Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1019 Az országgyűlés 88. ülése 1948. évi november íió 26 án, pénteken. 1020 a gyilkos urak!) Igen, kezdték a gyilkos urak, de nem ilyen gyilkos urak ülnek' ma ,a kormányzatnál, és éppen .ezért a ma kormányzaton ülők feladata, hogy ezt megszüntessék- Igenis éppen a kormányzatnak ama tényezőinek kell kezdeményezniük a halálbüntetés eltörlését, akik valamikor a bitófa alatt állottak, azoknak a tényezőknek, akik maguk is végigszenvedték meggyőződósükért mindazokat a szenvedéseket, amiket végigszenvedtek és akik ma — Istennek hála — élnek, itt vannak és vezetnek. Eppein ezeknek iá lelkülete a bizonyosság amellett, hogy nine-: szükség a halálbüntetésre! Hiszen a halálbüntetés helyrehozhatatlan. A halálbüntetés olyan büntetés, amely olyan jogot akar adni az egyes ember kezébe, amely azt soha meg nem illeti. Ma tárgyaltuk itt a nők egyenjogúsításának kérdését, ma adtuk meg ;a nőknek mindazokat a jogokat, amelyek őket emberi mivoltuknál fogva megilleti. Ne vegyük el viszont az anyától, aki életet ad, a legnagyobb josrot, mi gyarló emberek ne nyúljunk hozzá ahhoz, hogy ezt atz életet elvegyük. A büntetésnek éppen elég szeles sskálája áll rendelkezésre, a halálbüntetésen kívül is. Bn most nem mint ellenzéki teszem ezt a javaslatot, hanem mint olyan ember, ;aki 40 év óta mindig szilárdan ragasizkodtani ahhoz a haladóbb gondolathoz, amely lehet, hogy végül engem is túlhaladott, de mégis az én igondolatom éa sokunk gondolata irányában hatott. Azt szeretném, ha bennem a t. Ház nem az ellenzéki képviselőt látná, akivel feltétlenül szembe kell szállni, bameni a demokráciának egy régi tisztes ós becsületes tagját,- aki itt kérve kéri a Házat, hogy a demokrácia jegyében és a demokrácia gondolatának megfelelően adjon helyt a részletes vita során elő térj esztendő indítványómnak és ezzel törölje el a magyar törvények közül a halálbüntetést. 1843"ban kósizítette el a maga javaslatát, az 1843-as büntetőtörváriykönyvet Deák Ferenc. Ez a törvényjavasílat már eltörölte a halálbüntetést. Akkor annak a tör vény javaslatnak sok mindent el kellett törölnie; eltörölte a szégyenfát és^ a kalodát, ajz emberi méltóságnak ezt a lealjasítóját, eltörölte a kínzó vallatást, amely azelőtt nap-nap után fordult elő szinte törvényi alapon, ós eltörölte a halálbüntetést, a humanizmusnak ezt a nagy szégyenét, az emberiességnek ezt a nagy átkát. Úgy órzeni- itt az ideje annak, hoigy ez a törvényhozás most a centenáris évben váltsa valóra az 1843-as javaslatot, amelyet azi alsóház akkor elfogadott, csak a főrendiház utasította vissza, és hogy a magyar törvényhoizásban nincs elsőnek Európában törvéinybeiktatva •a halálbüntetés eltörlése; amnak nem az akkori aigóház, hanem a főrendek voltak az okai. Xlgy érzem, hogy soha időszerűbb inem volt, mint most a centenáris év vége felé, hogy a halálbüntetés eltörlésével adjunk méltó bizonyságot arról, hogy nemcsak r szóval vagyunk aí száz év előtti 48-as hagyományok becsületes ós hű követői, megvalósítói és valóraváltói, hanem azok vagyunk a törvényhozáson belül is. aimikor a száz évvel ezelőtti 48-a.g alisóház idehauigzó szózata: »A haltálbüntetés pedig eltÖrlendők — meg is valósul! Ezizeíl >a gondolattal és abban a reményben, hogy a módosításokat a ti. Ház magáévá teszi, fogadom el a javaslatot. (Taps az ellenzéken és a kisgazdapárt egy részén.) ELNÖK: A vallás- és közioktatásügyi miniszter úr kíván szólni. t OKTUTAY GYULA miniszter: T. Országgyűlés! Két törvényjavasílatot kívánok benyújtani. Eliőisizör benyújtom a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem létesítéséről szóló törvényjavaslatot és kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslat kinyomatásáit és szétosztását elrendelni és az előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi bizottságnak kiadni "szíveskedjék. Benyújtom t továbbá a Külügyi Akadémia létesítéséről szóló törvény javaslatomat. Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását elrendelni, valamint előzetes 'tárgyalás és jelentéstétel végett a külügyi 'és közoktatásügyi bizottságnak kiadni síziívesfoedjék. ELNÖK: A miniszter úr által benyújtott két törvényjavaslatot az országgyűlés kinyo^ matja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságoknak. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZÖVEK JENŐ .jegyző: Justus Pál! JUSTLTS PÁL (d): T. Országgyűlés! Amikor a büntetőtörvónykönyv egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről szóló tör vény javaslattal kapcsolatban pártom álláspontját ismertetem, lehetetlen nem ?zzal kezdenem beszéde* met, hogy ,a jogi tárgyú törvényjavaslatok vi-' tájában érdekes jelenségnek vagyunk tanúi. Aki a nemzetgyűlés, majd az országgyűlés vitáit végig figyelemmel kísérte, meg kellett állapítania, hogy éppen a jogi kérdések körül, sőt még másod- vagy harmadrendű fontosságú jogi kérdések körül is gyakran igen szenvedélyes viták zajlottak le, amelyeknek hevessége nem is állott arányban a szóbanforgó javaslat fontosságával. Ha mármost; feltesszük a kérdést, mi aa oka annak, hoigy az igen t. ellenzék, a jobboldal ós a jobboldalnak valamennyi pártja miért éppen ia jogi kérdések tárgyalásakor fejtett ki aránylag nagyon szívós és makacs ellenállást a kormánynak a magyar jogrendszer demokratizálására irányuló törekvéseivel szemben, akkor erre a kérdésre azt válaszolhatjuk. hogy a harcónak a kormány minden törekvésével szemben, amely a jogrendszer demokratizálását célozta, a rendkívüli ellenállásnak, amely előreláthatóan a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál is meg- fog nyilvánulni, két fő oka van: egy gyakorlati és egy elvi. (VÉSZY Mátyás (pk): Ho 11 van itt az elvi? Megszavazunk mindent, ami jó!) Most nem a képviselő úrról beszélek, a képviselő úr felszólalásával külön fogok foglalkozni. (Egy, hang a dolgozók pártján: Meg lesz tisztelve!) A gyakorlati ok ebben az, esetben az, — ós neon szeretném, ha igen t. kép viselő tárfeaim félreértenének — hogy iaz ellenzéki párltokban igen nagy számban találhatók ügyvódkópyiselők, még hozzá olyan ügyvódképyiselők, akik eddiigi parlamenti szereplésükből ítélve, a pt ar rIs mentben is sokszor inkább ügyvédeik, mint képviselők, főleg mint népképviselőik (VÉSZY Mátyás (pk): Az ügyvéd mindig a S'zegények pártfogója!); inkább a formális jogi szempontokra figyelnek, mint a lényegiekre és ünkátbh egyes ügyfeleik érdekeit képviselik, mint a magyar nép érdekeit. Ezt láthattuk legutóbb a közigazgatási és a szabadalmi 1 bíróságra ver
