Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1043 Az országgyűlés 88, ülése 1948. éspedig: először az> hogy valaki bűncselekményt kövessen el. másodszor az, hogy az illető elmebetegjéében szenvedjen. Már most nyilván" való, hogy azt az elmebeteget, akit a vád alól akár azéirt óls, mert cselekménye nem bűncselekmény, akár pedig azért, mert nem lehetett bebizonyítani, hogy ,a bűncselekményt ő követte el fel kell menteni, biztonsági őrizetbe sem lehet helyezni. A bíróságnak tehát az őrizetbe" helyezés kimondása előtt mindig a bűnösség kérdésében kell döntenie. Bírói tévedés tehát mind az előzetes kérdés eldöntésénél, mind pe dig aa őrizetbe helyezés elrendelésénél előfordulhat. Az új rafel vételnél mindkét esetre vonatkozó űj bizonyítékot kellő alapnak kell elfogadni, tehát ne csak akkor legyen helye revíziónak, ha az elmebetegség fennforgása te~ kintetében történt bírói tévedés nyer igazolást, 'hanem akkor is, ha; olyan új bizonyíték produkáltatik amely a vádlott felmentését kellene, hogy maga után vonja. Minthogy azonban a javaslat ezt aa utóbbit kétséget kizáró módon nem biztosítja, megfontolandónak tartok egy idevonatkozó módosítást. Még csak arra akarok kitérni, hogy ha ragaszkodnánk is az őrizetbe Jielyeizés legrövidebb időtartamának egy éviben leendő megállapításához, akkor sem indokolhatja semmi azt a rendelkezést, hogy ez az időtartam semmivel seim rövidíthető meg. mert szerény megítélésem szerint mivel a törvényjavaslat kényszerítő erővel elrendeli, hogy az ilyenirányú el" járás alatt; álló egvént megfelelő intézetben kell addig is elhelyezni, amíg- ügyét jogerősen elbírálják, tehát olyan intézetben, amelyben azok a szakközegek — tehát az elmeorvos is —, akik hivatva vainnak az ilyen elmebeteg- gyógyítására, rendelkezésre állnak és 1 a beitieggrel szemben kötelességüket nyilván teljesítik is, semmi sem indokolhatja azt, hosrv az ilyen intézetben elftlöltötlt idö az egy esztendőbe 1 be ne számíttassék. Hogy az előzetes letartóztatás, vagy a, vizsarálaitü fogság idejével az egy esztendő nem rövidíthető meg-, aizt maaram is térin é^zetesinek találom, de a külön e célra berendezett intézetben eltöltött idő* nem lehet az előbb említettekkel azonosan elbírálni. (15.30.) Még c a ak egy szemponto* vaervok bátor felvetni ennél a fejezetnél. Ez ugyan neim tartozik szorosan a büntetőjoar körébe, de mégis idekívánkoziik, mert tartalmilag összefüggésben van vele. Ha valakit a bíróság- ideiglenes biztonsági őrizetbe helyez, mert megállapítja rója, hogy elmebeteg és bűnoseiekményóért felelősségre nemi vonható, nem tudom elképzelni, hogy ennek magánjog:! vonatkozásai is ne legyenek. Valjjon az ilyen ember vagyonjogi szempontból cselekvőképesnek tekinthető? Nem kellene-e a törvénybe olyan intézkedést1 felvenni, hogy ilyen esetben a bíróság köteles az árvaszéket értesíteni a gondnokság- alá helyezési elj haladéktalan megindítása céljából, vagy pedig- az ilyen bírósági ítéleteit gondnokság alá helvezési ítélettel egyenlő hatályúnak nyilvánítani 1 ? A II. fejezetben statuált új bűncselekmény tekintetében csak a legteljesebb helyeslés álláspontjára tudok helyezkedni. A III. fejezettel , kapcsolatban azonban megemlítem, hogy a 15. | utolsó mondatát én sem tudom helyeseinal Én éppen az ellenkező állásponton vagyok. Ha az elkövető a lőfegyvert hivatásánál fogva joigiosiam viselte és ezt a fegyvert bűncselekmény elkövetésére használta vagy azzial fenyegetőzött, - ez szerény megítélésem szériáit legalább olyan évi november hó 26 án, pénteken. 