain túl varnak és onnan kezdik hirdetni az igazi demokráciát, holott a demokrácia itt van. Könnyű onnan hirdetni valamit. Jöjjenek ide, itt hirdessék a demokráciát és vállalják a felelősséget azért, amit tettek- (Egy hang a kisgazdapárton: Nem merik!) Ahhoz azonban nagyon gyávák, hogy idejöjjenek és helytálljanak tetteikért, mint ahogy én a mellettem ülő ba' rátommal együtt belytállottam mindezért, amit 1938 óta tettünk az idegen hordák ellen. T. Országgyűléts! Az előttünk fekvő törvényjavaslat azoknak a javaslatoknak egyike, amelyek az egyéni szabadiság korlátozása te" kintetében fontossággal bírnak. Anyagi büntetőjogunk mikénti kodifikálásáról van szó és úgy- vélem, ez a kérdés nem nélkülözheti a tárgyilagos, minden szubjektív érzéstől ment kritikát- Ebben a Házban senki előtt nem lebeghet más cél, mint az, hogy olyan törvényt hozzunk, mely nemcsak a jelemnek szolgál, hanem útmutatást ad utódainknak is. Ebből az elgondolásból kifolyólag a javaslat tárgyalásakor nem nélkülözhetjük a régi források igénybevételét .sem, természetesen csak úgy. ahogyan ezt a mai kor Szellemében meg" tehetjük. Amint a javaslat indokolása is mondja, a mai demokratikus rendben sokkal helyesebb lett volna egy büntetőjogi kódex megalkotása. El kell azonban ismernünk — és teljesen azonosítom magamat az előadó úrnak ezzel a megállapításával — hogy nem lehet a büntetőjogi kódexet egyik napról a másikra megalkotni. Ehhez előtanulmány kell, ehhez kiváló bün" tető jogászok hathatós és beható tárgyalásai kellenek és csak ezek alapján lehet a maidej mokratikus rendnek megfelelő büntetőjogi kódexet létrehozni. Aki élethivatásánál vagy érdeklődésénél fogva éber figyelemmel kíséri a társadalmi jelenségeket és a bűncselekményekre gyakorolt befolyásukat gondos tanul" niány tárgyává teszi, megdöbbenve tapasztalja, hogy a bűncselekményiek elkövetésére irányuló készség és a véghezvitelben meg" nyilvánuló ügyesség az általános műveltség emelkedésével és terjedésével mindig lépést tart. A műveltségnek mindig megvolt?ik a maga jellegzetes bűntettesei és az emberiség minden időben szégyenkezve mutatott fel olyan megtévedt egyéneket, akik éppen műveltsé66*
