Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1047 Az országgyűlés 88. ülése 1948. évi november hó 26 án, pénteken. 1048 g'úket h fíználták feli tiltott cselekmények el­követésére. Síaijnos, ezt .a mai nehéz időkben is tapasztalhatjuk és napjaiínkban is félelme­tes arányokat öltött ia bűnöziés. Szerfelett nagy azoknak a száma, akik a gonoszság útjára lépnek. Ma már életerős, munkabíró, szellemi és anyagi javakkal megáldott embereiket is nagy számban látunk a bűn ösvényére té­vedni.^ Az erkölcsöknek ez a megdöbbentő el­vadulása gondolkodóba ejt minden becsülete* 1 embert és önként felmerül a kérdés, vájjon igaz-e az, amit áütaíábfaín hirdetnek, hogy a miivelkség emelkedése és az erkölcsök tiszta'­ság-a egymással fordított arányban áll? A ma­gam (részéről ezt, mint mélyen sértő feltevést, a leghatározottabb'n visszautasítom, mert ezek a jelenségek nem állandó bajok, nem állandó veszedelmek, hanegn o?aik mulandó és gyógyítható betegségek. Az emberi (művelt­ség és a tiszta erkölcs a mai demokratikus rendben teljes fényében kell, hogy ragyog­jon, és ezért felemelő érzés tölt el bennünket, i mikor a megtorló igazság érdeikében ezzel a. büntető javaslattal foglalkozunk. Hogy a pozitív törvény szempontjából mi a del'üktum, azt ón valamikor úgy tanultam, hogy bűntett vagy vétség iminden olyan cse­lekmény, amelynek megakadályozására az állam a maga érdekében szükségesnek tartja törvényt alkotni, hogy védelméül szolgáljon az állami berendezkedésnek; e cselekmény elkövetőire a törvény kriminális büntetést állapít meg. Hogy azonban még m;i legyen tulajdonképpen deliktum, ennek eldöntése ma­gán k a tudománynak és a törvényhozásnak feladata és ha ezt a büntetőjfavasllatot tárgyi­lagos szemmel elolvassuk, azt (kell megállapí­tanunk, hogy az igazságügyi kormányzat eme két kötelességéneik meg is felelt. Nemcsak jogááztársaim, hanem mások előtt is köztudo­mású tény,, hogy ,a büntető Ja vaslatok és <a bünretőkódex elkészítésébe az igazságügyi kor­mányzat —.nagyon helyesen és bölcsen — kiválóságukról ismert büntetőjogászokat vont be abból a célból, hogy a készülő büntetőjogi kódexet ós bün tető javaslatokat akként készít­sék el, hogy a tudománynak is megfeleijenefc Eleget tett ÖB igazságügyi kormányzat másik kötelezettségének is, amikor az igazságügyi bizott ; ág ülésében letárgyalt tör vény javasia-; tíot idehozt, a a törvényhozás' elé, hogy anyagi büntetőjogunk egyes fogyatékosságait kiküszö­bölje. , , Tisztelt Országgyűlés! A bűnösség szerény véleményem szerint nem egyéb, mint beteg­ség, amelyet az állam a büntetőtörvenykönyv egyes szakaszaival kíván meggyógyítani a megsértett jogrend és a köz érdekében. A bíró­ság feladat 1 , hogy ezt a receptet hogyan alikaimazza. Ezzel kapcsolatban fel keEH. hív­nom az igaz-ágügyi kormányzat és a innniSz­ter űr figyelmét arra, — azt hiszem, o is t pasazialta akkor, amikor azt a dicső fogial­kozást folytatta, amelyet én űzök — hogy a büníetőbírák az ítélet indokolásában ápala ban ezt szokták mondani: olyan büntetést szabtunk ki, amely a vádlott alanyi bunos­ségi fokával és a cselekmény tárgyi súlyá­val van arányban. Az ilyen indokolás általánosan bevett szo­kássá fejlődött ki a büntetőbíróságnál, holott, véleményem szerint, a demokráciában a^bíró­nak elsősorban a tettes, vagy vádlott előéletét kell vizsgálnia, azt, hogy milyen körülmények között