Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1013 Az országgyűlés 88. ülése 1948. évi november hó 26 án, pénteken. 1014 D^NES István (f): Már akinek van unokája!) Ez az oka annak, hogy miért látóim, teljesen helytelennek a növel láris módosítást. De éppen azért, mert gyakorlati jogászok és gyakorlati emberek vagyaink, akiknek nem az a feladatunk, hogy megálljunk és a negáció álláspontjára helyezkedjünk' magától értetődően foglalkozni kívánunk magával a novellával, elismerve azt, hogy legtöbb intézkedése valóban hiány tpótló, valóban szükséges, '®s intézkedésednek legnagyobb részét az ellenzék sem ki fogásolhatj a. így például az I. fejezet, amely az úgynevezett biztonsági őriizet fogalmát vezeti be büntetőjogunkba, ha nem is büntetési nemnek tekinti. — helyesen — hanem megelőző és gyógyító eszköznek' mindannyiunk felfogása szerint feltétlenül helyes Csak az a fontos, hogy a biztonsági őrizet kizárólag azt a célt szolgálja, amellyel a törvényjavaslat készítői a Ház elé terjesztették és amelynek elérésére nyilván megszavaztatni akarják- Őszintén megvallva, nem látok kétségeket. A bizottsági tárgyalás során mindazokban a vonatkozásokban, ahol kétely merülhetett^ volna, fel latekintetiben, hogy a biztonsági őrizetet valaki esetleg más célra használja fel, a kormányzat jóindulata javított a szövegem úgy hogy a szöveg miai fogalmazásában mán megfelei iái célnak. Ugyanilyen kérdés azi ittas állapotnak, 'mint a közbiztonságot veszélyeztető állapotnak beállítása. Őszintén megvallom, azonban, hogy a novella itt is túl szűkre van méretezve és nem gondol egyéb kérdésekre, amelyekkel pedig néhány szakasszal később foglalkozik, ahol a baleset áldozatának cserbenhagyásáría; vonatkozó, igen értékes, igen helyes rendelkezesek foglalkoztatnak. Nagy örömmel üdvözlöm így a VI. fejezetbe foglalt 22. és 23- §-t, már csak azért }s, mert hiszen ezekéit a kérdésiekéit a közlekedési joggal kapcsolatos munkámban 16 esztendővel ezelőtt, szórói-szóra így fogalmaztam én is, de ha a törvényalkotó azt megnézte volna, akkori látta volna, hogy vannak ott még kérdések, amelyeket ide be kellett volna és be lehetett volna venni, s az egyik éppen a részegséggel kapcsolatos. Miért nem sui generis bűncselekmény a részeg autóvezetőnek, vagy a betegen autót vezető enibe'rnefc tevékenysége* amely — tudjuk — milyen veszedelmes lehet? Hiszen a megelőzés a büntetőjog jövő; beni formája. Ugyanígy miért nem önálló bűncselekmény ezzel a kérdéssel kapcsolatban az iskolák előtt, ahol gyermekeik járnak,^ a templomok előtt, ahol niajgyobb tömegek járhatnák, a gyorshajtás. amely baleseteket idézhet elő? (12.30.) Az az autóvezető például, aki ilyen helyeken gyorsan hajt, ha nem is követ el bűncselekményt, már magával a veszélyeztetés ténye alapján büntetendő. Mindez természetesen majd csak a kódexnek lehet a tárgya. Külön kell azonban itt foglalkoznunk a lőfegy vérrel elkövetett bűncselekményekkel, amelyek már erősen kifogás alá esnek. A törvényjavaslat 15. §-a ugyanis kettős rendelkezést tartalmaz. Helyesen — miként az előadó úr igen világosan megindokolta — büntetendő a geingszterizmus, büntetendő az, amikor valaki lőfegyverrel bűncselekményt követ el, súlyosabban büntetendő, mint egyébként. De nem látom az értelmét annak, hogy ugyanekkor