1044 súlyos elbírálás alá esik, mint az, aki jogosulatlanul viselj a fegyvertt (VÉSZY Mátyás (pk): Még súlyosabb!) De mindenesetre legalább olyan súlyos. t Igen t. Országgyűlés! Nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, hogy itt a jogtalan fegyverhasználat! esetével állunk szemben, Ebben a z esetben a jogtalan feíryverhasználat esak akkor lenne megállapítható, hia az illető fegyveres közeg hivatásának (VÉSZY Mátyás (pk): Teljesítése köaban.) gyakorlásában jár el, tehát szolgálatban van. Ez a szakasz azonban azokra az esetekre vonaítfcozák, amikor az illető nincs szolgálatban, de mégis nála van a fegyver. Ebben az esetben semmi néven nevezendő különlegies elbánás-ra érdemet nem szolgáltatott. Én tehát ezt i« megfontolás tárgyává teendőnek vélem. A IV. fejezettel kapcsolatban örömmel állapítom meg, hogy az igazságügyi bizottság iá 16§3. bekezdésének beiktatásával eloszlatta legfőbb aggályomat, mégis kifejezést kell adnom annak a nézetemnek, hogy feltétlenül szükségesnek tartanám biztosítani a védeilénimek azt a jogot, hogy az ügyész által történő kihallgatásoknál jelen lehessen és lépéseket tehessen. Ezt már az ügy féle gy emlő ség elv© aliapján is megkívánhatjuk, de egyébként m, iaa újabb jogfejlődés szerint az ügyészség sokszor iái vizsgálóbíró isizerepében jár el, a védelemtől tehát ez a jog már ez okbóll sem tagadható meg. iAmi laz V. fejezetet illeti, ennek rendelkezéseit helyesnek tartom. A VI. fejezetiben foglaltakat szintén csak helyeselni tudora.. Különösen ki kelll emelnem a 22. §-t, amelyet valóban olyan humánus, emberies szellem hat át, hogy csak a legnagyobb dicséret hangján lehet róla meigemlékezni. Ugyanosak a legnagyobb elismerés illeti meg az igazságügyminiszter urat ia VII. fejezetnek a párviadalra vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését tartállmazó intézkedései miatt. Ezek olyan idejétmúlt és a demokráciával annyira össize nem egyeztethető dolgok voltak hogy elmúlásuk csak öröm, A keresztény világnézettel a legkevésbbé voltak összeegyeztethetők. A VIII. fejezeitbél külön figyelmet érdemel a zsarolás szabályozása és a jogtalan önbirásfcodáis- vétségének statuálása. Ebben a tekintetben én nem tuidiok egy véleményen lenni Gróh igen t. képviselőtársaimmal, meirt ezit én nem tartóim helytelennek. A jogtalan önbíráskodás vétsége najgy jáből'a néniét jogban ismert, hajói emlékszem, Nötigungnak megfelelő bűncselekmény. Sajnos, a törvény java sliatot olyan későn kaptuk! meg, hogy nem volt időm arra, hogy meg* felelő elmélyedéssel fogMkozhassam ezekkel a kérdésekkel. Ha esetleg valamilyen tefcintétben elmékezetem talán cserbenhagy, ezért ne méltóztassék megróni, ezt tkiztán osiaik az okozza, hogy nem volt elegendő időm teljesen kidolgozni a témát. Egyébként e fejezet rendelkezései ellen éppúgy nem emelhető kifogás, mint a következő IX., X. ós XI. fejezet intézkedései ellen. Altalánosságban legfeljebb csafc aranyit lehetne megjegyezni, hogy a büntetési tételek szigorúsága túlzott és etekintetben bizonyos ePemtótet látok a javaslat rendelkezései ós indokolása között. Amíg ugyands áz indokolás igen örvendetesen állapítja meg, hogy a hüntetőjoig újabb fejlődése szerint a fett- büntetőjogainak ' helyébe a tettes büntetőjoga lépett, tehát a ja-