követte el a bűncselekményt, milyenek voltak életkörülményei, családi élete^ Ha eze<­flset a körülményeket a bíró a z emberiesség szempontjából tesfei vizsgálat tárgyává!, akkor szerény véleményem szerint nem kel! csak e&t az általánosan bevett ítéleti imc'iokolást elmon­dania, hanem ténylegesen teljesítheti azt a kötelességét, amelyet a demofcráeia megkövetel tőle. T. Országgyűlés , ! Az idő előrehaladottsága miatt kénytelen vagyok nagy vonalaikban fog­lalkozni a törvényjavai?lat egyes* szakaszaival, amelyeket teljes egészükben elfogadok. Csu­pán egy körülményre kívánom 1 külön felhívni az előadó úr figyelmét, tudniillik az I. fejezet 1. szakaszára. Ez a szakasz az elmebeteg bűnö­zők biztonsági őrizetéről szól. Ezziel a kérdés­sel mjár nagyon sokat foglalkoztak itt. Meg feléül állapítainiom — és ezt mi, jogásizemberek tudjuk a legjobban, akik büntetőügyeikkel fog­lalkozunk. — hogy bizony számtalanszor elő­fordult eset. hogy tárgyalás közben egy­szerre csak előhúztak egy orvosi bizonyít­ványt, amely szerint a vádlott elmebeteg, tehát nemi büntethető. Ez a szakasz úgy ren­delkezik, hogy bűntett, vagy vétség elkövetése esetéin biztonsági őrizetbe kell helyezni az elmebeteget. Azt kérdezem az igfen tisztelt elő­adó úrtól 1 , van-e luoidum intervalluma annak az elmebetegnek, aki nem ön- ési közveiszélyeis és- aki otthoni kezelés alatt van! Ha van luei­c!um intervalluma és bűntett vagy vétség miatt biztonsági őrizetbe kerül, mennyi ennek idő­tartama, ha meg is állapítják, hogy nem ön- és közveszélyes 1 Előfordulhat azonban, hogy az elmebeteg ilyen lucidum intervallum közben becsületsértését követ el. Akkor is egy évig tart a biztonsági őrizetei Ilyen esetben a biztonsági őrizet egyéveisi időtartamát jogi érzékemmel és az igazsággal nem tartanám összeegyéztetliötő­iniek. Mindenesetre kérem, hogy erre a körül­ményre méltóztassék figyelemmel lenni s eb­ben a szakaszban lehetőleg: jusson kifejezésre, hogy csekélyebb súlyú bűncselekményeknél a biztonsági őrizet ne tartso^ egy évig. Felhívom az előadó úr figyelmét még egy körülményre. Megtörténhetik az is, hogy va­laki félév alatt felgyógyul az elmebetejgsógből, megfelelő vizsgáüat után mint gyógyultat el­bocsát jáik. Két hónappal később újra kitör az illetőn az elmebetegség — éppen most hallot­tam egy ilyen, esetet. Mi történik akkori A két hónap alatt felelősségre vonják a bűncselek­mény elkövetésiéért és esetleg majd rabkórház­ból szállítják be újból a biztonsági őrizetbe? A gyakorlatban [mindenesetre lesznek ilyen esetek, ezért méltóztassék ezeket a körülmé­nyeket figyelembe venni. T. Országgyűlés! Ügy érzem, ezt a javas­latot valóban! a demokratikus szellem hatja át, a közérdeket szolgálja a törvényjavaslat és a megsértett jogrend is elégtételt kap. Ezért a törvényjavaslatot úgy a magam, mint pártom nevében elfogadom. (Taps a független demo­kratapárton.) ELNÖK: Szólásra következik; a feliratko­zott szónokok közül 1 SZABÓ PIROSKA jegyző: Alvinczy Imre! (Felkiáltások: Nincs itt!) ELNÖK: A képviselő úr nincjsi jelen, fetliraítí kozása töröltetik. Kíván még va'laflai a törvény­javaslathoz áltlalámoisiságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kívátn, a vitát be­zárom. Bias miniszter urat illeti a sízió. RIES ISTVÁN igazságügyminiszter: Igen tisztelt Országgyűlés! Már az előadó úr is meg-

Next

/
Thumbnails
Contents