ez a 15. §. utolsó mondatában azt mondja ki, hogy »ez a rendelkezés azonban. nem alkalmazható, ha az elkövető a lőfegyvelrft hivatásánál fogva jogosan viseli«. (DÉNES István (f): Patentirozoít lövészek!) A társadalmat — erre helyesen mutatott rá az előadó úr — legalább úgy veszélyezteti iaz a bűncselekmény, amelyet az követ el lőfegyverrel, akinek a lőfegyver szintén a bittokában van. (DÉNES István (f): így van!) Bocsánatot kérek, ma, amikor a lőfegyver viselése általában már mind szűkebb és szűkebb körre szorul. ,a közállapotok rendetaődésóvel mind (kevesebb ember kezében lesz tiltott lőfegyver, akkor azokat kikapcsolni ebből a. súlyosabban büntetendő cselekményből, afciik ilyen lőfegyverrel jogosan rendelikieznielk, — nem helyes* és miagáiniak annak az intézménynek szolgál a kárára, amely jogos lőfegyverhasználattal ék (GROH József (nt): Ügy van! Ügy van!) Én nem tudom elhinni, hogy ia belügyminisztérium ne arra töreked'jék, hogy rendőrségével szemben minél kevesebb kifogás legyen és ne neki kelljen a legjobban örülnie annak. ha azt a magáról és a rendőrkari tisztességről megfeledkező rendőrt, aki lőfegyverét — bár jogosan viseli, de — gengsaterizmusra használja fel (DÉNES István (f): Jogtalanul! — LUKÁCS Vilmos <f): Jogtalanul használja!) megmegbüntetik. Igen, ennyit mond a törvény. (KELETI Péter István (dn): Jogosan viseli és jogtalanul használja!) A törvényjavaslat IV. fejezetét elvileg helyeslem. Ha t. Ház belenéz a 18. §-ba, azt fogja látni, hogy ez valami 40—50 sorra rugó szakasz. Mindig rossz az a törvényszakasz, amely túlhosszú, mert azt nem lehet jól megérteni és az ember sohasem tudja, hogy esetiéig mit képzelnek abba bele, olyasmit, amit sem a törvényhozó, sem a törvényalkotó nem akart. Éppen ezért a részletes vita során módosítást kívánok benyújtani, mert hiszen ennek a. szakasznak elvi célja, hogy a hatóság előtti rágalmazásra, a hamis vádra vonatkozó eljárás ne legyen megfélemlítő a tanúval sízemben és ne legyen arra -alkalmat adó. hogy az eljárást meghosszabbítsa. Ezt azonban egy rövid ötsoros §-iszal vagy rendelkezéssel is el lehet érni, mihelyt annyit mondunk,_ hogy az eljáró bíró, aki előtt a, hatóság előtti rágalmazásra, vagy hamis vádra vonatkozó eljárás megindul, felfüggeszti annak tárgyalását, ha úgy latjai, hogy ennek nines más célja, mint amit a törvény tilalmaz. Az V. fejeszettel kapcsolatos rendelkezést, -— bár talán jogászi szemszögből is kissé áttekinthetetlen. — különösen abból a szempontból látom nem helyesnek, hogy mindent véd, csak nem védi — sajnos, ma jobb kifejezést még nem tudok rá — az osztályokat. A szocializmus célja az, osztályok feletti és az osztályokat kizáró társadalom. A kapitalista társadalmi rendben pedig az osztályok védelme alatt nyilván a kiváltságos osztályokat értették. Most azonban az egyes osztályokkal szemben ez ia lealacsonyító eljárás, amelyet a törvény büntetni kíván, szerintem valahogy nem volna helyes, mert bocsánatot kérek, az elmúlt napokban nagyon sokszor hallottam azt ^ kifejezést, hogy »kulák«. Én magam is vidéki ember vagyok, aki fiatalságomat otthonomban, vidéken éltem le. Én elismerem, hogy van szabotáló kulák, va,n rosszindiulatú, van reakciós, de van ugyanannyi rendes, dolgos ember is közöttük. Nemi jó és nem I 64*